A hét végén záruló Bocskai István-emlékversenyt lenyűgöző teljesítménnyel nyerte meg Debrecenben (és lett az egész viadal legjobb öklözője), ami minimum jó előjel a február utolsó napjaiban esedékes pulai Európa-bajnokság előtt. Valamennyi mérkőzését idő előtt fejezte be, vagy a többször padlóra küldött ellenfél, vagy a technikai döntő fölényhez szükséges pontkülönbség eredményezte a meccs félbeszakadását.
Eb-érem nélkül rosszkedvű lenne (Fotó: Meggyesi Bálint)
Eb-érem nélkül rosszkedvű lenne (Fotó: Meggyesi Bálint)
Márpedig Balzsay Károly számára a 2004-es esztendőnél korábban kevés volt fontosabb, az Eb ugyanis csak egy, nem is a legjelentősebb esemény az idei feladatok sorában, augusztusban ugyanis olimpiát rendeznek (a kontinensviadal egyebek mellett éppen erre kvalifikál), Athén után meg kezdődhet a hivatásos karrier. Akár Budapesten, egy címvédésre szervezett Erdei-gálán. – Eszembe jutott már, hogy milyen lenne az új Budapest Sportarénában debütálni, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem… – tűnődik el a 2002-es kontinensverseny ezüstérmese. – Csodálatos álom, de ez ma még annyira messze van, sokkal fontosabb feladatok is várnak rám az elkövetkező hónapokban. – Például mindjárt a pulai Európa-bajnokság. – Nagyon reménykedem, már csak azért is, mert komolyan mondom, kirobbanó formában érzem magam. Annyiban eleve szokatlan volt az idei Bocskai, hogy egy hónappal Pula előtt kellett ringbe lépni, így elsősorban az hajtott, nehogy megsérüljek. – Volt rá egyáltalán esély? – A szorítóban végül már nem, de emiatt olyan rettenetesen figyeltem, nehogy szétessen a mozgásom, hogy aztán három ilyen sima győzelem sült ki belőle. – Az Európa-bajnokságon mi sülhet ki? – A kvóta a minimum, anélkül tényleg rosszkedvű lennék. Ha már a négy között vagyok, elégedett lehetek, de az olimpia előtt fél évvel nyilván ennél fényesebb eredmény sem mutatna rosszul. – Csak ne egy második hely, mint legutóbb Permben. – Most talán azt is aláírnám, de döntőt veszíteni sosem öröm, és Pulában sem lenne az.
Névjegy
BALZSAY KÁROLY Született: 1979. július 29., Kecskemét Klubja: Vasas-Rica Hungária Edzôi: Szántó Imre, id. Balzsay Károly Legjobb eredményei: Eb-2. (2002, 75 kg); junior Eb-2. (1997, 67 kg); 7x magyar bajnok (1997–99, 71 kg; 2000– 2003, 75 kg)
– Többször kellett már egy tornán öt mérkőzést bokszolnia, és Horvátországban sem feltétlenül lesz ez másképp. – Mindenki indul, aki él és mozog, hiszen ez kvalifikál, nem erre volt kvalifikáció. Át kell gázolni valahogyan a mamutmezőnyön, el kell jutni a dobogóig, és akkor lesz egy szusszanásnyi szünet, kicsit meg lehet nyugodni. Nem szeretném, ha a későbbi tornákra maradna a döntés, mert ha közeledik az utolsó lehetőség, az már nagyon nyomasztó lehet. Á, piszok nehéz verseny lesz az Európa-bajnokság, meg aztán nagyon nehéz lesz az egész év. De várom már nagyon. – Emiatt a múlt év vége, no meg az idei kezdés sem volt szokványos. – Már a decemberi országos bajnokság után sem ereszthettünk le úgy, mint szoktunk, január másodikától pedig keményen edzésben vagyok. És ez most már így lesz augusztusig. – A Testnevelési Egyetem sportmenedzser szakára jár, másfél éve van az államvizsgáig. Az hogyan fér majd bele? – A mostani szemeszterem megvan, a nyárit, remélem, sikerül megcsinálnom, és ha Athén után profi leszek, valahogyan a hiányzó egy esztendőre is kerítek majd időt. Ha már elkezdtem, a végére kell járni. – Mit szól Erdei Zsolt szombati győzelméhez? – Szenzációs volt. Éppen vacsoráztunk Debrecenben, ahol sikerült egy tévét kerítenünk, és bár nagyon izgultam, végül minden jól alakult. Tudtam, ha higgadt marad, bárkit megver. Hála istennek, az maradt… – Ez lehet a Balzsay-féle Európa-bajnoki éremhez vezető út is. – Rajtam aztán nem fog múlni.