Allan Green (29–2–0, 20 K. O.–T. K. O) és a korábban félnehézsúlyban hírnevet szerzett Glen Johnson (50–14–2, 34).
Ami azt illeti, a nagyközépsúlyúak szupersorozata előtt kettőjük összecsapása elképzelhetetlen lett volna, de mint köztudott, Jermain Taylor és Mikkel Kessler után Andre Dirrell is harcképtelenné vált, utóbbi bunyós a visszalépését idegrendszeri rendellenességgel magyarázták.
Johnson a közelmúlt egyik legjobb félnehézsúlyú bokszolója, a Nemzetközi Bokszszövetség (IBF) korábbi bajnoka, Roy Jones és Antonio Tarver legyőzője. A 41 éves veterán hét vb-címmérkőzésen van túl, s egyáltalán nem aggódik, hogy a szokásosnál egy súlycsoporttal lejjebb meccsel: nem agy alkalommal csak „alig" volt félnehézsúlyú. Legutóbb 10 évvel ezelőtt bunyózott a nagyközépsúlyú kategóriában, Toks Owoh ellen nyert K. O.-val.
Noha Johnson először, míg Green másodszor lép a ringbe ebben a sorozatban, mindkettőjüknek nulla pontja van, de megmaradt az esélye az elődöntőre – más kérdés, hogy Greennek jóval többet kell mutatnia, mint a Ward elleni pontozásos veresége során, igaz, utóbb arra hivatkozott, hogy a felkészülése alatt nem tudott kilábalni betegségéből.
A két rutinos profi jól ismeri egymást: Edison Miranda elleni meccse előtt Green sparringolt Johnsonnal, igaz, kikapott, de volt eredményesebb együttműködésük is, Johnson Roy Jones elleni sikere előtt Greennel edzett. Mi több, nemcsak edzőpartnerek, hanem jó barátok is.
Andre Ward | 4 pont |
Arthur Abraham | 3 |
Carl Froch | 2 |
Andre Dirrell | 2 |
Allan Green | 0 |
Glen Johnson | 0 |