Trónfosztás Skóciában
GLASGOW. Még egy évet sem tudott eltölteni a WBO (Bokszvilágszervezet) pehelysúlyú trónján a skót Scott Harrison (19–2–1, 9 K. O.–T. K. O.). A „rendes” koronát az argentin Julio Pablo Chacón legyôzésével megszerzô Harrison hazai közönség elôtt szenvedett vereséget a mexikói Manuel Medinától (62–13, 28). Medina sok mozgásra épülô taktikája jól bevált, két pontozó szerint fölényesen diadalmaskodott (118:113, 116:112), a harmadiknál viszont minden bizonnyal lejtett a hazai pálya, talán emiatt adta oda Harrisonnak a mecscset 115:113 arányban.
Trónfosztás Skóciában
GLASGOW. Még egy évet sem tudott eltölteni a WBO (Bokszvilágszervezet) pehelysúlyú trónján a skót Scott Harrison (19–2–1, 9 K. O.–T. K. O.). A „rendes” koronát az argentin Julio Pablo Chacón legyôzésével megszerzô Harrison hazai közönség elôtt szenvedett vereséget a mexikói Manuel Medinától (62–13, 28). Medina sok mozgásra épülô taktikája jól bevált, két pontozó szerint fölényesen diadalmaskodott (118:113, 116:112), a harmadiknál viszont minden bizonnyal lejtett a hazai pálya, talán emiatt adta oda Harrisonnak a mecscset 115:113 arányban.
Az amerikai Vernon Forrest veretlenül kezdte meg a 2003-as évet, ő volt a váltósúly első számú alakja, és készült a Ricardo Mayorga elleni mérkőzésére. Az addig jobbára alábecsült Mayorga aztán az első meccsen kiütéssel, majd a visszavágón pontozással győzte le riválisát, és a WBA (Bokszvilágszövetség) nála lévő koronája mellé megszerezte a WBC világbajnoki övét is. A folytatásra még fél évet várni kell, de nem lenne meglepő, ha a nicaraguai lenne 2003 legjobb bunyósa.
Csak ő már sohasem lesz veretlen…
Mayorga (26–3–1, 23 K. O.–T. K. O.) utólag meghökkentő módon vereséggel kezdte profikarrierjét (a később világbajnoki kihívói státusig jutó Humberto Aranda verte meg technikai K. O.-val a hatodik menetben), majd a tizenegyedik mérkőzésével bezárólag még két kudarcba "szaladt bele”. Európában 8–3-as mérleggel gyakran leírják a bunyóst, Mayorgával nem ezt tették, eddigi utolsó veresége után négy évvel már ő volt a WBA váltósúlyú világbajnoka, Forrest kétszeri legyőzését követően pedig már méltán tarthat igényt a váltósúly legjobbja címre.
A szombati, Las Vegas-i összecsapáson Mayorga úgy kezdett, mint januárban: nekiesett Forrestnek (35–2, 26), és megpróbálta döntésre vinni a mecscset. Az óvatos, mást ne mondjunk, félénk Forrestnek most sikerült talpon "kihordania” a pofonokat, igaz, az első ellencsapására a meccs negyedéig kellett várni. Kívülről keménynek tűnt az amerikai rohama, csakhogy Mayorgának meg sem kottyantak ezek a csapások, legalábbis a vigyorából, illetve a gesztusaiból – például kihívóan odatartotta a fejét Forrest ökle elé – erre lehetett következtetni.
A nicaraguai a hetedik-nyolcadik menetig módszeresen verte amerikai vetélytársát, aki ezután ugyan rövid időre életre kelt, ám a hajrá ismét a világbajnoké volt. Mayorga egyszemélyes show-t produkált a finisben, egy pillanatig sem forgott veszélyben a sikere, legalábbis a látottak ezt az érzést keltették a szemlélődőkben. A bírók azonban picit "más” mérkőzést néztek, legalábbis erre utal, hogy "csak” többségi döntéssel – 115:114, 116:112, 114:114 – hozták ki győztesnek a nicaraguait.
A gála programját további két címmérkőzés színesítette, ebből az egyiken címvédésnek, a másikon trónfosztásnak lehettek szemtanúi a nézők. A címvédést a guayanai Vivian Harris (23–1–1, 16) mutatta be, aki pontozással verte meg a francia Souleymane M'Bayét (27–1, 13), és megőrizte a WBA kisváltósúlyú világbajnoki övét. (A szervezetnél az ausztrál Kosztya Cju a súlycsoport első számú alakja, csak ő szuperbajnoki minősítést kapott.) A detronizálás az amerikai Zab Judah (29–1, 21) nevéhez fűződik, aki megosztott pontozással verte meg honfitársát, DeMarcus Corleyt (29–1–1, 16), elragadva tőle a WBO (Bokszvilágszervezet) kisváltósúlyú világbajnoki trófeáját.