Ökölvívás: „Óriási bajnok volt, mindig káprázatos dolgokat produkált”

Pernell Whitaker Virginia Beachen akart átkelni egy kereszteződésen, amikor egy autó elütötte. Mire a mentők kiértek a helyszínre, már kritikus állapotban volt, nem sokkal később belehalt sérüléseibe.

KÉPTELEN VOLT MEGÜTNI A GOLDEN BOY

A bokszvilág megrendülten vette tudomásul a hírt, a sportág régi és jelenlegi nagyjai is részvétüket fejezték ki a történtek miatt. Mike Tyson például „tökéletes harcosként” írta le. Az 1992-ben ugyancsak könnyűsúlyban olimpiai aranyérmes Oscar De La Hoya – akitől Whitaker a profik között vitatható pontozással szenvedett vereséget – így búcsúzott tőle. „Mélyen lesújtott Pernell Whitaker halálának híre, aki óriási bajnok volt, és mindig káprázatos dolgokat produkált a szorítóban. Megtisztelő, hogy bokszolhattam vele. A védekezés és az irányítás terén ő volt a legjobb ökölvívó, akivel találkoztam.”

Márpedig ha valaki, De La Hoya ért hozzá, s megerősítésül érdemes megnéznünk Whitaker meccseiről néhány felvételt a videomegosztón – többek között kettőjük 1997-es összecsapását. A második menetben volt egy olyan szakasz, hogy Golden boy képtelen volt megütni ellenfelét, s noha elismerő mosollyal nyugtázta Whitaker teljesítményét, egyáltalán nem volt jóked-vében. Tényleg az ökölvívás eredeti értelmezése szerint küzdött: sweet science of self defense, azaz a védekezés édes tudományát sajátította el.

Utánozhatatlan lábmunkájának köszönhetően is szenzációsan hajolt el, fordított alapállásban szinte hátrafelé bokszolt, miközben hajszálpontosan kontrázott, különösen a feltartó egyeneseit ütötte csodálatos ütemben. Kilencévesen kezdett bokszolni, 18 esztendősen megnyerte az Egyesült Államok legrangosabb amatőr versenyét, az Aranykesztyűt, s még ugyanebben az évben második lett a müncheni vb-n, majd legyőzőjének, a kubai Ángel Herrerának 1983-ban a Pánamerikai Játékokon visszavágott, s Los Angelesben olimpiai bajnok lett.

A PONTOZÁS EREDMÉNYE LEHŰTÖTTE

Nem volt értelme továbbra is az amatőrök között sínylődnie: 20 évesen 200 győzelemmel és 14 vereséggel a háta mögött átlépett a profik táborába. Tizenöt siker – közte 9 KO – után 1988. március 12-én vívta első vb-címmeccsét a Bokszvilágtanács (WBC) könnyűsúlyú övéért a mexikói José Luis Ramírez ellen. Pontozással vesztett, de még ma is vitatják a döntést.

Majd' egy évvel később honfitársa, Greg Haugen ellen a Nemzetközi Bokszszövetség (IBF) könnyűsúlyú világbajnoka lett, ezt követően visszavágott Ramíreznek, ezzel a WBC övét is megszerezte. Rafael Pinedát legyőzve 1992-ben az IBF kisváltósúlyú trónjára ülhetett, majd váltósúlyban Buddy McGirt megverésével ebben a kategóriában is világbajnok lett. A kisváltósúlyt ekkor a mexikói Julio César Chávez uralta, akinek menedzsere, Don King óriási üzletet szimatolt Whitaker és Chávez mérkőzésében.

A San Antonióban 1993. szeptember 10-én 60 ezer néző előtt megrendezett összecsapás azonban nem a várt forgatókönyv szerint zajlott. Noha a sportág szakzsargonja szerint a stílusok „csinálják” a meccseket, a Sweat Pea becenevű amerikai nem ment bele a Chávez által forszírozott ütésváltásba, gyakorlatilag sorra nyerte meg a meneteket, ráadásul úgy, hogy tőle szokatlanul néha beleállt a közelharcokba is. Az utolsó menetekben feljött Chávez, de Whitaker annyira egyértelműnek érezte sikerét, hogy a saját szorítósarkában már-már felállt a kötelekre ünnepelni, amikor a pontozás eredménye lehűtötte. Három pontozó közül kettő döntetlenre (115:115) adta a mérkőzést, egy pedig Whitakernek (115:113). A többségi döntetlennel utóbbi maradt a WBC váltósúlyú világbajnoka, de a pontozók nem fosztották meg a veretlenségtől a 87 győzelemmel ringbe lépő Chávezt... A következő meccsére mindenki ment tovább a maga útján: utóbbi vissza a kisváltósúlyba, a nemrég elhunyt zseni maradt váltósúlyban.

KILAKOLTATTA ÉDESANYJÁT

Négy évvel később az addig remekül bokszoló – nyolc címmérkőzésén nyolc győzelmet aratott – Whitaker Las Vegasban ringbe lépett De La Hoya ellen, amelyet papíron 115:111-re, 116:110-re és 116:110-re hoztak ki a színes bőrű bunyósnál nyolc évvel fiatalabb honfitárs javára. Egyes szakértők szerint Sweet Pea – ez volt Whitaker beceneve – nyerte meg az összecsapást, ám a Ramírez, illetve a Chávez elleni találkozóhoz hasonlóan elpontozták a mérkőzést.

Innentől kezdve kicsúszott a talaj a lába alól. Következő meccsét hiába nyerte meg, az eredményt annulálták, mert doppingtesztje pozitív lett, kokaint találtak a vizeletében. Volt elvonókúrán is, később 1999-ben kiállt a Puerto Ricó-i zseni, Felix Trinidad ellen, de pontozással kikapott. Ezt követően csupán egy találkozóra futotta az erejéből (szó szerint), az átlagos képességű mexikói Carlos Bojorquez technikai KO-val elintézte. Kábítószer-függősége miatt anyagi problémái voltak, adótartozását nem tudta kifizetni, édesanyját kilakoltatta abból a házból, amelyet korábbi pénzdíjaiból vett. Feleségével, Rovanda Anthonyval négy gyermeket neveltek, de később elváltak. Súlyos betegségben elhunyt fia halála is sújtotta.

Ha lehet azt mondani, a ringben alig volt ellenfele, de az élet problémáival annál nehezebben birkózott meg.