Végre kiderült felettünk az ég

Hárman masíroztak el a hadak útján a nyolcaddöntőig. Nem Balzsay Károly, a tavalyi Eb ezüstérmese, nem is Szűcs István, aki ugyanott, Permben harmadik volt, nem a végső győzelemre is esélyesnek hirdetett Hidvégi György, és végképp nem az "örök ígéret” titulus felé lassan, de biztosan haladó Balog Vilmos.
Hanem két újonc, Bedák Pál és Kertész Henrik, illetve a már a sorsolásnál a 32-n kívülre kerülő Káté Gyula. Szerda reggel még mindhárman két győzelemre, azaz már-már beláthatatlan, fényévnyi távolságra álltak az éremtől ezen a jó szokás szerint kaotikus, ördögi pontozói praktikákat, egyetlen győzelem érdekében akár vaskos dollárkötegeket is megmozgató, idegesítő, mégis ragyogó színvonalú világbajnokságon.
Amikor Kovács István 1991-ben légsúlyban (51 kg) megnyerte Magyarország első vb-aranyát, ember nem volt, aki sejtette, hogy az egy szem 1997-es budapesti seregszemlét leszámítva (a rendező mindig különleges állatfajta, otthon van, szeretik a szurkolói, félnek tőle a bírók, nem bántják a sportág hatalmasságai) több mint egy évtizedig csak álmodunk majd a dobogóról.
Utazhatott magyar válogatott a soros viadalra több sebből vérezve (1993, Tampere), bombaerős csapattal (1995, Berlin), ütőképes, sokra hivatott társasággal (1999, Houston) vagy generációváltással küszködve (2001, Belfast) – az érem előtti utolsó banánhéjon még azok a kevesek is rendre elcsúsztak, akik egyáltalán megérték a versenynek ezt a fázisát.
Kovács és Erdei is tért haza csalódottan vébéről (pedig amúgy ritkán tapasztalták meg ezt az érzést); Berlinben csúnyán le is lett köpve a jugoszláv mérkőzésvezető Farkas György elveszített negyeddöntője után; Csötönyi elnök Houstonban csapta össze két pontozó kobakját idegességében, amikor Hidvégivel szúrtak ki; Belfastban pedig annyira nem bíztak a csapatvezetők az éremcsata előtt a szupernehézsúlyú Kurtuczban, hogy már át is íratták a teljes küldöttség repülőjegyét az esetleges elődöntő előtti időpontra. Lakonikusan csak annyit szoktak megjegyezni a mindentudók: a szinte kivétel nélkül sikeres, rendre érmeket hozó olimpiákkal és az Eb-kkel ellentétben a világbajnokságokon átok ül rajtunk, és kész.

Átokról a 48 kilós Bedák Pál esetében felesleges beszélni, hiszen a szerdán elsőként ringbe lépő magyar egyfelől óriásit harcolt, az utolsó erőtartalékait is mozgósította a thaiföldi Suban Pannon ellen, másrészt a rivális szurkolói a kora délutáni időpontban lényegesen kisebb csatazajt csaptak, mint azt várni lehetett, no meg a pontozók sem nyúltak különösebben bele a mérkőzésbe, teljesen reális végeredmény született.
Kilenctalálatnyi különbséggel, 23:14-re győzött Pannon úgy, hogy a négy menet alatt szépen, fokozatosan növögetett az előnye. A ránézésre inkább 51 vagy 54, mintsem 48 kilós hazai fiú rengeteget és látványosan ütött, sok pontatlant is, és ezt a kevesebbszer, de tisztán és nagyobb erővel próbálkozó Bedák nem tudta kompenzálni.
Ettől még igaz, hogy a tizennyolcadik születésnapja előtt álló Vasas-öklöző előtt ragyogó karrier állhat, mint ahogyan az is, hogy a bangkoki szereplést érthetően nem az ő produkciója teszi majd emlékezetessé. Az eredményhirdetés után kevéssel egy folyosói szegletben zokogó kis Bedák mostantól jobb, ha Athénra, pályafutása első olimpiájára koncentrál.
Kertész és Káté maradt tehát a tíz magyar indulóból, akik szépen fogyogatnak, mint Agatha Christie Tíz kicsi négerjének áldozatai. A stílusos, vívó Kertész és az ellentmondást nem tűrő, robotoló Káté. Ketten, ugyebár, az előzetesen kevésbé esélyesnek tartott öklözők közül.
És mindkettejükkel találkozunk még!
Kertész, a debreceniek pehelysúlyú újonca csodálatosan tiszta, okos bunyóval túllépett a litván Marius Narkeviciuson is, és első magyarként kvalifikálta magát a legjobb nyolc közé. Egyszerűbben: a csütörtök esti programban éremért bokszolhat, mégpedig nem az egy napja még befutónak tűnő francia Boubacar Dangnoko, hanem a nagy meglepetésre őt megverő, tádzsik Abduszalom Haszanov ellen. Ha ugyanilyen higgadt marad, nem is esélytelen.

Kátéban megalapozott volt a bizalom, hiszen a nála nem nyilvánvalóan jobb öklözők ellen általában pusztán kondival is győz az MTK könnyűsúlyú bajnoka. Márpedig a japán Ucsijama Takasi minden, csak nem nyilvánvalóan jobb nála.
Ennek megfelelően a mindig mindenki ellen előrefelé bokszoló Káté kezdettől kézbe vette az irányítást, őrölte-őrölgette a japán ellenállását, a második menet végén már tizenegy ponttal is vezetett, aztán a harmadikban kétszer is számolást érő, pontos jobbegyenessel találta szájba Ucsijamát, akit a záró felvonásban harmadszor is megrendített, és a mérkőzésvezető jelentős pontelőnynél beszüntette a mérkőzést.
Káté remek bunyóssal találkozik a négy közé jutásért, az üzbég Dilsod Mahmudov vár rá – támadó hajlamú, kemény ökölvívó, ha nem figurázza ki a ringben a magyar fiút, van ellene keresnivaló.
Tizenkét éve nem fordult elő, hogy idegen szorítóban egynél több magyar bokszoljon világbajnoki negyeddöntőt. Azóta érmet sem nyertünk, éppen ideje lenne. A lényeg: helyi idő szerint csütörtök este Kertész (57 kg) a tádzsik Haszanovval, Káté (60 kg) pedig az üzbég Mahmudovval bokszol a világbajnoki dobogóért.

Tv: A Sport1 8.45-től és 13.45-től élő adásban számol be az ökölvívó-világbajnokság negyeddöntőiről.