Jó ég! Talán eljött a jó év?

Olaszországban sokan meg vannak arról győződve, hogy a 2005-2006-os végre az Inter idénye lesz. Végre, hiszen a júniusi Olasz Kupa-diadal és a szombat esti Olasz Szuperkupa-siker ellenére a kék-feketék igazán jelentős győzelmei az idők homályába vesznek: az Inter legutóbb 1989-ben szerezte meg a scudettót (a lassan százéves csapat történetében ez a leghosszabb időszak bajnoki cím nélkül), míg a BEK-serleget legutóbb 1965-ben emelte fel Inter-játékos.

A két negatív sorozat egyike - vagy akár mindkettő - azonban ebben a szezonban megszakadhat, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy Roberto Mancininek sikerülhet győztes csapatot varázsolnia a kék-fekete sztárokból. Az Inter már az egész előző idényben alig szenvedett vereséget: a bajnokságban csupán kétszer kapott ki (a Milantól és a Messinától), a BL-ben szintén kétszer (mindkétszer a Milantól), míg az Olasz Kupában veretlenül menetelt, azaz mindösszesen négyszer hagyta el vesztesen a pályát. Lehet persze nevetgélni az elképesztő döntetlensorozaton, ám ha azoknak az ikszeknek a felét Mancini ebben az idényben győzelemre tudja változtatni, akkor Milan és Juventus legyen a talpán, aki tartani tudja a lépést Adrianóékkal.

Arról nem beszélve, hogy a kék-feketék kerete tovább erősödött a nyáron, ráadásul az előző évektől eltérően ezúttal nem "ész nélkül", pusztán a nagy nevekre utaztak a menedzserek, hanem kifejezetten posztra vásároltak. A védelmet egy tehetségesnek mondott brazil kapussal, Julio Césarral és az argentin Samuellel erősítették meg, aki garancia arra, hogy az Inter kevesebb gólt fog kapni, mint egy éve. Ebben a csapatrészben legfeljebb a játékosok életkora lehet aggasztó, hiszen J. Zanetti 32, Materazzi 32, Mihajlovics 36, Favalli 33, Córdoba 29, Zé Maria 32 éves.

A középpályára két klasszis érkezett a Real Madridtól: Solari és az aranylabdás Figo, akivel talán megoldódik a jobb oldali középpályás posztja. Ezt a csapatrészt jött erősíteni a chilei Pizarro is az Udineséből, akit sokan a Serie A legjobb irányítójának tartanak. Mancininek alighanem ez a sor okozza majd a legtöbb gondot: a csaknem tucatnyi kiváló játékosból melyik négy (vagy öt) lépjen pályára.

A csatársorban Vieri távoztával egyértelműen Adriano lett a primadonna, a brazil mellett elsősorban Martins, másodsorban pedig Recoba vagy Cruz felbukkanására számíthatunk. Az Adriano, Martins kettős nagyon sok fejfájást okozhat az ellenfeleknek, hiszen mindketten villámgyorsak, ragyogó fizikai felépítésűek, kiismerhetetlen mozgásúak, ráadásul napról napra javul közöttük az összhang.

Az Inter azonban nem elsősorban ezért esélyes a bajnoki címre és/vagy a BL-győzelemre: Moratti klubtulajdonos és Mancini mester végre úgy tudta összerakni a keretet, hogy gyakorlatilag minden posztra két játékos áll bevetésre készen: az első csapatnak tekintett Toldo - J. Zanetti, Córdoba, Samuel, Favalli - Figo, Verón, Cambiasso, D. Sztankovics - Adriano, Martins tizenegy nem sokkal erősebb, mint a B-csapat: Julio César - Zé Maria, Materazzi, Mihajlovics, Wome - C. Zanetti, Karagunisz, Pizarro, Solari - Recoba, Cruz, és akkor még nem tettük sehova Burdissót vagy Kily Gonzálezt.

Ha most nem nyernek, akkor tényleg soha… ---- Adriano Leite Ribeiro sokak szerint ma a világ legjobb csatára, és bár ez a kijelentés túlzottnak tekinthető, az biztos, hogy az Inter keretének legalább egy világklasszis mindenképpen a tagja. A brazil támadó még mindig roppant fiatal (februárban tölti majd be a 24. évét), ám már hosszú évek óta ontja a gólokat a Serie A-ban, és ő az a támadó, aki ha kell, akár csapat nélkül is képes bármikor gólt szerezni.

Vieri távozása után már egyértelműen ő tartja a vállán az Inter csatársorát, gyakorlatilag csak az a kérdés, hogy mikor, ki lesz az éktársa a többi támadó közül. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy Mancini akár egyetlen fontos mérkőzésen is a kispadra száműzze, miként tette azt az előző idény néhány találkozóján.

A nagyszerű fizikai adottságokkal rendelkező, technikailag is roppant képzett (bár Ronaldinhóhoz azért természetesen nem hasonlítható) Adriano többször kifejtette, hogy a klubjában imád Obafemi Martins mellett játszani, mert csukott szemmel is tudja, hogy a nigériai éppen merre jár. Mancini alighanem ezt az igényét is ki fogja elégíteni, legalábbis az új idény első mérkőzései erre utalnak.
Az Imperatore (Császár) becenévre hallgató brazilnak nem lesz hát más dolga, mint várni Verón, Pizarro, Sztankovics és Figo beadásait, szöktetéseit, passzait, hogy aztán gólra, minél több gólra váltsa őket. ---- -
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
- ---- Livorno (9.)
Akárhogy is nézzük, az előző idényben erején felül teljesítő Livorno meggyengült a nyáron, hiszen Protti, Doga, Grauso, Vidigal, Vigiani és Danilevicius távozását aligha feledteti G. Colucci, Morrone, Zé Rodolpho és Palladino érkezése. A bordó mezesekkel tavaly kisebb csodát végrehajtó Roberto Donadoni persze két tényezőben azért továbbra is bízhat: a gólkirály Cristiano Lucarelli góljaiban, és abban, hogy az irányító Passoni nem felejtett el passzolni…

Chievo (15.)
Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a Chievo mégsem "csap le" a próbajátékon már ott járt Lisztes Krisztiánra, de azért ne csüggedjenek a szimpatikus veronai kiscsapat hazai hívei: ebben az idényben valószínűleg több örömük lesz a sárga-kékekben, mint a nagyon izzadságszagú előzőben. A Serie A-ban most bemutatkozó Giuseppe Pillon mester vissza akarja ugyanis állítani a Del Nerivel anno roppant sikeres alaptaktikát, ráadásul a csapat váza teljesen változatlan maradt - ami persze nem biztos, hogy akkora előnyt jelent.

Fiorentina (17.)
A firenzei lilák szereplése jelentette az előző évad talán legnagyobb csalódását, hiszen bombaerős keretükkel csak az utolsó fordulóban tudtak megkapaszkodni. Diego Della Valle, a klub lelkes tulajdonosa a nyáron tovább erősítette a csapatot, a távozó Lupatelli, Chiellini, Maresca, Obodo és Miccoli helyére többek között Frey, Gamberini, Pancaro, Brocchi, Fiore, Toni és Vrizasz érkezett. A kezdőcsapat hét tizenegyed része megújult, míg a kispadon a felesége betegsége miatt egy évet kihagyó Prandelli mester neve a garancia a sikerre.

Empoli (újonc, 2.)
A Serie A-ból 2004-ben kiesett Empoli színvonalas és góldús futballal tért vissza a legjobbak közé. A klub vezetősége a győztes (vagy legalábbis feljutó) csapaton ne változtass elvet követve szinte változatlanul hagyta a keretet, amelyben csupán a Torinótól megvett Berti kapus bír elsőligás tapasztalattal, és persze azok a játékosok (Buscé, Pratali, Lucchini, Vannucchi, Tavano), akik már két éve is itt voltak. Az A-ligában most debütáló Somma mester a 4-2-3-1 híve, és imádja gombfocin előre lejátszani a meccseket. ----
Roberto Mancini tartja magát a legendás mesterei, Vujadin Boskov és Sven-Göran Eriksson által szinte egyedül üdvözítőnek talált 4-4-2-höz, nincs hírünk arról, hogy az Inter ebben az évben megpróbálkozna akár a háromvédős taktikával, akár az irányítóval a két ék mögött (pedig Recoba mindig reménykedik…). Azt inkább el tudjuk képzelni, hogy a kék-feketék öt középpályással játszanak majd, akik mind Adriano keze (pardon, lába) alá dolgoznak, bár a Szuperkupa-meccsen végig két ék volt fent a pályán.