Ökölvívás: hazatérhetnek-e Csík Tibor hamvai?

Karácsony idején sokkal könnyebben felidézzük életünk egy-egy érdekes epizódját. Így voltam ezzel én is, amikor meghallottam egykori, Sydneyben volt szállásadóm, Irénke néni halálhírét, amelyről éppen egy karácsonyi üdvözlet soraiban kaptam értesítést.

Irénke nénivel hosszas levelezést követően jöttem össze, mivel a 2000-es olimpia hivatalos sajtószállásának árai messze meghaladták a lehetőségeimet. Nála viszont szerény áron lakhattam, reggelit és az éjszakai hazaérkezést követően meleg vacsorát is kaptam. Blacktown egy elővárosa Sydneynek a sok közül, az ottani távolságokat figyelembe véve egész közel az olimpiai központhoz. Ez kb. 25 percnyi vonatozást jelentett – szóval minden rendben volt.

A magyar olimpiai küldöttséggel eljutottam számos, érdekes helyszínre. Így abba a rockwoodi temetőbe is, ahol az 1948-as, londoni olimpia magyar ökölvívó bajnoka, Csík Tibor is nyugszik. Jókora meglepetésemre a mellette lévő sírhely éppen az én szállásadóm férjének, Hídvéghi Istvánnak a földi maradványait rejtette.

Természetesen az idős hölgyet is ide temették családtagjai. Jómagam pedig az aktuális hír kapcsán ismét elgondolkodtam arról: vajon mikor kerülnek haza, Magyarországra a Jászberényből indult egykori ötkarikás bajnokunk, Csík Tibor hamvai, hogy végleg itt helyezhessék örök nyugalomra?

Annak idején, az ezredforduló éveiben az idő közben 2009-ben megboldogult Schlegel Oszkár, a Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnázium egykori igazgatója sok követ megmozgatott ebben az ügyben, s állítólag egy időben össze is jött a szükséges pénzösszeg. Hogy-hogy nem, néhány év elteltével ez a bizonyos pénz „felszívódott", s Csík Tibor ügye lekerült a napirendről. Hogy még egy halálesetet is csatlakoztassak a zsákutcába jutott ügyhöz – legjobb tudomásom szerint a közülünk a napokban eltávozott Tar László is próbálkozott a témát ismét „felmelegíteni", de nem sikerült érdemi előrelépést elősegítenie.

Így nem marad más hátra, mint előre. Újfent fel kell tenni a kérdést: van-e arra esély, hogy e hányatott sorsú olimpiai bajnokunk hamvai visszatérjenek az óhazába, vagy bele kell törődnünk, hogy végleg Ausztráliában maradnak?

Karácsony idején sokkal könnyebben felidézzük életünk egy-egy érdekes epizódját. Így voltam ezzel én is, amikor meghallottam egykori, Sydneyben volt szállásadóm, Irénke néni halálhírét, amelyről éppen egy karácsonyi üdvözlet soraiban kaptam értesítést.

Irénke nénivel hosszas levelezést követően jöttem össze, mivel a 2000-es olimpia hivatalos sajtószállásának árai messze meghaladták a lehetőségeimet. Nála viszont szerény áron lakhattam, reggelit és az éjszakai hazaérkezést követően meleg vacsorát is kaptam. Blacktown egy elővárosa Sydneynek a sok közül, az ottani távolságokat figyelembe véve egész közel az olimpiai központhoz. Ez kb. 25 percnyi vonatozást jelentett – szóval minden rendben volt.

A magyar olimpiai küldöttséggel eljutottam számos, érdekes helyszínre. Így abba a rockwoodi temetőbe is, ahol az 1948-as, londoni olimpia magyar ökölvívó bajnoka, Csík Tibor is nyugszik. Jókora meglepetésemre a mellette lévő sírhely éppen az én szállásadóm férjének, Hídvéghi Istvánnak a földi maradványait rejtette.

Természetesen az idős hölgyet is ide temették családtagjai. Jómagam pedig az aktuális hír kapcsán ismét elgondolkodtam arról: vajon mikor kerülnek haza, Magyarországra a Jászberényből indult egykori ötkarikás bajnokunk, Csík Tibor hamvai, hogy végleg itt helyezhessék örök nyugalomra?

Annak idején, az ezredforduló éveiben az idő közben 2009-ben megboldogult Schlegel Oszkár, a Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnázium egykori igazgatója sok követ megmozgatott ebben az ügyben, s állítólag egy időben össze is jött a szükséges pénzösszeg. Hogy-hogy nem, néhány év elteltével ez a bizonyos pénz „felszívódott", s Csík Tibor ügye lekerült a napirendről. Hogy még egy halálesetet is csatlakoztassak a zsákutcába jutott ügyhöz – legjobb tudomásom szerint a közülünk a napokban eltávozott Tar László is próbálkozott a témát ismét „felmelegíteni", de nem sikerült érdemi előrelépést elősegítenie.

Így nem marad más hátra, mint előre. Újfent fel kell tenni a kérdést: van-e arra esély, hogy e hányatott sorsú olimpiai bajnokunk hamvai visszatérjenek az óhazába, vagy bele kell törődnünk, hogy végleg Ausztráliában maradnak?