Mourinho nem szereti a stresszt, a jövője nyitott

„Inter d'Italia" hirdeti öles betűkkel címlapján a milánói sportlap, a mértékadó La Gazzetta dello Sport, a fekete-kékek totális olaszországi uralmára célozva. „És már kettő! Megvan a kupa, a scudetto, most Európán a sor" – még mindig az első oldal figyelmeztet finoman arra, hogy egy jelentős feladat, a Bajnokok Ligája szombati madridi döntője még ott díszeleg az Inter naptárában.

A másik nagy példányszámú sportlap, a Corriere dello Sport – amelynek címlapon tördelt szerkesztőségi cikke a milánói laptárshoz hasonlóan José Mourinho vezetőedző érdemeit hangsúlyozza – főcímében már az Inter európai álmairól ír. A Diego Milito góljával megszerzett scudettót azonban sorozatban csak a negyediknek titulálja – hiába, mégiscsak az ezüstérmes Roma városának lapjáról van szó...

(Mint ismert, a 2006-os bajnoki címet az Inter a zöld asztal mellett kapta meg a Juventus trónfosztása és a második helyezett Milant érintő harmincpontos levonás következtében.)

Az idény során többször megbüntetett José Mourinho hosszú idő után állt újra az olasz sajtó munkatársai elé, és a következőképpen értékelt:

„Ez az első alkalom, hogy az utolsó fordulóban lettem bajnok. Elég stresszes így... Sokkal jobb korábban, szép kényelmesen felmászni a csúcsra, a befejezést pedig már tévén nézni az appianói edzőközpont valamelyik helyiségében..."

A trénert megkérdezték arról is, milyen érzések kavarogtak benne, amikor biztos bajnoknak látszó csapata egy gyengébb periódust követően visszacsúszott a nagyszerű tavaszt futó Roma mögé a második helyre.

„Nem mondanám, hogy félni kezdtem volna, de nem is töltött el megnyugvással, hogy egy harmadik félre is szükségünk volt a sorsunk kedvező irányba fordulásához. Hálásak vagyunk a Sampdoriának, hogy a Romától rabolt pontokkal kisegített bennünket – ismerte el Mou, hozzátéve: – Nem kívánok belemenni a részletekbe, de nemcsak rajtunk múlt, hogy néhány héttel ezelőtt kicsúszni látszott kezünkből a már erősen tartott scudetto. De jobb nem beszélni erről, mert eddig is megbüntettek vagy eltiltottak, ha kinyitottam a számat."

Nemcsak a fent már idézett sportlapok, hanem az Inter fontos véleményalkotói is úgy vélik, Mourinhónak oroszlánrésze volt a bajnoki cím elhódításában.

„Hogy nevezhetjük-e Mourinho scudettójának az ideit? Természetesen, ez az övé! – jelentette ki például a 65. születésnapját ünneplő Massimo Moratti klubelnök. – Az utolsó pillanatig harcolnunk kellett, de a srácok nagyszerűen dolgoztak, megérdemelték az első helyet."

Dejan Sztankovics szerint a klub „a világ legjobb edzőjével" dolgozott – a kérdés már csak az, így lesz-e ez a következő szezonban is. Mourinho ebben a témában annyit mondott, hogy év közben – ahogyan arra interjúkban is utalt – idegennek érezte számára az olasz futballközeget, és a Bajnokok Ligája szombati döntője után hosszasan gondolkodnia kell, mi legyen a következő lépése.

Rómában nem élték meg abszolút kudarcként az ezüstérmet, ezt jelzi, hogy a Veronából hazatérő csapatot vasárnap mintegy ezerötszáz szurkoló várta a Fiumicino repülőtéren.

„Mindent megtettünk, ami az erőnkből telt – mondta a csapatkapitány Francesco Totti. – Itt az ideje, hogy megköszönjük a biztatást. Minden erőfeszítésünk szurkolóinknak szólt, ennek az egészen különleges, vagyis inkább páratlan tábornak. Ha van a klubnak szíve, ők azok. Köszönjük!"

A „farkasok" irányítását az idény közben átvevő Claudio Ranieri vezetőedző büszke játékosaira, legszívesebben mindegyiküket a keblére ölelné, mert beváltották ígéretüket: az utolsó leheletükig harcoltak.

„Mindenki Massimo Moratti Interjét várta az élre, ám tulajdonképpen mi vagyunk az igazi bajnokok, hiszen az utolsó pillanatig nyílttá tettünk egy olyan versenyfutást, amit már mindenki eldőltnek vélt. Csak egy parányi szerencse hiányzott a megfelelő pillanatban... Kicsit csalódottak vagyunk, de tudjuk, a futballban győzteseknek és veszteseknek is lenniük kell. Ezzel együtt sok sikert kívánok Moratti Interjének a Bajnokok Ligája döntőjében."

A Milan harmadik helye és szakvezetője, Leonardo távozása már korábban eldőlt, ám a Bajnokok Ligája-kvartett negyedik tagjának kiléte csupán a záró fordulóban vált ismertté. A befutó az első számú – akkor még BEK-nek hívott – európai kupában legutóbb az 1991–1992-es idényben szereplő, egyben a döntőig menetelő Sampdoria, amelynek edzője, Luigi Del Neri így értékelt:

„A Bajnokok Ligájába jutás legalább annyit ér, mint a scudetto. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a negyedik hely felér az 1990–91-es bajnoki címmel. Az idény elején nem feltétlenül erre készültünk, ám a csapatunk olyan egységessé kovácsolódott, ami méltó volt a Pazzini, Cassano kettős góljainak számához" – mondta Del Neri, egyúttal arra kérve a Juventusba igazolásáról faggatózó újságírókat, hogy ezzel a témával egyelőre ne zavarják meg az ünneplést.

Ami pedig az utolsó fordulóban immár a 15. vereségét elszenvedő Juvét illeti, érdemes a veterán Alessandro Del Piero rövid, ám találó összegzését idézni:

„Bárhogy is alakult volna az utolsó meccs, a lényegen nem változtat, az idényt mindenképpen katasztrofálisnak értékelhetjük. Ami elromolhatott körülöttünk, az el is romlott" – mondta a támadó, reményét fejezvén ki, hogy a Mauro Camoranesi, Fabio Cannavaro, David Trezeguet és Gianluigi Buffon távozásáról szóló pletykáknak nincs valóságalapjuk.