Mélyütések – L. Pap István jegyzete

Amikor tavaly március 24-én eldőlt, hogy 2021-re halasztják a tokiói nyári olimpiát, azonnal megindult a találgatás, hogy ki az, akinek jól jön a plusz egy év (mert még fiatal, mert éppen sérült stb.), és ki az, akinek rosszul (mert már benne van a korban, mert élete formájában várta a 2020-as játékokat stb.).

Egy rendkívül fontos szempont azonban alig jött szóba: a súlyhozás problémája. Az a birkózó, cselgáncsozó vagy ökölvívó, aki a négyéves ciklus végére már tökéletesen beleerősödött a súlycsoportjába, ezt az esetek jelentős részében abban a biztos tudatban csinálta végig, hogy a tokiói mérlegelés után soha többé nem lát olyan alacsony számot a mérlegen. Márpedig itt minden grammnak jelentősége van, a fogyasztás utolsó néhány órája maga a pokol. Akárcsak az a hír, hogy plusz egy évig kell tartani az embertelenül kis súlyt. Nem véletlen, hogy súlycsoportot éppen az olimpiák után szoktak váltani, hiszen idő kell ahhoz, hogy az ember komfortosan érezze magát az új kategóriában, az erősebbek és nagyobbak között.

A bokszolóknak ennél már csak az volt nagyobb mélyütés, hogy a héten a NOB munkacsoportja úgy döntött, eltörli a júniusra tervezett világselejtezőt, azaz megfosztja őket az utolsó kvótaszerzési lehetőségtől. Mintha egy magasugróval az első, rontott kísérlete után közölnék, hogy köszönjük, ennyi volt, többször nem próbálkozhat. Ez feketén-fehéren azt jelenti, hogy Gálos Roland már kiharcolt kvótája mellett csak a már tavaly elkezdett európai kvalifikációs tornáról van esélye három, még versenyben lévő magyar ökölvívónak (Fodor Milánnak, Pribojszki Katának és Nagy Tímeának) eljutni a játékokra. A világselejtezőnek szánt helyeket ugyanis a 2017 óta számított világranglistáról töltik fel, márpedig azon egyetlen bunyósunk sem áll olyan helyen, ahonnan reális esélye lenne kvótához jutni. Igaz, mostanáig nem is sejthette senki, hogy a végén a ranglista fog számítani. Nem beszélve arról, hogy három súlycsoportban, 63, 75 és 81 kg-ban is két vasat tartott a tűzben a magyar ökölvívás, mondván, egyikük az európai, másikuk pedig majd a világselejtezőn indulhat. Más kérdés, hogy azóta már új a szövetségi kapitányunk (Bertók Róbert), rivális 75 kilósaink közül Harcsa Zoltán visszavonult, Bacskai Balázs visszament a profik közé, 81 kg-ban pedig nemigen volt realitása a magyar kvótának.

Nem úgy 63 kg-ban, amelyben a múlt heti Bocskai-emlékversenyt megnyerő Kovács Richárd, a talán a legjobb formában lévő magyar bunyós gyakorlatilag elbúcsúzhat Tokiótól, igaz, az ő súlycsoportjában Fodor Milán az európai selejtezőn egy győztes meccsel még révbe érhet. Pótvizsga, javítási lehetőség viszont sem neki, sem másnak nem lesz.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!