Napról napra a karlsruhei összecsapásig (január 6.)

"Ma kisebb holtponton estem át, de ez valahol várható is volt egy ilyen hosszú felkészülés során. Reggel Fritz Sdunekkel iskoláztam hat menetet, akkor nem volt semmi gond, élveztem a bunyót, nagyon jól is ment.A gondok délután jelentkeztek, a hatmenetes kesztyűzés alatt. A dán sráccal simán letudtam a négyszer három percet, utána azonban jött Kamel Amrane. Jött, mint az őrült, frissen beugrott a ringbe, majd elkezdett hatalmas tempót diktálni. Nem tudtam mit csinálni, fel kellett vennem a ritmust, a végére ki is pukkadtam rendesen. A sok edzés hatására most jött ki rajtam a fáradtság. Ennek ellenére nem vagyok elégedetlen, Fritz sem az, ő úgy fogalmazott, ennek így kellett történnie, jobb, ha most jön egy ilyen holtpont, mint a meccsen. Szerdán már biztosan jobb lesz, akkor következik a gyorsító edzés, csütörtökön pedig egy tízmenetes kesztyűzés.Lélektanilag nem tett rám nagy hatást az eset, különösebben nem lombozott le, persze túl kell jutnom rajta. Hogy ez miként lehetséges? Az ember hazamegy, korán lefekszik, és kialussza magát. Remélem, nem lesz gond, és nem fészkelnek be furcsa gondolatok az agyamba. Tudom, nagyon fontos lépés következik az életemben, de nem érzem azt, hogy mindent vagy semmit hangulatban lennék. Talán az egész pályám forog kockán, de én nem így fogom fel, nem kergetem magam az őrületbe. Ez csak egy meccs, és ahogyan egyre jobban közeledik, egyre jobban érzem, hogy jobb vagyok Gonzáleznél, és tudom, hogy meg fogom verni."Erdei Zsolt