Ökölvívás: Rajtam nem fog múlni a jó tokiói szereplés – Gálos

– Most hány kiló?
– Ötvenkilenc körül lehetek – mondta még a londoni felszállás előtt az 57 kg-ban bokszoló Gálos Roland, a magyar ökölvívás első 2020-as olimpiai kvótása.

– Vagyis nem volt nagy ünneplés.
– Nagy nem, de azért rendkívül boldogok voltunk, mégiscsak ez volt az álmunk, erre készültünk.

– Idehaza sokakat meglepett, hogy a koronavírus-járvány közepette egyáltalán megrendezték, pontosabban elkezdték a londoni tornát.
– Engem sokkal inkább az lepett meg, hogy három nap után befejezték. Úgy tudtuk, hogy az angoloknál nincs olyan hű de nagy vírus...

– De van, így aztán a hirtelen hazautazást leszervezni sem lehetett egyszerű.
– Azt a szövetség intézte, hétfő este tíz felé tudtuk meg, hogy kedden jövünk, eredetileg délben szálltunk volna fel, de azt a járatot törölték, így maradt a délután fél hatos budapesti gép, arra sikerült helyet találnunk.

– Itthon nem kell karanténba vonulniuk?
– Tudtommal nem, mindenki megy haza. Baján például biztosan egy csodálatos halászlével vár a család. Édesapukám az edzőm, ő végig velem volt Londonban is.

– Gálos Tamás elégedett volt a fiával?
– Az eredménnyel biztosan. De az első meccsen elég görcsösen bunyóztam, figyelmeztetett is, hogy túlságosan kötött vagyok, hamar lesavasodtam. Talán az volt az oka, hogy a reggeli mérlegelés után úgy bereggeliztem, mint az állat. De szűken megnyertem a bosnyák Alen Rahimic elleni meccset, és már bent is voltam a tizenhat között.

– Márpedig pehelysúlyban nyolc kvótát osztottak Londonban, azaz nagyjából előre lehetett sejteni, hogy két győzelem elég lesz Tokióhoz.
– Igen, így készültünk, és egyáltalán nem érdekelt, kivel kell bokszolnom, nem érdekelt a sorsolás, az, hogy nem voltam kiemelt, mindenkit le akartam tarolni.

– Az idei Bocskai-emlékverseny győztese nem is mondhat mást.
– Így van, úgy vagyok vele, hogy azt kell megvernem, aki elém kerül.

– Mint a kvótáért a finn Arslan Khataevet.
– Aki persze úgy finn, mint én, valójában, azt hiszem, csecsen származású. Vele már találkoztam a német Bundesligában, és kettő-egyre kikaptam tőle. De most tudtam, hogy legyőzöm.

– A nyolcaddöntő előtt már lehetett tudni, hogy félbeszakad a torna. Ez nem nyomasztotta?
– Nem, mert jó formában éreztem magam, motivált voltam, kifejezetten jó lelkiállapotban készültem a meccsre. Persze, ha előtte egy órával hirtelen berekesztették volna a versenyt, annak nem örültem volna...

– Szerencsére nem így történt. És Khataev ellen két brusztos menet után a harmadikban már az igazi örömbunyó is belefért.
– Tudtam, hogy vezetek, és mivel a második menetben engem is elég sokszor figyelmeztetett szabálytalanságokért a mérkőzésvezető, gondoltam, nem adom meg az esélyt az intésre, taktikát váltok, és inkább lábon szétmozgom. Khataev korábban bokszolt hatvanhárom kilóban is, sejtettem, hogy sokat fogyaszt, azaz számítottam rá, hogy nem fogja bírni a tempót.

– Megvan a kvóta, hátra lehet dőlni. De a londoni tornát is be kell fejezni, ott van még a világselejtező, és az is kérdés, az eredeti időpontban megrendezik-e a tokiói játékokat. Hogyan lehet így felkészülni?
– Szerintem az olimpiát nem tolják el, addig még sok az idő, bár ki tudja... Mindenesetre most lesz négy-öt nap pihenőm, aztán folytatjuk a felkészülést, rajtam nem fog múlni a jó tokiói szereplés, mindegy, mikor kell ringbe lépnem.

– Mint minden egyéni sportolónak, gondolom, ez volt élete álma.
– Persze, már alig várom Tokiót. Harcsa Zoli például sokat mesélt arról, hogy milyen fantasztikus élmény egy olimpia.

– És a többiek? Lesz még magyar kvóta?
– Fodor Milán egy meccsre van Tokiótól, azt szerintem ő meg tudja oldani. De a többieknek nem lesz könnyű dolguk, mert a világselejtezőben az egyes súlycsoportokban már csak maximum négy hely kiadó. És még egy csomó orosz vagy bolgár srácnak sincs kvótája. Egy biztos, a többi magyarnak mostantól én leszek a legnagyobb szurkolója!