José Mourinho elvárja, hogy azonosuljanak a pszichológiájával

– Kik lesznek a segítői az Internél?
– Másodedzőnek Giuseppe Baresi személyében természetesen egy „idevalósit” választottam. Minden szempontból ideálisnak tűnik, remekül ismeri a viszonyokat. Rajta kívül a szokásos három emberemmel fogok dolgozni. Rui Farina, az erőnléti edző, Silvino a kapusedző és Andrer Villas, aki a számítógép segítségével kiválóan elemzi az ellenfelek játékát.

– Most találkozott először a csapattal. Mit mondott? Tudja már, mitől „győztes alakulat” az Inter?
– Számomra az a játékos, edző vagy ember a győztes típus, aki mindig győzni akar, és soha nem fárad ebbe bele. Első találkozás után úgy tűnik, hogy ez egy olyan csapat, amelynek van kedve dolgozni, és motivált. Az üzenetem egyértelmű volt: velem nagyon könnyű dolgozni, de nehéz is lehet. Minden tiszta, megszervezett és világos és minden szemtől szembe hangzik el, azért mondom hogy egyszerű. De mint mondtam, nehézzé és válhat annak, aki nem tud azonosulni az én pszichológiámmal. Azt akarom, hogy mindenki egyre gondoljon velem, hogy mindenki jól, alázattal és határtalan ambícióval dolgozzon.

– Forradalmárnak érzi magát?
– Nem, nem vagyok, csak egy olyan személy, akinek roppant világos a gondolkodásmódja. A munkafilozófiám olyan, mint az életfilozófiám: minden körülmények között korrektnek, egyenesnek és ambíciózusnak maradni.

– A filozófiáján túl van valamilyen etikai kódex a játékosok felé?
– Van, és beszéltem is erről velük. Csak olyat kérek, amit én is meg tudok tenni, és semmi olyat, amit ne lehetne teljesíteni. Ha például én minden nap fél órával az edzés kezdete előtt megérkezem, nem tudom elfogadni, ha egy játékos elkésik. De úgy gondolom: jó érzékkel és kommunikációval mindent kezelni lehet. Adódhatnak persze kisebb belső büntetések késésért vagy feledékenységért, de szerintem az összeg lényegtelen olyan játékosok esetében, akik milliókat keresnek. Ami számit: ha az edzés 10-kor kezdődik, és 24 játékos van a pályán, akkor 24 játékossal dolgozom, ha 14, akkor 14-gyel. Nem várok senkire. Akik késnek hazamennek. De hazamennek a meccs napján is.

– Hat támadó nem sok?
– Jobb, ha több van, mintha egy sem lenne. Tudom, hogy a legtöbb edzőnek az a problémája, hogy nincs minőségi támadója. Nekünk van jó néhány, ők idézőjelben „speciális állatfajok”. Ez probléma lehet annak, aki nem az első vagy a második választásom. Mindenki nem lehet elégedett, csak tizenegy ember lép pályára, ebből három támadó, tehát kettő vagy három a padon ül.

– Milyen a kapcsolata Abramoviccsal? Gondolja, hogy azért tartja meg Lampardot, hogy Önnek bosszúságot okozzon?
– Szükségem van még egy középpályásra, ezt elmondtam a csapatnak is, fő az egyenesség. Olyan játékosra van szükségem, aki adottságait tekintve más, mint a jelenlegiek. Ami Abramovicsot illeti, nem tudom, mit mondjak. Én edző vagyok, minden, ami, az átigazolásokkal kapcsolatos, az a vezetőkre tartozik. A piac augusztus 31-ig nyitva áll, szükségem van még egy középpályásra, meglátjuk mi lesz.

– Sokat hallani Sztankovics esetleges elengedéséről. Mi a véleménye?
– Sztankovics nem egy probléma, hanem egy megoldás. Szeretem a játékát, amit most mondok azt korábban neki is elmondtam: szerintem Sztankovics az Interben sohasem volt ugyanaz mint a Lazióban. Számomra nagy kihívás vele dolgozni, hogy olyan legyen megint, mint amilyen a Lazióban volt.

– Mit jelent Önnek, hogy a Milan megszerezte Ronaldinhót?
– Nagyon örülök neki. Amikor a Chelsea-nél dolgoztam, az angol fociért is dolgoztam összességében, most hogy Olaszországban vagyok, az olasz fociért is tevékenykedem. Ha ilyen kvalitású játékosok érkeznek, az csak emeli a bajnokság színvonalát, ezért örülök.

– Állítólag Burdisso a biztos távozók között van.
– A helyzet a következő: Burdisso mellett belső védőként most Materazzi és Rivas áll rendelkezésemre, de hamarosan felépül Chivu, Córdoba és Samuel. Tehát hatan lesznek. És nálam egy meccsen kettő játszik, egy ül a padon, tehát három a tribünre kényszerül. Ez nem gond, inkább előny, hisz több játékos áll rendelkezésemre egy esetleges sérüléshullám esetén, de személy szerint úgy gondolom hat belső védő sok, ezt elmondtam őszintén nekik is.

– Milyen felállásban küldi majd pályára csapatot? Adriano és Ibra csak centerként jöhet számításba vagy más hadrendben is tudja őket használni?
– Számomra a legkedvesebb felállás a 4-3-3, három igazi támadóval. Az ő pozíciójuk nem lényeges, az igazán fontos az, hogy mögéjük három olyan középpályást kell találni, akik védekezésükkel megteremtik a lehetőségét, hogy három vérbeli csatár legyen a pályán. Ebben az esetben nem probléma például együtt játszatni Adrianót és Ibrát.

– Mi a véleménye Manciniről, aki tulajdonképp az első igazolása volt?
– Remek futballista, aki szeret átlós irányba megindulni, és jól érkezik a kapu elé, gólerős. Jobb lábas, de a baloldalon játszik, így remekül indul a pálya közepe felé.

– Angliában azzal vádolják, hogy túlságosan védekező focit játszatott. Erről mit gondol?
– Nem értem az ilyen típusú vádakat. 2004 és 2007 között minden rekordot megdöntöttünk a Chelsea-vel. A legtöbb sorozatban megnyert mérkőzés, a legtöbb idegenben megnyert mérkőzés, a legtöbb rúgott gól. Minden felállásban nagyon dinamikus támadójátékot produkáltunk. Sok meccset például az utolsó 15 percben nyertünk meg egy olyan szisztémát alkalmazva, amikor csupán három igazi védő van a pályán. Ez utóbbi a felállást személy szerint nagyon szeretem eredménykényszer esetén alkalmazni. Sok pontot hozhat.

– Az Ön munkamódszerében nagy hangsúlyt kap a játékosok közti verseny az edzésen?
– A játékosok közötti verseny nagyon fontos eleme a munkámnak. És bevallom nem bánom, ha igazi háború van két futballista között ugyanazért a posztért. Az a jó, ha egy posztra két alternatívám van, ahol az egyik azért dolgozik, hogy megtartsa a helyét, a másik azért, hogy bekerüljön.

– Miben lehet más az Ön Interje Mancini Interjéhez képest?
– Nem jó ötlet ilyen összehasonlításokat tenni. Ő része az Inter történelmének, én még nem. Mindazonáltal minden edzőnek megvan a saját filozófiája. Én nem különösebben kedveltem a Mancini-féle Inter játékát, de elképzelhető, hogy ő ugyanígy nem szerette a Mourinho-féle Chelsea-t.

– Ön szerint a BL-ben más játékstílusra van szükség, mint a bajnokságban?
– Nagyon fontos hogy a csapatnak legyen identitása. Ez annyit tesz, hogy nem fél senkitől, nem tisztel túlságosan senkit és nem ugyanazzal a filozófiával játszik Európában, mint otthon. A nemzetközi kupában ugyanis mindig más kell, hisz más futballkultúrájú országok csapataival találod magad szemben. Teljesen mást játszik egy angol és mást mondjuk egy portugál csapat, mindegyik ellen meg kell találni a megfelelő játékrendszert. Ebben van rutinom, és ebben tudok segíteni az Internek.