Profi a profik között – a nő, aki felvette a bokszkesztyűt

– Eddig általában a nőismerőseim kérdeztek engem, hogy mit lehet szeretni a bokszon. Végre én kérdezhetek meg egy hölgyet.
– Mindent! Kaposvárom nőttem fel, hárman voltunk lánytestvérek, én a legkisebb, ezért eléggé fiúsan kezelt édesapám. A Rákóczi meccseire jártunk meg a kaposvári röplabdamérkőzésekre. Aztán megismertem a férjemet, Győry Józsefet, aki Rácz Félix menedzser édesapjával, Rácz Györggyel a profi ökölvívásban tevékenykedett, s ezzel már ott is voltam a bokszban.

– Azért tovább erősködöm: egyenjogúság ide, női bunyó oda, ez elég férfias sportág. Dagadt arcok, vér, megvert ember látványa. Kell ez egy nőnek?
– Az ökölvívás nem abból áll, hogy két ember egy meccsen üti egymást. Ez a jéghegy csúcsa. Ahhoz, hogy egy mérkőzés létrejöjjön, meg kell szervezni, aztán ott van a mérlegelési ceremónia, és még számos teendő. Beszippantott a sportág. De tény, a vér látványa nem a leggusztusosabb, ám hozzátartozik a bunyóhoz.

– Mikortól tartozik főállásban ehhez a világhoz?
– Éppen idén lesz húsz éve. Eleinte a férjemmel nagyon sokat utaztunk, de amikor 1996-ban megszületett az első gyermekünk, az utazásokban nem vettem részt, ám otthon sem tudtam ülni három évig. Bekapcsolódtam a hazai gálák szervezésébe, ez 1998-ig tartott, s akkor adódott a lehetőség, hogy legyek a Magyar Profi Ökölvívó-szövetség főtitkára. A testületet egyébként a férjem alapította 1991-ben.

– Milyen feladatokat kellett ellátnia főtitkárként?
– A magyarországi profi ökölvívók versenyengedélyének kiadásáért, a felügyeleti feladatok ellátásáért feleltünk, azt hangsúlyozom, hogy a mérkőzéseket nem a szövetség, hanem gazdasági társaságok szervezik. De a supervisori tevékenység, az ellenőrzés már a mi feladatunk. A szövetségnek tizenegy tagszervezete van, mintegy száz versenyzővel. Hazai rendezvény esetében nem mellékesen a mi feladatunk valamennyi szabály betartatása.

– Éppen az ön tevékenységének kezdeti időszakában lett népszerű a profi boksz Magyarországon, elsősorban Kovács István jóvoltából. Ám Kokó nem magyar klubban bokszolt, hanem az Universum Box Promotion égisze alatt. Ugyanakkor a hamburgi klub itthon is rendezett gálákat. Ilyenkor mi volt a módi?
– A magyarországi gálákon a magyar szövetség is adott ellenőrt, mert a rendező ország profi testülete is részt vett az esemény felügyeletében. Természetesen címmérkőzéseknél is együttműködnek a világszövetségek a hazai szövetségekkel, például a doppingvizsgálat kérdésében: ha a rendező félnél nem kötelező, akkor a világszövetség szintén eltekinthet tőle. De e tekintetben a fontosabb magyarországi mérkőzéseken, tehát a világbajnoki vagy Európa-bajnoki címmeccsek után kötelező a doppingvizsgálat, mert a honi szövetség szabálya ezt előírja.

– A háttérmunkával párhuzamosan „terepre” is ki kell menni, a supervisor egyik feladataként ott ül a szorító mellett. De az összecsapás előtt mi a dolga?
– A bíróküldéstől kezdve a helyszín, a ring, az orvosi vizsgálat, a bírók működésének ellenőrzéséig minden.

– Mint hölgyet, hogyan fogadta a bokszvilág?
– Eleinte minden voltam, csak szép és jó nem. De szerencsére viszonylag rövid időn belül az urak elismerték a munkámat, és nyugodt szívvel mondhatom, azóta kiváló a kapcsolatunk, az együttműködésünk.

– Volt, hogy úgymond szakmai alapon összetűzésbe került valamelyik istállóval?
– Nevet nem szeretnék mondani, de igen. Egy gála előtt nem adtam ki az engedélyt a fellépésre, mert nem voltak rendben sem az orvosi papírok, sem a biztosítás.

– Az amatőrök és a profik mennyire férnek meg egymás mellett? Korábban az amatőrök azzal vádolták a hivatásosok táborát, hogy elcsábítják tőlük a bunyósokat. Ugyanakkor Magyarországon az a hagyomány, hogy az amatőrként eredményes sportolók szegődnek el profinak.
– Igen, de minden csábítás nélkül. Ez Kovács István, Erdei Zsolt, Balzsay Károly és a Bedák testvérek ese­tében is így volt. A mai fiatalok közül Bacskai Balázsnál is hasonló okok lehettek, huszonkilenc évesen, a riói olimpiát követően talán azért lépett a profik táborába, mert amatőrként nem látta biztosítva, hogy a selejtezőtornákon keresztülverekedve magát kijusson a 2020-as tokiói olimpiára. Mivel a szereplése bizonytalan lett volna az amatőrök legrangosabb sporteseményén, ezért válthatott, hiszen akár a hatvankilenc, akár a hetvenöt kilós kategóriában nagyon sűrű a mezőny.

– Mióta egyenrangú tagjai a profik a honi szakszövetségnek?
– A profi tagozat a sporttörvény hatályba lépésével tagozódott be a Magyar Ökölvívó-szakszövetségbe 2006-ban, 2002 és 2006 között a hivatásosokat a profi liga tömörítette magába.

– Térjünk még vissza a supervisori munkájához! Négy szervezetnél is betöltötte ezt a posztot, a Bokszvilágszervezetnél jelenleg is tevékenykedik, tehát rengeteg rendezvényen vesz részt. Évente mennyin?
– A hazai események cirka ötven rendezvényt tesznek ki, a WBO-nál évi öt-hat alkalommal dolgozom.

– A rengeteg látott összecsapás közül, melyik ugrik be hirtelen?
– Az ukrán Olekszandr Uszik meccse 2014-ből a Bokszvilágszervezet cirkálósúlyú interkontinentális bajnoki címéért. Remek bunyós, azóta nemcsak ennél a szervezetnél, hanem a Bokszvilágtanácsnál is a súlycsoport világbajnoka lett veretlenül. Csupán tizennégy meccs kellett ehhez, ebből tizenegy KO. De említhetnék egy friss élményt is: két hete Leedsben az Elland Roadon, a futballstadionban huszonötezer néző előtt a WBO Európa-bajnoki övét a brit Darrem Tetleynek adhattam át, aki váltósúlyban legyőzte honfitársát, az addig veretlen Mason Cartwrightot. Remek gálát rendeztek, de ezt talán mondanom sem kell, Frank Warren volt a mérkőzésszervező. Fantasztikus volt a hangulat, ahogy Nagy-Britanniában mindig.

– A Bokszvilágszövetséget leszámítva valamennyi jelentős szervezetnél ellátta a supervisori teendőket. A bokszolókat általában egy világszervezetnél menedzselik, a magyarjaink az Universumnál többnyire a WBO címeiért léptek ringbe. Az ellenőri feladatok ellátásánál nem kényesek a szervezetek, ha valaki a „vetélytárstól” érkezik?
– Nincs ilyen, illetve egy esetben volt: az Európai Bokszunió, az EBU tiltotta, hogy a WBA égisze alatt megalakuló európai szervezetnek, az EBA-nak is dolgozzak.

– Eljutottunk az Európai Bokszunióhoz. A szervezet cikkünk megjelenésének napján, szombaton tartja Belgrádban a tisztségválasztó közgyűlését. Ön a végrehajtó bizottsági tagságra kandidált. Mennyi esélyt lát rá, hogy bekerül a testületbe?
– A bizottság kilenctagú, az elnök plusz nyolc hely, ez utóbbira tizennégyen pályáznak. Úgyhogy ötven százalék az esélyem.

– Megnéztem a kandidálók névsorát, valamennyien férfiak, egyetlen nőként akár több esélye is lenne, mint ötven százalék. Már ha létezik egyenjogúság.
– Ha hatvanéves férfi lennék, kilencven százalékot adnék magamnak.

– Nem kertelek, az EBU vezetősége nekem a vének tanácsát juttatja eszembe.
– Tény, a tapasztalat az uraknál van.

– Akkor mégis miért pályázik?
– Mert Kovács István a Bokszvilágszervezet, a WBO európai alelnöke kapacitált, az ő támogatása nélkül nem kandidáltam volna. Mondta, próbáljam meg.

– Mit tart az erényének?
– Hogy Iker vagyok.

– Én is, de ez nem feltétlenül erény. Viszont itthon a háta mögött a diplomáciai érzékét, továbbá az integráló képességét dicsérik.
– Igen, a hivatásos tagozat elnökeként tizenegy társaság férfiakból álló vezetőit egy irányba kell terelni úgy, hogy jó és sikeres legyen az együttműködés.

– Nem sajnálja, hogy nem lehet ott a Felix Promotion várpalotai gáláján a Thury-várban?
– Ha minden zökkenőmentesen zajlik, az EBU belgrádi közgyűlésén kora délutánra már döntés születhet, onnan pedig néhány óra alatt Várpalotán lehetek. Természetesen van, aki helyettesít, de jó lenne ott lenni.