Rekordmenetben: a Juve fölénye tükrözi a Serie A hanyatlását

84, 87, 102, ill. 4, 9, 17. Két számsor, amely kiválóan leírja a Serie A elmúlt évekbeli erőviszonyait, a Juventus dominanciájának erősödését. Előbbi a torinóiak végső pontszámát jelzi az elmúlt három idényben, míg utóbbi a pontkülönbséget, amellyel megnyerték a bajnokságot. Fel sem vetődik, hogy megérdemli-e triplázást az Öreg Hölgy.

A 102 pont és a 33 győzelem is rekord a bajnokságban, akárcsak a 19/19-es, százszázalékos hazai mérleg, bónuszként pedig hivatalosan is megvan a klubnál 32.-ként számon tartott 30. elsőség. Hiába írt azonban több szempontból is történelmet Antonio Conte csapata, a „zebrák” boldogsága mégsem lehet teljes, hiszen erre az idényre magasabb célokat fogalmaztak meg, ám az európai porondon nem tudták átlépni az árnyékukat, és ettől nem vonatkoztathatunk el a Serie A értékelésekor.

Miközben hazai földön a 13. fordulóban élre állt a Juventus és a folytatásban nem is engedte át az első helyet, a búcsú a BL-csoportkörben óriási csalódás, ráadásul az El-ben is elmaradt a kárenyhítés és – újabb fájó pont – a torinói fináléba jutás. Conte ugyan burkoltan távozással fenyegetőzött az európai versenyképtelenségre utalva, de az európai sikertelenségben neki is megvan a maga része, így annyira nem nagy meglepetés, hogy mégis marad. Amúgy pedig a Serie A erőviszonyait áttekintve megkockáztatható, hogy a Juventusnak reális esélye van az olasz foci nagy címvédő sorozatainak utolérésére (Juventus 1931–1935, Torino 1943, 1946–1949, Internazionale 2006–2010).

A Juventus mögött a szezon meglepetéscsapata, az immár 12. alkalommal másodikként végző AS Roma futott be – négy év után ismét a dobogón! –, amely 23-mal szerzett több pontot, mint egy éve, és Rudi Garcia személyében alighanem talált egy olyan edzőt, akiben hosszú távon bízhatnak a fővárosiak. A francia szakember nemcsak remekül igazolt (Mehdi Benatia, Gervinho, Maicon és Kevin Strootman megszerzése is kiváló döntésnek bizonyult), de a keze alatt gyorsan egységbe forrt a társaság és megacélozódott a védelem, ami az előrelépés alapja volt.

A Napoli elveszítette a nyáron Edinson Cavanit, az új fiúk azonban beváltak, így a „kékek” dekára annyi pontot szereztek, mint a megelőző szezonban, igaz, ez egypozíciónyi rontást és „csak” BL-selejtezős indulást jelent. Az európai elitligában nem sok hiányzott a jó eredményhez a nápolyiaknak, ám a legerősebb csoportban elvéreztek, és a Porto elleni kiegyensúlyozott párharc sem a javukra dőlt el az El-ben, a kupamenetelés ugyanakkor összességében pozitív tartományba lendíti Rafa Benítez együttesének szezonbeli teljesítményét.

Dicséret illeti a Fiorentinát, amely Vincenzo Montella vezetésével másodszor ért oda a negyedik helyre, míg a firenzeiek mellett az Inter és (talán) a Parma indulhat még az Európa-ligában. A milánói csapat Walter Mazzarri vezetésével javított az előző idénybeli botrányos védekezésén, ám a plusz hat ponttal együtt érkező öthelynyi előrelépésben bőven benne van a gyatra mezőny is. A „keresztesek” remek eredménye ugyanakkor erőn felüli teljesítmény, még úgy is, hogy az El-t érő pozícióhoz kellett a torinói Alessio Cerci elhibázott tizenegyese is az utolsó forduló utolsó pillanataiban. Ennek ellenére nem biztos, hogy a Parma valóban megmérettetheti magát az El-ben, mivel a klub UEFA-licenc-problémákkal küszködik a tartozásai miatt, sőt, egyelőre nem is kapott zöld jelzést az indulásra. Utolsó reményük a Legfelsőbb Bíróság, amely május 28-án dönt az ügyben. Cerci addig imádkozhat.

Az elmúlt szezon élmezőnyéhez képest az Udinese veszített a legtöbbet a tekintélyéből és helyezéséből, a friuliak egészen a 13. helyig csúsztak vissza. Ennél is csúnyábbat zuhant azonban a Catania, amely az egy évvel ezelőtti 8. hely után – a három trénerváltás ellenére – ősztől a Serie B-ben folytatja. A Livorno szintén jócskán fogyasztotta az edzőket, de mint utóbb kiderült, mégis retúrjegyet váltott a másodosztályba, a harmadik kieső pedig – hat élvonalbeli szezon után – a patinás Bologna. A hátsó régió erősségéről (gyengeségéről?) sokat elárul: 2005 óta nem fordult elő, hogy három csapat is bent maradt kevesebb mint 40 ponttal – ennek most alighanem az évad elején még abszolút újonc Sassuolónál örülnek a legjobban.

Szicília ugyanakkor nem marad élvonalbeli résztvevő nélkül: a Catania búcsúja dupla öröm lehet a Palermo drukkereinek, akik a tavalyi kiesés után ezúttal bajnoki címet ünnepelhetnek a Serie B-ben. A rózsaszín mezesek annyira meggyőzőek voltak, hogy Gennaro Gattuso szeptember 25-i kirúgása és Giuseppe Iachini kinevezése után Maurizio Zamparini elnök nem váltott többször edzőt az idényben! Igaz, még két forduló hátravan – ez pedig meghatározó lesz több csapat számára. A másik egyenesági feljutó helyért az Empoli van lépéselőnyben, de még a 13. Carpinak sem kell feltétlenül lemondania az A-ligáról.

Immobile és Cerci góljai a 2013–2014-es bajnoki szezonban