Még imádkoztak is Madárért

Normális esetben mennyi ideig tart két melegszendvics elfogyasztása? Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, úgy tíz perc alatt megoldható a feladat. Egy jó karban lévő, ráadásul a közelmúltban a súlyára kínosan ügyelő bokszolónak talán még ennyi időre sincs szüksége. Nos, a szerkesztőségünkbe látogató és az olvasói telefonokra válaszoló Erdei Zsoltnak több mint húsz perc kellett hozzá… Nem az ő hibájából, tegyük gyorsan hozzá, a WBO (Bokszvilágszervezet) újdonsült félnehézsúlyú világbajnoka biztos, hogy tudott volna gyorsabban is enni, már ha hagyták volna. Csakhogy a telefon folyamatosan csörgött, Madár állta a rohamot, úgy, hogy közben még az etikettre is igyezett figyelni (evés közben nem beszélünk, ugyebár). Szerencsére ezt a feladatot is sikerült megoldania, ugyanolyan hatékonyan, mint a múlt szombatra rendeltet. Julio César González legyőzését.
Az első telefonáló – mint ahogyan kivétel nélkül a többiek is –, a budapesti Karip Zoltán is a gratulációval kezdte, majd így folytatta: "Negyvenegy éves vagyok, de a szívem olyan, mint egy húszévesé. Állva néztem végig a meccset, ütöttem a levegőt, mintha González állt volna velem szemben." Fizikailag sokkal kevésbé igénybe vevő szurkolási módot választott a turai Sóthy Jánosné. "Összekulcsolt kézzel imádkoztam magáért, mondtam a férjemnek, addig imádkozom, amíg ez a drága fiú nem nyer – mesélte. – Mindig annyi erőt próbálok meg küldeni önnek, amennyi a győzelemhez kell. Az egész család nagyon örült a győzelmének, most az ő nevükben szeretnék erőt, egészséget és hasonló sikereket kívánni. És így mi is tudunk majd kiért szurkolni!"
Egy Dunakesziről telefonáló hölgy is hasonló jókkal kezdte a mondandóját, majd azt kérte, Madár maradjon meg olyan egyszerűnek, amilyen most is. "Egyszerűnek, mint egy barlangrajz?" – kérdezett vissza a világbajnok, amire természetesen elnézéskérés volt a válasz, majd jött a leleplezés: Erdei édesapja és a hölgy annak idején egy utcában lakott Dunakeszin! "Mindig is tudtam, hogy kicsoda maga, de azt sem tudom, hogyan gratuláljak. Nem szeretem ezt a sportot, nem mertem nézni a meccsét, de maga miatt, drága Zsolt, kíváncsi voltam az eredményre. Csak ne szálljon a fejébe a dicsőség" – így a hölgy.
Persze azért nem csupán gratuláltak, kérdeztek is olvasóink Erdeitől. A Grazból telefonáló Kryzewsky Zoltán például arra volt kíváncsi, Erdei milyen hibákat talált a bunyójában. "Tényleg azt mondtam elsőre, hogy láttam, van min javítani, de ez inkább annak tudható be, hogy a valóságban másképp éltem meg a történteket, mint a televízió előtt. Igazából nem tudom, mit csinálnék másképp" – hangzott a felelet. Zoltán arra is megpróbálta rávenni a bokszolót, hogy érje el, az Universum Box-Promotion rendezzen gálát Grazban is, a bokszoló erre egy vigyor kíséretében diplomatikusan annyit mondott, ez már nem rajta múlik.
Végül abban maradtak, hogy Madár védje meg úgy tízszer, tizenötször az övét, majd veretlen világbajnokként vonuljon vissza.
De ki ellen kell majd megvédenie? Attila Szeghalomról például azt tudakolta, mennyi esélye van egy Dariusz Michalczewski elleni összecsapásnak. "Ha újra világbajnok is akar lenni, biztosan nem a WBO-nál, hanem a WBA-nál. De még erre is várnia kell, mert most műtötték meg, pihennie kell. Az pedig nem valószínű, sőt szinte kizárható, hogy egymás ellen bokszoljunk" – mondta Erdei.
A Pécsről telefonáló Zsolt a "Tigris" reakciójáról faggatta – "Két nappal a meccs után felhívott, gratulált, de szerintem még mindig nem igazán hiszi el" –, majd biztatta, hogy nem kell szégyellnie a végén ejtett könnyeit. "Nagyon szeretem, ha egy férfi is ki tudja mutatni az érzelmeit. Ez az élet természetes velejárója. Ha továbbra is ilyen szerény maradsz, még nagyon sokra viheted" – jövendölte a telefonáló.
Bereczki Gergő és Attila Szegedről afelől tudakozódott, Erdei miért nem ütötte ki Gonzálezt. "Ha akartam volna, már az első menetben kiüthettem volna – tréfálkozott bajnokunk. – Komolyra fordítva a szót, tudatosan törekedtem a biztonságra, nem akartam mindenáron gyorsan befejezni a találkozót. Talán benne volt a meccsben a kiütés lehetősége, de nem akartam olyan kockázatot vállalni, ami ebben a helyzetben felesleges lett volna, és ami veszélybe sodorhatta volna a győzelmemet."
A barátnő, a mindenki által meseszépnek minősített Arabella sem maradhatott ki, Kárpáti Balázs például arra volt kíváncsi, a spanyol és osztrák felmenőkkel büszkélkedő hölgy miképp viszonyul a magyarokhoz. "Az biztos, hogy a magyaros virtus új neki, egyelőre még szoknia kell – felelte Erdei. – De a magyarokat nagyon szereti. És engem is! A magyar mentalitás sokkal közelebb áll hozzá, mint a német, hiába, az ereiben inkább a latin vér dominál." Kárpáti úr még azt is szerette volna megtudni, Madár, illetve Németország miként fogadta Lothar Matthäus magyar szövetségi kapitánnyá való kinevezését, erre azonban diplomatikus választ kapott: "Nem figyeltem erre, de nem is érdekelt. Ilyen tekintetben elzárkóztam a világtól, csak a mérkőzésre összpontosítottam."
A végére maradt még két élmény: először hat gimnazista lány sikította a telefonba, hogy "Hajrá, Madár!", majd a bajnokunkat korábban kezelő Dudás Katalin gyógytornász jelentkezett be: "Mindenkire megpróbálok figyelni, aki megfordult a kezeim között. Nagyon szurkoltam, és örülök, hogy sikerült megvalósítania az álmát. További sok sikert kívánok mind a ringben, mind a magánéletben!"
Jobb végszó nem is jöhetett volna.