2001. június 16-án még ő hagyott itt fájdalmas emlékeket nekünk, 2003. októberében viszont már ő távozhatott hasonlókkal Magyarországról. Két éve Julio Pablo Chacón a Kisstadionban általános meglepetésre megverte Kovács Istvánt, és elvitte magával a WBO pehelysúlyú vb-övét. Az idén októberben interkontinentális övért érkezett hazánkba, amelyet atlantai legyőzöttjétől, Nagy Jánostól szeretett volna elragadni. Kettőjük szolnoki csatájának supervisora Kokó volt&
Eleinte senki sem gondolta, hogy mindhárman főszerepet játszanak majd a ringben, elvégre ott Kokónak az öv átadásán kívül semmi dolga sem lehetett. Papíron. Aztán a tizedik menetben megvillant Nagy ökle, és a mérkőzés folyamán nem először, de utoljára övön alul eltalálta az argentint. Chacón eldőlt, a szorító pedig pillanatok alatt megtelt. Rohangált ott boldog-boldogtalan, mindenki üvöltött mindenkivel, a ringszpíker már világgá kürtölte Nagy "Diótörő”, pardon, "Csonttörő” győzelmét, amikor Chacón még mindig a földön feküdt, a hivatalos döntés pedig talán még nem is körvonalazódott. Végül az is megszületett, a bíró úgy ítélte meg, Chacón szabályos ütéstől – nem mélyütéstől – került padlóra, és mivel az ötperces, mélyütés (!) esetén járó pihenő során sem jött rendbe, Nagy nyerte meg a mérkőzést. Hogy ellentmondás van a logikában? Istenem, ellentmondásos sportág a profibunyó.Epilógus 1. Egy órával a "nagy halál” után Chacón vidáman mulatozott a banketten. Epilógus 2. A WBO kongresszusa jelezte, nem lenne ellenére a visszavágó, amiből borítékolhatóan semmi sem lesz, mert nem érdeke senkinek.