Ökölvívás: 40 éve nyerte első vb-címét Sugar Ray Leonard

Még a bokszvilágban kevésbé jártasak is tudják, hogy nem sokkal később Ray Leonard Roberto Durannal, Thomas Hearnsszel és Marvin Haglerrel legendás négyest alkotott. Más kérdés, hogy Kasia Boddy A boksz története című könyvében nem volt elragadtatva a huszadik század utolsó évtizedeinek bunyójától, igaz, a felsoroltakkal együtt Julio César Chávezt, Oscar De La Hoyát és Roy Jonest kiváló ökölvívóknak tartotta.

Benítez mindössze 17 esztendősen, 1976-ban a Bokszvilágszövetség (WBA) kisváltósúlyú világbajnoka lett, 1979 januárjában a Bokszvilágtanács (WBC) váltósúlyú vb-övét is megszerezte. Alig múlt 21, amikor 1979. november 30-án második címvédő mérkőzésére állt ki Leonard ellen. Ekkor 38 győzelmet és egy döntetlent számlált. Benítez fantasztikusan gyors volt, a védekezés nagymestere. Legyőzése kiváltképp nehéz feladat elé állította az ellenfeleket, mert a kontrabunyó a vé-rében volt, zseninek tartották.

A maga 23 évével Leonard sem volt sokkal idősebb, 25 győzelmével ugyancsak veretlenként, az amerikai szurkolók legnagyobb kedvenceként lépett ringbe. A Las Vegas-i Caesars Palace közönsége fordulatokban gazdag, pazar összecsapást láthatott, amelyet az utolsó, 15. menetben technikai KO-val a kihívó amerikai nyert meg.

Egyszerű lenne azt mondani, hogy innentől sima volt Leonard útja. Ám akárcsak Beníteznek, második címvédő meccsén neki is meggyűlt a baja. Az ekkor 71 győzelemmel és egy vereséggel álló panamai Roberto Duran kihívását elfogadva Montrealban (1980. június 20.) kikapott. Ezt sokan annak tulajdonították, hogy a találkozót megelőzően a panamai alpári módon szidta ellenfelét és annak családját, s noha minden sportágban alaptétel, hogy ki kell zárni az érzelmeket, a szidalmak hatására Leonard felvette a kesztyűt, s kiváló technikája ellenére odaállt verekedni.

Nos, ez nem jött be, a kihívó egyhangú pontozással győzött. Az öt hónappal későbbi visszavágó még az első összecsapásnál is nagyobb visszhangot váltott ki. Leonard másodszor nem lépett lépre, azt csinálta, amit tud: villámgyorsan elmozgott, közbeütött, majd eltűnt, mint a kámfor. Nem egyszer leeresztett karral ingerelte a panamait, közben hatásos jabeket ütött. Duran annyira belezavarodott az általa kilátástalannak ítélt harcba, hogy Leonard kerüli a nyílt harcot, hogy a 8. menetben hátat fordított, bosszúsan a levegőbe ütött, s azt ismételgette: „No Mas!”, azaz „Nem kell több!” A boksztörténet egyik legkülönösebb mérkőzése volt a New Orleans-i.

A nagy négyesből Thomas Hearns következett, aki a WBA bajnokaként lépett ringbe. Ismét Las Vegas volt a helyszín (1981. szeptember 16.), a magas ellenfél sok gondot okozott Leonardnak, annak ellenére, hogy kétszer is megrendítette. Mégis a 12. felvonást követően a Hitman vezetett, Leonard edzője, Angelo Dundee – aki Muhammad Ali trénereként vált ismertté – meg is jegyezte. „Kilenc perced van. Elmegy a hajó, fiam, elmegy a hajó!” Nem ment el: a WBC bajnoka megtáltosodott, a 14. menetben lefiniselte ellenfelét, technikai KO-val nyert.

Évekkel később Sugar Ray Leonard így emlékezett győzelmére. „Tommy Hearns egy elpusztíthatatlan harci gépnek tűnt, a felette aratott győzelmem volt pályafutásom csúcsa, hab a tortán.” Visszavágójukat (1989. június 12., Las Vegas) egy pontozó Hearnsnek, egy Leonardnak adta, egy pedig döntetlent hozott ki, tehát döntetlent hirdettek. Ugyanebben az évben a nagy ütéseiről „Kőöklű” becenevet kapó Durannal harmadszor is összecsapott (december 7., Las Vegas), s egyhangú pontozással győzött.

A kvartett negyedik tagjával, az akkor 33 esztendős Marvin „Marve-lous” Haglerrel ugyancsak Vegasban mérte össze tudását (1987. április 6.). Leonard felment középsúlyba, a tét a kategória WBC trónja volt, Hagler ezt követően többé nem lépett szorítóba. Sugar Ray Leonard jó védekezésének és gyorsaságának köszönhetően győzött, egy-egy pontozó őt, illetve Haglert látta jobbnak 115:113 arányban, a harmadik viszont egyértelmű Leonard-fölényt jelzett (118:110).

A csodálatos bunyós retinasérülése miatt többször visszavonult, mégis, kisebb kihagyásokkal 20 éves profi karrier áll mögötte. A 63 esztendős sportember első hivatásos meccsét 1977. február 5-én vívta, az utolsót majd' 40 évesen 1997. március elsején, Héctor Camachótól technikai KO-val kapott ki. Camacho és Duran mellett utolsó előtti meccsén Terry Norris győzte még le, mérlege 36–3–1, 25 KO–TKO.

Kedvenc filmje Martin Scorsese Dühöngő bika című alkotása, amely a nem éppen példás életű középsúlyú bokszoló, Jake LaMotta életét dolgozta fel. Legnagyobb ellenfele Sugar Ray Robinson volt, aki iránti tiszteletből felvette a Sugar nevet. Ray Charles zenéjét imádó édesapja eredetileg a Ray Charles nevet adta wilmingtoni születésű fiának, ebből lett idővel Sugar Ray.