Lehet, hogy csak megérzés, de a nyomtatott sajtónak bizonyos szempontból Monte-Carlóban nagyobb a respektje, mint az online-nak. A helyi újság, a Monaco-Matin utóbbi verziója nem foglalkozott a szupergálával, ellenben a 72 oldalas lapszám – amelyben a sport 10 (!) oldalt kap – nemcsak a pénteki mérlegelésről írt, hanem nagy újdonságként aposztrofálta a „Monte-Carlo Millió Dolláros Szuper 4” elnevezésű kezdeményezést. Rodney Berman, az eseményt szervező Golden Gloves helyszínen megjelenő főnöke elmondta, a torna kiváló lehetőség arra, hogy a két különböző súlycsoportból – félnehézsúly és nagyközépsúly – érkező győztes július 13-án ugyancsak Monte-Carlóban összecsapjon a 600 ezer dolláros fődíjért (a vesztes 400 ezret kap).
Valószínűleg a két kategória határai között, úgynevezett szabadsúlyban mérkőznek, bár Erdei Zsolt (33–0–0, 18 K. O.-- T. K. O.) erről pénteken a mérlegelés után azt mondta, ő akár nagyközépsúlyban is bokszol. Még az universumos időkben ugyanis szó volt arról, hogy az ebben a kategóriában Balzsay Károlyt legyőző Robert Stieglitz és Madár megmérkőzik, de az ötletet aztán elvetették. Berman meggyőződése egyébként – ezt már szombaton a Csillagok termében mondta –, hogy Monte-Carlóban éppúgy meghonosíthatók a profi bokszesemények, mint az Egyesült Államokban, Las Vegasban. A mintegy ezer fő befogadására alkalmas, a Földközi-tengerbe nyúló földnyelvre megálmodott, ebből következően pazar kilátással bíró Csillagok termébe 200 és 1500 euró közötti áron árulták a jegyeket, s minden belépő gazdára talált. Pedig a VIP-jegyek potom 5000 eurót kóstáltak…
Erdei péntek este testvérével, Mercédesszel találkozott, közösen vacsoráztak, lazagne tofuval volt a „menü”. Madárt megnyugtatja húga jelenléte, a családból Mercédesz nem először nézte meg a helyszínen testvére összecsapását. Ha lehet ilyet mondani egy családtagra, Merci jó kabala, mert többek között ott volt a nézőtéren 2004 januárjában Karlsruhéban, amikor Madár a mexikói Júlio César Gonzálezt legyőzve a Bokszvilágszervezet (WBO) félnehézsúlyú világbajnoka lett. Régen volt, annyi szent, de legalább bízhattunk abban, hogy Merci jelenléte jó ómen. Arra a kérdésre, hogy hatéves fia, Viktor is megnézte-e édesapja meccsét legalább a tévében, Madár azt válaszolta, nem szokta, mert még túl fiatal bokszmeccsekhez.
Abban Fritz Sdunek segített, hogy Madár ne csak ómenekból építkezzen az orosz Gyenyisz Gracsov (12–1–1, 8) elleni mérkőzésre. A mester és tanítványa több mint egy évtizede megszokott, szombati, reggeli utáni sétája a zuhogó eső miatt most elmaradt, kettejük beszélgetése viszont nem.
„Fritz különösen arra hívta fel a figyelmem, hogy ne kapjon el a hév. Nem szokott, de rég nem bunyóztam már, ezért mondta, hogy taktikusan kezdjek. Ismerjük már egymást, mint a tenyerünket. Ezért is nem szoktam kutatni az ellenfeleimről készült videókat, most sem tettem, Sdunek viszont igen, s utoljára elmondta, mit csináljak. Aztán szerencsére elállt az eső, tudtunk sétálni egy keveset ebéd előtt. Kora délután ebédeltem, milánóit ettem, utána szundítottam, aztán a második csoportban kihoztak a helyszínre. Örültem, hogy nem az első etapban érkeztem, így is volt még több mint két óra a meccsig.”
Erdei Zsolt fél nyolckor lépett a Csillagok termébe.
AZ ÖSSZECSAPÁST ÉLŐ, SZÖVEGES TUDÓSÍTÁSBAN KÖVETHETIK NYOMON A NEMZETI SPORT ONLINE-ON!