A dezoxiribonukleinsav-molekula szerkezetének felfedezését nagy részben magának tudó James D. Watson, Francis Crick biológuskettősnek, valamint a témában kutató többi tudósnak, továbbá a DNS-mintát a bűnüldözésben először használó és a -mintavételt meghonosító (DNS-tömegszűrési nyomozási stratégia) angol zsaruknak, no meg az angolszász világban működő egyik jogvédő szervezetnek, az Innocence Projectnek hála, Dewey Bozella ma szabad ember – és profi ökölvívó.
Sokáig nem volt az, 26 évet ült egy 92 éves asszony meggyilkolásának vádjával – ártatlanul. 1983-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ám 2009-ben elérkezett az igazság pillanata, amikor az Innocence Project egy röpke DNS-vizsgálattal bebizonyította: tévedés történt, Bozella ártatlan. A hajdani amatőr ökölvívó nem tört össze a hírhedt Sing Singben, hol a színjátszó szakkört, hol a teológiai szemináriumot, hol a bokszedzéseket látogatta, utóbbiakat olyan szorgalommal, hogy a Sing Sing félnehézsúlyú bajnokává avanzsált. Kint, amikor kiszabadult, gyerekeket tanított bunyózni, különböző szervezeteknél járva többször is elmesélte élete történetét, 2011 nyarán elnyerte az ESPN sportcsatorna idei Arthur Ashe-díját, mígnem a Hopkins–Dawson vb-címmeccsel fémjelzett október 15-ei Los Angeles-i gálán – élete nagy álmát valóra váltva, 52 esztendősen! – végre bemutatkozhatott a profik táborában.
A 30 éves Larry Hopkins elleni négymenetes cirkálósúlyú találkozót egyhangú pontozással megnyerte. Az utolsó pillanatokban ugyan közel került ahhoz, hogy padlóra küldje ellenfelét, de nem sikerült neki, a meccs véget ért. A felkészülés során Bozella többször kesztyűzött a nála hat évvel fiatalabb „igazi" Hopkinsszal, a neki segítő kezet nyújtó Bernarddal.
Bernard Hopkins (bár gyerekkorában volt néhány amatőr mérkőzése) a börtönben kezdett el komolyan foglalkozni az ökölvívással, és nem mint versenyző került oda. Nagyobbacska fiúként, fiatalkorúként vagy 30 alkalommal állt bíróság elé a legkülönbözőbb vádakkal, amelyek közül a lopás volt a leggyakoribb. Utóbb magát „kisstílű bűnözőként" aposztrofálta ezen időszakára visszatekintve, a késői tinédzserkorú Hopkins ellenben már nem piti tolvaj volt: 17 éves korától öt kemény évet vezekelt fegyveres rablásért.
A sittről kiballagva (1988) – főiskolai diplomával és börtönbajnoki címekkel a zsebében – fogadalmat tett, hogy jó útra tér, s lőn: egy rövid periódustól eltekintve csak a boksszal foglalkozott ezután, aminek eredményeképpen két kategória (középsúly, félnehézsúly) és mind a négy nagy szervezet (WBA, WBC, IBF, WBO) világbajnoki címét begyűjtötte máig tartó profi pályafutása során.
Ikemefula Charles Ibeabuchi, azaz Ike Ibeabuchi 1994-ben, 21 évesen kezdte a hivatásos karrierjét, s öt esztendő múlva már a nehézsúly egyik megváltójaként emlegették. Nem ok nélkül: húsz meccsből húsz győzelem, közte tizenöt K. O.-T. K. O. fényesítette a rekordját, s közben olyan riválisokat takarított el az útból, mint az addig veretlen David Tua, vagy mint a szintén makulátlan mérlegű későbbi világbajnok, Chris Byrd. Tuát parázs ütközetben verte meg pontozással, Byrdöt viszont csaknem lemészárolta.
A fazonra és mozgásra a korai Evander Holyfieldet, az agresszivitás terén Mike Tysont idéző nigériai vélhetően meg sem áll a nehézsúly trónjáig, ha a Byrd elleni diadal után négy hónappal nem kerül közelebbi kapcsolatba egy szállodai táncoslánnyal. Akit állítólag meg akart erőszakolni. Azóta börtönben csücsül, jövőre azonban feltételesen szabadlábra kerülhet. Ha szabadul, várhatóan kiutasítják az Egyesült Államokból, ahova 1993-ban érkezett a hazájából hároméves bokszmúlttal a háta mögött.
Hopkinshoz hasonlóan a nehézsúlyú Clifford Etienne is a börtönben jegyezte el magát a bunyóval. Elképesztő történet az övé. Negyven helyett tíz évet tölt rács mögött fegyveres rablásért, 26 éves, amikor szabadul 1998-ban. Miután a rácsok mögött nem talál legyőzőre, profi bokszolónak áll. A huszadik meccsén szenvedi el az első vereségét, addig számos látványos győzelmet arat. 2003-ban 49 másodperc alatt kikap Tysontól, majd 2005-ben két vereséggel zárja a pályafutását. Ezt akkor még nem tudni, de mivel 2006 júliusában 150 (!) év börtönre ítélik, nem nagy kockázat kijelenteni: vége a karrierjének. Az ítélet mellett a vád sem mindennapi: fegyveres rablás, emberrablás, hivatalos személy elleni gyilkossági kísérlet...
2010. november 16-át mutat a naptár, amikor Tony Ayala Jr. egykori nagyváltó-, majd nagyközépsúlyú hivatásos öklöző kisétál a börtönből. Nem először, hanem másodszor, mert korábban is ült már. Először (1983–1999) 16 évet volt a hűvösön betöréses lopás és nemi erőszak miatt. Átugrott a szomszédhoz, aki éppen otthon tartózkodott, és mivel történetesen nő volt az illető, nemcsak kifosztotta, meg is erőszakolta őt. Tulajdonképpen mázlija volt, hogy tizenhat év múlva szabadult, eredetileg ugyanis 35 évre ítélték. Másodszor jogosítvány nélküli gépjárművezetésért, heroin és pornográf termékek birtoklásáért ítélték el 2004-ben. Mindkétszer kénytelen volt megszakítani a pályafutását, de most újra szabad, újra belevághat. Végül is csak 49 éves lesz februárban...
Két nehézsúlyú versenyző, Artur Szpilka és Amir Mansour neve ismeretlenül cseng a nagyközönség számára, ám szakértői vélemények szerint ez az állapot nem tart örökké. Harminckilenc esztendős lévén Mansournak igyekeznie kell, ha össze akar csapni a kategória legjobbjaival, a lengyel fiú viszont csak 22 éves, előtte a jövő. Szpilkát 2009 októberében a hatodik cirkálósúlyú profi meccse előtti mérlegelés közben (!) letartoztatták egy korábbi utcai verekedése miatt, aztán másfél év börtönre ítélték. A szabadulása utáni első mérkőzésén, idén júniusban alig fél percet engedélyezett a hozzá hasonlóan hibátlan mérlegű Ramiz Hadziaganovicnak – immár a királykategóriában. Azóta sem töltött sok időt a ringben: két meccsen mindössze négy menetet.
Mansour 1997-ben vívta az első profi mérkőzését, és 2001 júniusáig további nyolc alkalommal lépett szorítóba; veretlen maradt. Két hónappal később nyolcéves szabadságvesztéssel sújtották drogügyei miatt. Szabadulása óta hat győztes meccsen van túl (összesített rekordja 15–0), s a legutóbbi kivételével egyik sem tartott tovább három menetnél. Szpilka és ő is nagy ütő, aki ismeri, imádja őket.
Egy ilyen összeállításból nem maradhat ki Mike Tyson, „a planéta (egykor...) leggonoszabb embere" (The Baddest Man on the Planet) sem. Háromszor volt börtönben, összesen három év, három és fél hónapot töltve a rácsok mögött. Először 1992-ben vonult be, miután 10 évre elítélték (ebből négy évet felfüggesztettek) a Miss Black America szépségverseny egyik résztvevője, Desiree Washington megerőszakolásának vádjával, de jó magaviselete miatt már 1995-ben kiszabadult. Ez idő alatt áttért az iszlám hitre – ilyesformán Malik Abdul Azizként is ismert. 1999-ben – egy év helyett – három és fél hónapot ült, amiért egy kisebb közúti baleset nyomán hirtelen felindulásból elagyabugyált, megrugdosott két autóst. Eddigi utolsó „börtönlátogatása" már a visszavonulását követő korszakára, konkrétan 2007 novemberére esett: mindössze 24 órára vonult a rácsok mögé az egy évvel korábbi, drogos állapotban történő gépjárművezetése okán. Minden idők legfiatalabb nehézsúlyú ökölvívó-világbajnokának régi cimborája, a szintén egykori nehézsúlyú vb-címvédő Riddick Bowe sem úszta meg börtön nélkül. Ő, 17 hónapot ülve felesége 1998-as bántalmazásáért, majd elrablásáért (!), 2003-ban szabadult. Az egykori közép- és nagyközépsúlyú világbajnokot, Michael Nunnt kábítószer-kereskedelemért ítélték el 2004-ben. 292 hónapot, azaz több mint 24 évet sóztak rá, de ha jól viselkedik, „már" 2024-ben szabadulhat. A United States Penitentiaryben raboskodik, azonosítási száma 11772-030. Tysonon, Bowe-n és Nunnon kívül megannyi ismert és kevésbé ismert öklözőről tudunk, aki karrierje előtt vagy közben – fénykorában vagy pályafutása leszálló ágában –, netán már a visszavonulása után összetűzésbe került a törvénnyel, aminek börtönbüntetés lett a vége. A teljesség igénye nélkül, íme, a névsor. A múlt század elejéről, első feléből Young Griffo (csavargás, ivászat), Jack „Chappie" Blackburn (ő volt Joe Louis edzője!; gyilkosság), Jack Johnson (erkölcstelen cselekedet – az ún. Mann Act-törvény alapján), Charles „Kid" McCoy (gondatlanságból elkövetett emberölés) és Curtis Sheppard (gyilkosság) nevét említhetjük. A század második feléből Sonny Listonét (többször elítélték, a legsúlyosabb bűne rablás), Jake La Mottáét (pedofília), Ron Lyle-ét (gyilkosságban való részvétel, hét és fél évet volt hűvösön), Carlos Monzónét (megölte a második feleségét, tizenegy évet kapott), Teddy Atlasét (lőfegyverrel való visszaélés, fegyveres rablásban való részvétel), Dwight Muhammad Qawiét (fegyveres rablás, öt évet ült), valamint James Scottét (fegyveres rablás). A közelmúltban pedig olyan aktív vagy egykori bunyósok kerültek sittre többek között, mint Henry Tillman (gyilkosság), Trevor Berbick (nemi erőszak, 15 hónapot ült le az ötéves büntetéséből), Bruce Seldon (nemi erőszak), Tommy Morrison (több ügye volt), René Weller (kábítószer-kereskedelem, lőfegyverbirtoklás), Dave Hilton Jr. (pedofília, tettlegesség), Paul Spadafora (több ügye volt), Graciano Rocchigiani (több ügye volt), Diego Corrales (tettlegesség), Jürgen Brähmer (tettlegesség, rablás), Prince Naseem Hamed (közúti veszélyeztetés, négy hónapos elzárás), Michael Dokes (bántalmazta a menyasszonyát, kilenc évet ült, 2008-ban szabadult), vagy Reggie Johnson (sikkasztás, 12 év letöltendő börtönbüntetést kapott 2010-ben). |