Egy kis előzménytörténet: a súlyos beteg, azóta elhunyt Bajkai István helyett az idén január 14-én választotta a MÖSZ elnökévé Kurtucz Csabát, a közgazdász végzettségű, egykori szupernehézsúlyú vb-negyeddöntős válogatott ökölvívót. Aki már Bajkai idején is jogi és gazdasági elnökhelyettes volt – és ezért a munkájáért fizetést is kapott, ahogyan megválasztása óta (volt elnöksége szerint jogszerűtlenül) elnökként is.
Kurtucznak a mögötte álló elnökséggel olyannyira elmérgesedett a viszonya, hogy mindkét fél jogi útra terelte, illetve szándékai szerint tereli a másikkal kapcsolatos vádjait. A volt elnök eleinte kizárólag az elnökség megújítása érdekében akart közgyűlést összehívni, aztán amikor meggyőzték arról, hogy jogilag ez csak úgy lehetséges, ha saját magát is megméreti, október 10-én lemondott a posztjáról (visszaadták mandátumukat az elnökségi és az ellenőrző testületi tagok is), és november 18-ra meghirdette a közgyűlést. A hét elején a sportág legeredményesebb élő képviselője, Kovács Kokó István is jelezte, hogy szívesen lenne a MÖSZ elnöke, majd szerdán kilenc aláírással nyilvánosságra került egy nyilatkozat, amelyben mások mellett Kurtucz, a korábbi elnökség néhány tagja és Kokó is kinyilvánította, hogy „A kialakult helyzetben egyhangúlag támogatjuk a 2023. november 18. napra meghirdetett rendkívüli közgyűlés alapszabály-módosítását, azaz az Ügyvivői Testület létrehozását. (...) Ezúton fejezzük ki azon szándékunkat, hogy a 2024 szeptemberére – az ügyrend szerint meghirdetett közgyűlésen – az alapszabály szerint öt évre kinevezett elnök, elnökség megválasztásra kerül az addig kidolgozásra kerülő szabályzat szerint.”
A fentiekhez képest csak közjáték, hogy a szombati közgyűlést pénteken hirtelen zárt körűvé minősítették, ám másnapra kiderült, hogy mégis a nyilvánosság előtt kell azt megtartani. Kurtucz Csaba végül meg sem jelent, Kovács István pedig menet közben távozott, amikor hirtelen a Berkó Lajos (Schmidt Ádám sportszakállamtitkár kabinetfőnöke), Rácz Attila (ő már Bajkai István elnöksége alatt is dolgozott a szövetség konszolidációjáért) és Juhász Roland ökölvívóbíró alkotta triumvirátust javasolták ügyvivőnek megválasztani. Bár több hármas neve is felröppent, ezek után Berkó, Rácz és Juhász került határozatlan időre (azaz nem jövő szeptemberig) a sportág élére – tegyük hozzá: a jelen lévő edzők egy része februári tisztújítást sürget, mondván, az olimpiai kvalifikáció folytatásának elnök és elnökség nélkül nekifutni öngyilkosság.
Főleg mert azt sem árt citálni, hogy az ökölvívás immár a második olyan olimpiájára készül, amelynek boksztornáját nem saját nemzetközi szövetsége, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság illetékes munkacsoportja rendezi meg. És mivel az IBA (döntéshozó testületének tagja a magyar szövetség főtitkára, Tóth Zsuzsanna is) immár hivatalosan is „nem elismert” státuszba került a NOB-nál, a sportág a 2028-as Los Angeles-i olimpián csak akkor lehet műsoron, ha addig egy új nemzetközi szervezetet hoz létre, és kizárólag azok az országok indulhatnak az olimpián, amelyek ebbe tagozódnak be.
A magyar ökölvívás vezetőinek az előttünk álló években ezeken a nem éppen csendes nemzetközi vizeken kell majd biztos kézzel hajózniuk.