Juventus: ráncfelvarrás, zsírleszívás. De mi lesz „Tüdővel"?

ÉN ELMENTEM A VÁSÁRBA FÉL PÉNZZEL... NA, ILYEN TÖBBÉ NEM LESZ!

Alaposan megváltozott erre a nyárra az italotranszfer világa, hiszen az Olasz Labdarúgó-szövetség úgy döntött, hogy véget vet a talján futball egyik jellegzetességének, a játékjogok közös tulajdonlásának. Megszűnik tehát a csodás kettes és hármas tulajdonlások, adás-vételek és kótyavetyék időszaka, amikor szinte követhetetlenül és néha bizony gyanúsan túlárazva, bőszen cserélgették az egyesületek fele játékjogokat. A szövetség, a FIGC szerint ezzel összhangba kerül az olasz és az európai átigazolási jog (bár előfordult azért az EU-ban is, hogy egy játékost félig ügynöke úgymond birtokol, lásd például a Liverpoolhoz kerülő Lazar Markovics esetét), tisztábbá és átláthatóbbá válik a belső piac – de az olajozottabb átmenet kedvéért az eddigi közös tulajdonokat még egy évig meg lehetett hosszabbítani.

Eltűnik így egy vérbeli olasz specialitás, talán hiányozni is fog, de legalább nem lesznek olyan gubancos esetek, mint amikor példásul a Roma megvette Mattia Destrót 16 millió euróért a Genoától. De hogyan?! A Genoa 12 hónapra adta kölcsönbe az akkori Európa-bajnokságról az utolsó keretszűkítés nyomán lemaradt éket, akiért 11.5 milliót fizettek a rómaiak, de úgy, hogy hárommilliós értékben beszámolták Valerio Verre, Giammario Piscitella és Eugenio Lamanna játékjogainak felét. Hogy még egyszerűbb legyen az ügylet, egy egy év múlva esedékes 4.5 milliós elővételi jogot is kikötött a Roma, amellyel élt is; no de ahhoz, hogy a Genoa egyáltalán el tudja Destrót adni, meg kellett vennie az éket teljességgel a Sienától, amellyel közösen tulajdonolták...

Vagy emlékezzünk csak Emiliano Viviano ügyére, aki anno az Inter és a Palermo közös tulajdonában állt, utóbbi klub keretéhez tartozott, de a Fiorentina szerette volna kölcsönkapni. A palermóiakkal hamar megegyeztek a „lilák", ám az Inter vonakodott; így végül átmeneti megoldásként azt találta ki a Palermo, hogy 3.5 millió euróért megveszi Viviano játékjogának másik 50 százalékát a milánóiaktól, és félmillióért kölcsönadja a kapust a Fiorentinának – vásárlási opcióval, amelyet végül nem váltottak be a firenzeiek, és a kapus azóta az Arsenalban is megfordult. Kölcsönben.

Viviano egyébként eleve egy hihetetlen vezetői baki miatt lett az Interé, nem pedig a Bolognáé, hiszen a két klub közös birtoklása egészen elképesztő módon szűnt meg.

Őszintén megvallva maga a szerző is megörült először a közös tulajdon kimúlásának, mígnem aztán szembesült azzal, hogy a megegyezésekről sokszor csak hozzávetőleges információk szivárogtak ki, pontos árak pedig csak a lehető legritkább esetben. És akkor még el sem jutottunk a közel 300 nevet tartalmazó, de vételárakkal nem szolgáló listáig, amelyben ITT a kedves olvasó is kigyönyörködheti magát ábécésorrendben. Mi tagadás, elröppent jó három nap, mire rátérhettünk az első delikvensről, Daniele Abbracciantéről az utolsóra, Giovanni Zaróra – és eljött a régen várt záróra...

Mellesleg így sem hisszük, hogy listánk teljes lenne, ha kedves olvasónk pontatlanságot talál, vagy megtalálja a vételárat egy általunk fel nem túrt forrásból, kérjük, jelezze fórumunkban!

A KÖZÖS TULAJDONBAN MARADT JÁTÉKOSOKRÓL BŐVEBBEN IDE KATTINTVA OLVASHAT!

RÁNCFELVARRÁS, ÖREG HÖLGYÖN

A bajnoki címvédő JUVENTUS például olyan játékosokat szólított magához ilyen módon, mint a dán védő, Frederik Sörensen, a 25 éves középcsatár, az elmúlt idényben a Serie B-ben hét gólig jutó Cristian Pasquato, az ausztrál balszélső, James Troisi, az egykori U-válogatott kapus, Carlo Pinsoglio és kollégája, Alberto Gallinetta, vagy a védőígéret, Stefano Pellizzari. Náluk sokkal veretesebb név a védekező-mindenes Luca Marrone, akiről ötmillióért mondott le teljesen a Sassuolo, és a középső középpályás, Stefano Sturaro, akiért még ennél is többet kért a Genoa – amely aztán gyorsan meg is kapta kölcsönbe.

Mint rendesen, a klub most is több ígéretes fiatalra szert tett, akik közül kiemelkedik az „új Paul Pogba", a PSG-től ingyen elhappolt Kingsley Coman, aki már 16 évesen bemutatkozhatott a párizsi csapatban, de szerződését nem kívánta meghosszabbítani. Először az Arsenal ébredt, amely közel kétmillió eurónyi kompenzációt is kínált érte a PSG-nek, majd a Bayern München, a Chelsea, a Liverpool, a Tottenham, a Manchester és a Newcastle United is próbálkozott a fiatal ügynökénél, de végül az olaszok köthettek vele ötéves kontraktust.

Két igen érdekes üzletet is nyélbe ütött a klub: megvette Mauricio Isla „másik felét is" az Udinesétől, mégpedig 4.5 millió euróért, és ez azt jelenti, hogy a chileiért összesen 13.9 milliót fizettek a torinói „zebrák"; miközben az Islával egy csomagban érkező Kwadwo Asamoah tokkal-vonóval 18 millióba került, de ő már tavaly óta teljes jogkörrel a Juvéé. Igen olcsón, alig 1.5 millió ellenében tett szert (és jövőre 380 ezer jár még a BL-szereplés erősen valószínűsíthető kiharcolásakor) a klub egy rutinos balhátvédre: Patrice Evrát érdemei elismerése mellett ennyiért engedte el a Manchester United. A gall nyolc és fél év után hagyja el Manchestert, és két évre írt alá Torinóba, egyébként annak ellenére, hogy májusban még hosszabbított az angolokkal egy idény erejéig, és a télen nem fogadták el a PSG érte 6.5 millió euró magasságában megtett ajánlatát. Evra mostantól heti 69.5 ezer eurót fog keresni, harmadával kevesebbet, mint eddig, de Luke Shaw érkezése miatt a cseresorba szorult volna Angliában, a Juvénél pedig most egyedül áll tulajdonképpen posztján, hiszen a tavasz végén Paolo De Ceglie (ismét) súlyos sérülést szenvedett.

Evra az első tárgyalásokat még Antonio Contével folytatta, de már Massimo Allegri üdvözölte az edzőtáborban, és hasonló cipőben járt a nyár meglepetésembere, Álvaro Morata is. Töredelmesen megvalljuk, amikor először felbukkant a hír a taljánoknál, miszerint a Real tehetséges, de igazán még nem bizonyított támadójáért húszmillió euró körüli összeget fizetne a Juve, jókat mosolyogtunk, és konstatáltuk, hogy mégsem az NSO a világ legnagyobb pletykalapja. Amikor azonban kiderült, hogy a VfL Wolfsburg mesés összeget, 28 millió eurót hajlandó fizetni a 21 éves csatárért, az Arsenal pedig még többet, de a Tuttosport értesülései szerint Morata inkább Torinót választja, kiderült, hogy ennek biza fele sem tréfa. Az edzőváltás és a spanyolok által kikötött (egy verzió szerint jövőre 30, aztán 36 milliós) visszavásárlási jog kissé megakasztotta az üzletet, de végül csak pecsét került a szerződésre. Morata kétmillió fölött keres majd évente, és szegény egy kellemetlen, másfél-két hónapos kényszerszünetet jelentő sérüléssel kezdte Serie A-s karrierjét...

ÉS HOL LESZ MÉG A VÉGE?

A spanyolért átutalt, átutalandó húszmilliós vételár pedig egymaga több annál, mint amennyit a többi új fiúra költött ezen a nyáron a Juve. Legalábbis eddig. Az mindenesetre biztos, hogy a tengelyben már eddig is borzalmasan acélos gárda szélei jelentősen megerősödtek a nyáron, hiszen Evrától egyáltalán nem állnak messze a felfutások és a gólpasszok.

Moratára már csak azért is szükség volt a csatársorban, mert Mirko Vucsinicset eladták az al-Dzsazíra Abu-Dzabinak 6.3 millióért (három éve 15-ért vették), véget ért Fabio Quagliarella „hányattatása" (3.5 millióért Torinóban kötött ki a 31 éves támadó), Pablo Osvaldo visszatért a Southamptonhoz, Ciro Immobile fele játékjogát pedig megvette nyolcmillióért a Torino, hogy 19.4-ért íziben továbbpasszolja a Borussia Dortmundnak.

Rugózzunk el kicsit ezen a témán: Immobilét Ciro Ferrara ajánlatára potom 100 ezer euróért vette meg a Juve hat évvel ezelőtt, aztán kölcsönbe adogatták egy ideig hősünket (Siena, Grosseto, Pescara), majd mivel utóbbi helyen a Serie B gólkirálya lett 28 találattal, a Genoa megvette négymillióért még a 2011–2012-es idény közben – fele játékjogát. Tavaly a Torino 2.75 millióért a városba vitte a játékjog másik 50 százalékát is, de a Juvén keresztül, amely tehát rövid ideig újra teljes mértékben birtokolta és megtarthatta volna Immobilét, aki az elmúlt idényt 22 élvonalbeli találattal zárta. Az újabb aranycipő vb-résztvételt és dortmundi szerződést ért, Robert Lewandowski-utódi szerepkörben, nem kevés alkudozás és sértődések után.

Távozott a klubtól a szinte már elfelejtett uruguayi csatár, Jorge Martínez (akinek 2010-es 12 milliós vételárát is szívesen felednék az egyesületnél), Stefano Beltrame a Sampdoriáé, Federico Peluso a Sassuolóé lett, és kölcsönadtak egycsapatnyi fiatalt. Domenico Berardi és Simone Zaza továbbra is Sassuolóban marad, ott játszanak a következő idényben, amelynek végén 15-15 millióért végleg megveheti őket a Juve; annyi csavarral, hogy utóbbi a tavalyi 2.5 után immáron 7.5 millióért teljesen a Sassuolóé lett.

Hallhattunk még Angelo Ogbonna (Lazio), Paul Pogba (Bayern München, Real Madrid, Chelsea), Arturo Vidal (Real Madrid, PL-élcsapatok) és Leonardo Bonucci (Dortmund) ügynökei tájáról származó pletykákat, de ezekből a transzferekből aligha lesz valami; a legesélyesebb talán Vidal távozása, akiért olasz források szerint 50 milliót kér klubja, és angol források szerint az MU már igencsak eme summa közelében jár (43). Vidal fontosságát nehéz lenne eltúlozni, ha Andrea Pirlo a csapatban az Ész, akkor Vidal minimum a Tüdő.

A rendre jól értesült Gianluca di Marzio szerint Xherdan Shaqiri ügyében holnap, azaz szerdán találkoznak egymással az ügynökök, és az Udinese 23 éves argentin karmestere, Roberto Pereyra pedig 12.5 milliós euró ellenében gyakorlatilag már az „öreg hölgyé". Akad még pénz a klubkasszában bőven, különben Allegri nem jelentkezett volna be a PSG-nél Javier Pastoréért, mint azt a SkySports elárulta, vagy a Tottenhamben alámerülő Erik Lameláért; és egy védő még érkezhet a nyáron (a sampos Shkodran Mustafi vagy a cagliaris Davide Astori), és a szélsőjáték teljes megújulása várható Antonio Candreva érkeztétől.

Jelentős sikerként könyvelik el, hogy a Barcelona lejárt szerződésű üstököse, Carlos Blanco Moreno nem a Realhoz, hanem a Juventushoz írt alá. Comant egy másik párizsi középpályás, a jövőre kifutó szerződését meghosszabbítani vonakodó Adrien Rabiot követheti, csak éppen érte és Shaqiriért az AS ROMA is kinyújtotta karmait.

ÖRÖK VÁROS, ÖRÖK VÁRÓLISTA?

Márpedig megtanultak félni a „farkasoktól" a mercatóban a torinóiak, hiszen 27 milliós (csereberéket is tartalmazó) ajánlatukat már el is fogadta a Hellas Verona a 22 éves argentin-paraguayi támadómindenesért, Juan Iturbeért, csak éppen jöttek a rómaiak, és 22+2.5 milliónyi bónuszt ígértek. Cserejátékosok teljes körű mellőzésével. Ez ugyan nem a harmincmilliós kikiáltási ár, de az eladó így sem csapott rossz üzletet: a télen a Portótól egymillióért kölcsönvett játékosnál érvényesítették a 15 milliós vételi opciót.

Egyébiránt Rudi Garcia ismét ügyesen kevergeti az átigazolási lapokat: Iturbe mellett megszerezte végleg a belga futóembert, Radja Nainggolant, a 33 éves Ashley Cole-ban egy-két jó idény még ott rejtőzik, hiszen igen motiváltan érkezett az örök városba, és erős riválist kapott az exmilanos Urby Emanuelson személyében. Előttük a Boca Juniorstól vételi opcióval kölcsönvett Leandro Paredes bizonyíthat, és sokat várnak a Barcelonától a Sassuolo közbeékelésével megszerzett paraguayi csatárígérettől, a 18 esztendős Antonio Sanabriától is.

Garcia legújabb felfedezettje a török játékmester, Salih Ucan, akit 4.75 millióért adott kölcsön a Fenerbahce úgy, hogy egy év múlva meg lehet hosszabbítaniuk a rómaiaknak a kölcsönkontraktust, még egy évre rá pedig 11 millióért végleg megvehetik. Lesz tehát ideje a bizonyításra a húszéves középpályásnak. A lassan 35 esztendős mali szűrő, Seydou Keita ellenben nem sok vesét rúg már le profiként, a közös tulajdonból vagy kölcsönből megtértek tömegéből pedig mindenképpen említsük meg a szélső Stefano Pettinarit, az örök ígéret Marco Borriellót, a szélső hátvéd Alessandro Crescenzit, a balbekk José Ángelt és a középső középpályás Federico Vivianit.

Rejtély, hogy miért szerezte meg a klub a 28 éves ghánai középpályást, jelesül Francis Obenget, aki évekig hányódott a sokadosztályban, de az biztos, hogy Garcia okosan megtisztította keretét a fölöslegesnek ítélt tagoktól, ugyanakkor egyetlen alapembere sem távozott. Okkal bizakodhatnak tehát a klub hívei – és reménykedhetnek, hogy a Tottenham ne vigye el a Mattia Destro, Mehdi Benatia kettőst (utóbbi körül a Chelsea is szirénkedik, Rómában Ron Vlaar vagy Matija Nasztasics pótolhatja), Gervinho ne akarjon összeveszni mindenkivel, hogy fizetése 2.9 millióról 3.5 millióra emelkedjen, Salomon Kalou pedig ne tudjon visszatérni a Premier League-be, és „be kell érje" az AS-szel.

AZT A KÉTSZÁZÁT! ILLETVE 300 EZRÉT!

Mindenképpen az FC PARMÁVAL kell zárjunk, már csak azért is, mert mivel a jövő héten szünetet tart rovatunk, így itt az utolsó alkalom, hogy még csak százegy néhány nevet kelljen átbogarásznunk, ha meg akarjuk tekinteni a kis klub nyári agymenését – amelyből még hozzá is kell adnunk a közös tulajdonban maradó keretnyi játékost. Azon kívül, hogy Tőzsér Dániel adta, vette, cserélte és éppen csak sós klubba nem tette a Parma, megszerezte Tamás Zsolt összes játékjogát, hogy aztán gyorspostával hazaküldje Magyarországra. Az viszont egészen biztos, hogy Isak Belfodil, Antonio Cassano, Jonathan Biabiany, Pedro Mendes, Giuseppe Prestia, Stefan Risztovszki, Szotirisz Ninisz, Dzsamel Meszbah vagy Cristóbal Jorquera ilyen-olyan úton történt megszerzése azonnali erősítés a kis klubnak, amely tavalyi őrületes, közel 300-ra rúgó átigazolásai eredményeképpen kijutott az Európa-ligába, de nem kapta meg a kontinentális rajtengedélyt a hazai szövetségtől, mert a Parma nem fizetett be kölcsönadott játékosai után 300 ezer eurónyi adót. Ekkora forgalomért nem adó, büntetés járna...

Az együttes elnöke, Tommaso Ghirardi érthetetlennek nevezte a döntést, és eladásra kínálta fel a klubot, amely egyelőre nem kellett senkinek, még a szerencselovagokat sem vonzza. Pedig eladni való játékos aztán van bőven! Noha az adminisztratív személyzet kissé viseltes lehet a nagy forgalom miatt, de az edzői stáb sem kutya, hiszen nemrégiben Hernán Jorge Crespo lett a Primavera vezetője.