Kokó: harmincéves „születésnap” Ferihegyen – először Szántó Öcsi bácsi nélkül

Harminc évvel később a családi nyaralásából hazaérkező legendát, Kokót a Liszt Ferenc repülőtéren lepték meg családtagjai, barátai, sporttársai és kollégái a jeles nap alkalmából. 

„Harminc év. Még kimondani is hihetetlen. Harminc esztendő. Egyáltalán nem tűnt rövidnek, sőt elképesztő mennyiségű munka, siker, élmény, utazás, kaland, vidámság, barátság, élet fért bele. 1996. augusztus 3. Nekem nem egyszerűen egy dátum. Ez a második születésnapom. Az a nap, amely örökre megváltoztatta az életemet. Azt a napot már sokszor megénekeltem de azóta eltelt huszonkilenc ősz,  ugyanennyi tél, tavasz és nyár” – írta Facebook-posztjában az 56. életévét augusztus 17-én betöltő bajnok. Aki az idén először emlékezhet úgy atlantai diadalára, hogy a nap reggelén nem beszél telefonon július 15-én elhunyt felejthetetlen mesterével, Szántó Imrével, Öcsi bácsival… 

„De ha van valami, ami igazán hiányzik ebből a harmincadik évfordulóból, az nem egy újabb érem, nem egy újabb cím , vagy feladat, hanem egy rutinszerű telefonhívás. Huszonkilenc éven keresztül augusztus 3-án mindig megszólalt a telefon. Vagy én hívtam Öcsi bácsit, vagy ő engem. Ez nem egyszerű köszöntés volt. Ez egy szertartás volt. Egy beszélgetés, amelyet egyikünk sem hagyott volna ki semmiért. Átbeszéltük az elmúlt évet. Mi történt velem, mi történt a magyar ökölvívással, mit csináltunk jól, mit rontottunk el, és mi vár még ránk. Ő mindig ugyanazzal kezdte: Boldog születésnapot, Pisti!” – olvasható Kovács István bejegyzésében. – „Most először nincs, nem lesz ez a telefonhívás. A huszonkilencediket nem követi a harmincadik. Talán ez fáj a legjobban.Pedig lenne miről beszámolnom neki, hiszen néhány nappal ezelőtt olyan történelmi eredményt értünk el a Magyar Ökölvívók Szövetséggével, amilyenre korábban még soha nem volt példa. Magyarország rendezheti meg története első olimpiai kvalifikációs ökölvívó-versenyét. Mindent elértem sportolóként. Sokat dolgoztam és sok mindent alkottam sportvezetőként. De ez a siker már nem rólam szól. Egy modern és fantasztikus sikerekre hivatott szövetséget építettünk. Ez a magyar ökölvívás sikere. És biztos vagyok benne, hogy ha ma felhívhatnám Öcsi bácsit, először persze azt mondaná: Boldog születésnapot, Pisti!”

„Én ezután is minden augusztus 3-án fel fogom hívni. A magam módján. Elmesélem majd, mi történt velem-velünk az elmúlt egy évben. Milyen sikereink voltak. Milyen hibákat követtünk el. Mit tanultunk. És biztos vagyok benne, hogy valahol odafentről ugyanúgy meghallgatja majd, és remélem, továbbra is tanít, segít, vezet majd, mint ahogy tette az elmúlt harminc évben…”