Erdei leszámolt az amerikai álommal, Európára koncentrál

 

– Nem írtam alá semmilyen szerződést, tehát olyan meccs esett most kútba, amely hivatalosan le sem lett kötve.

– Miért kezelték mégis szinte tényként, hogy január harmincegyedikén kötelek közé lép?
– Aki erről velem beszélt, az nem állíthatta ezt. A profi bunyó szálait nem olyan egyszerű kibogozni, ám ebben az esetben talán igen. Amerikai mérkőzésszervezőm, Lou DiBella jóban van Dan Rafael ökölvívó-szakíróval, aki ilyen-olyan fórumokon megszellőztette a hírt. Egyfelől a menedzsmentnek ez jó hírverés, másfelől nyomásgyakorlásnak nevezném. Ez nem az első eset volt a Lou DiBellával közös munka során.

– Mi történt a valóságban? Ön két súlycsoportban is világbajnok volt, nem tartja méltatlannak az állandó huzavonát, hogy lesz-e meccse vagy sem?
– Az igaz, hogy számoltak velem a pénteki programban, de csak a folyamatos egyeztetésig jutottunk el. Nyilván a menedzsment úgy gondolta, ez elég, hogy fixnek vegye a szándékom, és ez engem lélektani teherként is nyom, hogy írjam már alá a szerződést, mondván, a fenébe is, egy hónap sincs hátra! Hogy ez az egész méltatlan lenne hozzám? Egyáltalán nem. Mindegy, hány címmeccset nyertél, nem a te érdekeid számítanak elsősorban. Ez ebben a világban így működik.

– Mit takar a folyamatos egyeztetés? Miben nem tudtak megegyezni?
– A legfontosabb az idő rövidsége volt, bár azt tudni kell, hogy már hónapok óta biztos volt a gála időpontja. Viszont az álláspontok nagyon messze álltak egymástól, el is akadtak a tárgyalások – ha egyáltalán annak lehetett nevezni őket. Olyan hír vagy nyilatkozat nem hangzott el részemről, amelyben kijelentettem volna, hogy aláírtam a szerződést. Tény, hogy decemberben a Sport Klub megkeresésére azt mondtam, mindenképpen szeretnék január 31-én bokszolni azon a meccsen, amelyet Lou DiBella ajánlott. Akkori állás szerint úgy is nézett ki, hogy ez a mérkőzés létrejön.

– Nem ez az első eset, hogy sérülés vagy más ok miatt az Amerikába tervezett mérkőzése meghiúsul. Nem tart attól, hogy megromlik a viszonya Lou DiBellával?
– Nem tartok tőle, mert a tavaly márciusi monte-carlói mérkőzésem óta nem bízom benne.

– Nem sikerült Amerikát meghódítania, és az idén negyvenéves lesz. Van értelme a folytatásnak?
– Én inkább úgy érzem, a befejezés így, ebben a formában nem lenne kerek. És azért, mert az amerikai álmokkal leszámoltam, Európában lehet még keresnivalóm.

– Merre keresi?
– Nem esem Lou DiBella hibájába. Akkor állok a nyilvánosság elé, ha aláírtam a következő meccsről szóló szerződésem.