Mélyre ható pofonok után

Több mint két évvel a rossz emlékű, kisstadionbeli összecsapás után az argentin bunyós ismét Magyarországra látogatott, ami már csak az előzmények ismeretében is talán elegendő volt ahhoz, hogy úgy háromezer-ötszázan kizarándokoljanak az arénába. A felvezetés (ugyebár a TV2 sem akart lemaradni konkurensétől, a bokszközvetítésekben mennyiségileg idehaza sokkal előrébb tartó RTL Klubtól) segítségével pedig biztossá vált, ami már a mérkőzés tényének bejelentésekor biztosra vehető volt: telt ház előtt kerül sor a Reváns névre keresztelt rendezvényre.
Arra a gálára, amely a rendező, a Felix-Promotion életében is talán sorsfordítónak minősíthető. A Nagy–Chacón mecscsel jubiláló ("Csonttörő” vívta az istálló történetének ötvenedik címmeccsét) Rácz Félix, a klub első embere már hosszú ideje hangoztatta, hogy szeretne egy lépéssel előrébb jutni, és kilépni az interkontinentális bajnoki címmérkőzések (esetleg a kisebb szervezetek elveszített vb-címmecscseinek) bűvköréből. A menedzser szerint ez a találkozó tökéletes lehetőséget nyújtott az egyről a kettőre jutásra. Azt aligha kell ecsetelni, a presztízs szempontjából mekkora jelentősége volt a meccsnek, sokkal többet számított azonban a sportszakmai és az anyagi rész.
A meccs győztesét a Bokszvilágszervezet a következő világranglistáján már a második helyen jegyzi, ami azért is fontos, mert a WBO kiskönnyűsúlyú világbajnoka, a brazil Acelino Freitas minden bizonnyal súlycsoportot vált. A K. O.-művész már jelezte, hogy a Joel Casamayor elleni visszavágót nem vállalja, alighanem a fogyasztást sem, sokkal szimpatikusabb lesz számára a könnyűsúlyú mezőny. Ha lemond a világbajnoki övéről, minden bizonnyal a ranglista első (Casamayor) és második helyezettje küzdhet meg a koronáért, feltéve, ha mindketten vállalják a találkozót. Chacón esetében biztosra vehető, hogy nem lesz akadálya a Casamayor elleni harcnak, az egyelőre csak feltételezhető, mi a Felix-Promotion álláspontja ebben a kérdésben.
Az anyagiak terén már a mostani rendezvény is fordulópontot jelentett. A több tízmilliós költségvetés rekord a klub történetében, és ez az első olyan gála, amely már bevallottan tiszta bevételt hozott. Hazai győzelem esetén pedig jöhetnek a rangosabb gálák, a jelentősebb bevételek, no meg egy jövedelmezőbb televíziós szerződés.
Természetes, hogy a gálát Rácz Félix és csapata roppant idegesen várta, és feszültségoldónak nem volt rossz, midőn Nagy József és a visszatérő Kalocsai Zoltán is gyors győzelemmel tudta le a szolnoki fellépését. Ezt követően mindenki a Rubin Olivér–Esztán László találkozót várta, egy kivétellel. A ringszpíker a helyszínen kiosztott programmal ellentétes és érthetetlen módon Kamil Tatart, valamint Komjáthi Lászlót próbálta a ringbe hívni – derültség és némi fütty kísérte a szavait. Meglehet, a csütörtökön lezajlott csere zavarta meg (eredetileg Komjáthi bokszolt volna hamarabb), csak élőben mindezt nehéz orvosolni. Erre a bakira viszonylag gyorsan fátyol borult, hiszen Rubin látványos, egymenetes T. K. O.-val tudta le az Esztán László elleni fellépését (és feledtette a Forgács Sándortól elszenvedett pontozásos vereségét), a következő bemondói hiba azonban már füttykoncertet csalt ki a nézőkből. "És a kék sarokba… Nem. Na de miért?!” – hallottuk a végére artikulálatlan ordításba torkolló mondatokat.
A bosszantó közjátékokat követően, Komjáthi Lászlónak hála, ismét az ökölvívásról szólt a gála: a feltehetően novemberben az olasz Michéle Delli Paolival interkontinentális bajnoki címmérkőzést vívó debreceni könnyűsúlyú az első menetben elintézte Tatart. (Érdemes elgondolkozni egyes menedzserek szavahihetőségén is, hiszen az általuk szuperriválisoknak bélyegzett, a kék sarokból érkező ökölvívók az első négy mérkőzésen mindössze nyolc megkezdett menetet tudtak felmutatni…)
Maya Frenzelre viszont nem lehetett panasz, a WIBF-GBU légsúlyú vb-övéért érkező német hölgy a tizedik menetig húzta Miló Viktória ellen, más kérdés, hogy szemernyi esélye sem volt a győzelemre. Az első magyar női profivilágbajnok végig nagy iramot diktált, szisztematikusan növelte a pontelőnyét, a végén azonban még a bírákra sem volt szükség. Miló a tizedik menetben egy kombinációval megfogta Frenzelt, aki csak támolygott, Daniel Van De Wiele mérkőzésvezető pedig beszüntette az egyenlőtlen harcot, Miló első alkalommal védte meg a koronáját. A "betétprogram” ugyancsak utolsó menetes T. K. O.-val ért véget, amikor is az addig pontozással vesztésre álló Takács Zoltán Richard Remen fölé kerekedett.
Az előjelek tehát reménykedésre adtak okot, a piros sarok bokszolói kivétel nélkül győztesen hagyták el a ringet, és fantasztikus show-műsor keretében ebbe a sarokba érkezett az este utolsó magyar szereplője, Nagy János is. Vele szemben már ott állt Julio Pablo Chacón (az argentin ugyanarra a zenére jött be a ringbe, mint tette azt a Kisstadionban), azzal a feltett szándékkal, hogy ismét WBO-övvel gazdagabban hagyja el Magyarországot.
Két és fél évvel ezelőtt világbajnokival tette meg mindezt, most beérte volna egy interkontinentálissal. Szándéka komolyságát az első menetben egy pontos jobbegyenessel és néhány balfelütéssel nyomatékosította, miközben ellenfele beugrásokból próbált találatokat elérni. A folytatásban sem változott a csata képe, az első "melegebb” pillanatokra a harmadik felvonásig kellett várni. Abban előbb az argentin fogta meg vetélytársát, aki válaszában egy elköszönő pofonnal tántorította meg Chacónt. A kihívó a negyedikben a padlóval is ismeretséget kötött, miután a magyar bunyós ballal – erősen az övtájék környékén vagy alatta – megfogta testen, és számolni is kellett rá. A dél-amerikai kísérői a szünetben majdnem "megették” Axel Zielke bírót, aki Nagy intése helyett a számolást választotta…
Félő volt, hogy a hév elkapja a honi bokszolót, erről azonban csak hellyel-közzel lehetett szó. Továbbra is megpróbált a saját stílusában bokszolni, igaz, néhány "kirándulását” Chacón balfelütéseivel és -egyeneseivel azonnal megtorolta. Ettől függetlenül pontozással inkább a magyar vezetett (persze ezt nehéz megítélni), még ha a fáradtság jelei rajta mutatkoztak jobban.
A mérkőzés utolsó harmadában előkerültek a szabálytalanságok is, sőt Nagyot mélyütés miatt meg is intették a kilencedik menetben, ami az addigiak ismeretében nagyon szoros pontozásos befutót ígért. Aztán mindez elmaradt. A tizedik menetben Nagy balhoroggal öv alatt eltalálta Chacónt, aki néhány pillanattal az ütés után összecsuklott, és nem tudott (vagy nem akart) felkelni. A WBO-szabályok szerint a bíró öt percet adott neki, de ennyi idő nem volt elég a regenerálódásra. A ringben eközben állt a perpatvar, Osvaldo Rivero, Chacón menedzsere gyakorlatilag mindenkit, beleértve Kovács WBO-supervisort is, meg akart verni, társai győzködtek minden élő embert, hiába.
Lehet, hogy a leléptetés lett volna helyes, lehet, hogy a T. K. O. (földön lévő bokszolóra számolni kellett volna, ha pontos az ütés), ezt nehéz megítélni. A szabályok szerint az ötperces idő letelt, a bíró nem ítélte mélyütésnek a balost, a videofelvétel nem bizonyító erejű, ilyenkor pedig T. K. O.-t kell hirdetni. Információink szerint a félbeszakítás pillanatában valamennyi pontozónál egy ponttal Nagy János vezetett.
Nagy megtarthatta az övét, revánsot vett Chacónon Atlantáért és a Kisstadionban történtekért, és legközelebb már a WBO kiskönnyűsúlyú rangsorának második helyezettjeként köszönthetjük.
Lehet, hogy a közjáték miatt nem mindenki örül majd felhőtlenül, persze a győztes oldalt ez kevésbé érdekli majd!