TÉNYLEG CONTE JELENTETTE A KÜLÖNBSÉGET?
A Serie A aktuális idényének legfontosabb kérdése: tényleg Antonio Conte és az ő taktikai felkészültsége volt az, ami kiemelte a Juventust az olasz bajnokságból, s az elmúlt három szezon során elmélyítette a különbséget a torinóiak és a mezőny többi része között? Mert a Conte-időszak eredményeiből és 84, 87, 102-es, illetve 4, 9, 17-es számsoraiból egyértelműen csak erre lehet következtetni.
A nyáron azonban új időszak kezdődött az Öreg Hölgynél: kimondva-kimondatlanul a klub átigazolási politikája miatt Conte otthagyta a csapatot. Pedig – egyelőre legalábbis – nem távozott kulcsember. Federico Pelusót, Fabio Quagliarellát és Mauricio Islát nem tekinthetjük annak, Arturo Vidal és Paul Pogba pedig még mindig a keret tagja. Az azonban tény, hogy a mérleg másik serpenyőjében nincs olyan változás, amely meggyőző erővel bír arra, hogy a Juventus végre képes lenne a fokozatosan lebegtetett nemzetközi áttörésre, ami egyébként kétségkívül Conte célja volt, ám az elmúlt BL-kiírásban látványos kudarcot hozott.
Augusztus 30., szombat 18.00: Chievo–Juventus (Tv: Digi Sport2) 20.45: AS Roma–Fiorentina (Tv: Digi Sport1) Augusztus 31., vasárnap 18.00: Atalanta–Hellas Verona (Tv: Sport Klub) 18.00: AC Milan–Lazio (Tv: Digi Sport2) 20.45: Cesena–Parma 20.45: Genoa–Napoli (Tv: Sport Klub) 20.45: Palermo–Sampdoria 20.45: Sassuolo–Cagliari 20.45: Torino–Internazionale (Tv: Digi Sport1) 20.45: Udinese–Empoli |
A TELJES SORSOLÁST ITT TALÁLJA! |
Így viszont jött Massimiliano Allegri, ami a Juve-érzelmű szurkolók között alaposan felkorbácsolta az indulatokat. Egyrészt nyilvánvalóan az először a Cagliarinál kitűnő edző milanos múltja, másrészt ellentmondásos szakmai előélete (scudetto, majd milánói megindulás a lejtőn) miatt. Allegrinek egyszerre van könnyű és lehetetlenül nehéz dolga, hiszen egyfelől adva van egy kész együttes, amelyben nem volt jelentős változás, másfelől Olaszországon belül csapat aligha érhet el többet, mint a legutóbbi, 102 szerzett ponttal megnyert bajnoki cím. Kódolva a bukás?
Minthogy a felkészülési meccsek eredményeiből a Juventus esetében nem lehet kiindulni – a Trofeo TIM elvesztése még jó előjel is lehet annak balszerencsés megítélése miatt (a kupát megnyerő gárda általában lemarad a bajnoki elsőségről) –, az mindenesetre érdekes, hogy Patrice Evra érkezésével Allegri a jól bevált 3–5–2 helyett máris négyvédős felállással kísérletezget, sőt a Gazzetta a következő felállást jósolja a Chievo elleni idénynytóra: Buffon – Lichtsteiner, Bonucci, Ogbonna, Evra – Pogba, Marchisio, Vidal – Pereyra, Coman – Tévez (Chiellini eltiltott).
A sors fintora, hogy a Juve felkészülésének nem várt csattanója csütörtökön jött el Allegri számára (akinek milánói munkásságával egybeforrt a „sérüléshullám” kifejezés): a csapat talán legfontosabb kulcsembere, a Milanból általa kiebrudalt (nyitóbeszédében próbálkozott is látványos összeborulással) Andrea Pirlo nélkül vág neki neki a címvédő hadjáratnak, természetesen sérülés miatt.
A 2013–2014-ES SZEZON ÖSSZEFOGLALÓJA ÉS TABELLÁJA
JOBBAN HARAPNAK A FARKASOK VAGY ÉDESEBB LESZ A NÁPOLYI?
Nagyon úgy tűnik, hogy a jó olasz bajnoksághoz a Juventus visszaesése szükséges, és Conte távozásával az üldözők alighanem megérezhetik a vérszagot. Azt egyelőre nem tudni, hogy a torinói játékosok mennyire lesznek majd jóllakottak, ám kihívóik közül első ránézésre a másik két legutóbbi dobogós, a Roma és a Napoli tűnik a „legéhesebbnek”.
Érdekesség, hogy mindkét üldöző a védelem közepéből veszített egy-egy fontos láncszemet: a Roma nem tudott nemet mondani a Bayern ajánlatára Mehdi Benatiárért, míg a Napoliból a Swansea City volt képes elvinni Federico Fernándezt. Nem lebecsülve a nevezettek helyére érkezőket és a bennük rejlő potenciált (Konsztatinosz Manolasz: Olympiakosz » Roma, ill. Kalidou Koulibaly: Genk » Napoli), ezek a transzfermanőverek is kiválóan érzékeltetik, mennyire átrendeződött a Serie A világpiaci helye.
Az elmúlt szezonhoz képest a fővárosiaknál kicserélődött a védelem, Manolasz mellett jött Davide Astori és Ashley Cole is. A változás ugyan nem tűnik gyengülésnek, ám a hátsó alakzat összecsiszolásával Rudi Garcíának lesz munkája bőven, márpedig a „farkasok” nagy erőssége a biztató előző idényben épp a hátsó megbízhatóság volt. Elölre érkezett Juan Iturbe, akiben annyira bízik García, hogy a Juvéba szerződő Álvaro Moratát megelőzve eddig a legdrágább (érkező) nyári átigazolás az olaszoknál. A Napolihoz jött még az ismertebb nevek közül Michu, a veronai Jorginho, valamint Jonathan de Guzmán, de az alapcsapatban alighanem kevesebb változás várható – márpedig a stabilitás sokat érhet egy kiegyensúlyozott pontvadászatban.
„Napoli, scudetto” – jegyezte meg nápolyi érzelmű kollégánk a Partenopei Athletic Bilbaóval szembeni BL-kiesése után. És az összefüggésnek abból a szempontból van alapja, hogy Rafa Benítez alakulatának – miután nem jutott be az elitligába – nem kell szétforgácsolni az erőit. Ugyan folytatják a szereplést az Európa-ligában, de ezzel egyértelművé vált, hogy a bajnoki cím lesz a célpont, és az El biztosan nem használja el a nemzetközi mércével kevésbé tagolt keretet, mint az előző szezonban a BL. Ugyanez igaz lehet ugyanakkor a Romára is, amely visszatér a csúcsligába, ám a Bayernnel és a Manchester Cityvel egy négyesben szerepelve a nyolcaddöntő elérése is bravúrnak tűnhet – márpedig Olaszországban ha más nem is, a scudetto értéke továbbra is a régi, és ez az „örök városban” is befolyásolhatja a hangsúlyokat.
FRISS HÍREK AZ OLASZ ÁTIGAZOLÁSI PIACRÓL • ÁTIGAZOLÁSI KÖRKÉP (augusztus 26.)
MILÁNÓIAK, MI LESZ VELETEK?
Az, hogy – a topligák viszonylatában – a Serie A gyengélkedése ennyire látványos, elsősorban a két milánói csapat, az AC Milan és az Internazionale elmúlt évekbeli gyatra szereplésével van összefüggésben.
Kívülről úgy tűnik, hogy a két klub közül a piros-feketéknek lesz nehezebb kikerülniük a gödörből: a rossoneri mintha gazdaságilag és szakmailag is nehezebb helyzetben volna. Mert ugye azt senki nem gondolhatja, hogy az érkezésekor még szinte megváltóként beharangozott Mario Balotelli távozásával hirtelen kikerült a fék a csapatból.
Az érte kapott összegért „sikerült” lehámozni kölcsönben a Chelsea-nél kegyvesztetté vált Fernando Torrest, aki rövid időn belül vagy bizonyítja, hogy nem hagyta visszavonhatatlanul az Anfielden a góllövőcipőjét, vagy kereshet magának egyet a régi, nagy nevekre még ugró arab együttesek közük.
Vele együtt is meglepő lenne, ha a minimálelv mentén megszerzett Diego López, Jérémy Ménez, Alex trió hirtelen szárnyakat adna az elmúlt kiírásban csupán a 8. helyig jutó társaságnak, nem tűnik dobogóesélyesnek a Milan, no. Már csak azért sem, mert nem könnyű bízni Filippo Inzaghiban. A Primavera-gárdától érkező korábbi támadó kinevezése legalább annyira kockázatos húzás, mint januárban volt Clarence Seedorfé: ugyanúgy a korábbi nagycsapathoz köthető, ám a hollandhoz hasonlóan felnőtt szinten tapasztalat nélküli, szárnyait bontogató szakember került a padra. Maradjunk annyiban, nem ideális a kezdő lépésekhez egy nagy presztízsű, nagy nyomást vonzó klub. Azért persze az első fordulókban módfelett kíváncsiak leszünk arra, alkalmaz-e a Milan lestaktikát...
Az Inter az előző bajnokságban mindössze három ponttal szerzett többet, mint a városi vetélytárs, ám az indonéziai tulajdonos, Erick Thohir pénze és a Walter Mazzarri építkezésében jelentkező kontinuitás nagyobb bizakodásra adhat okot Milánó fekete-kék érzelmű felében. Nemanja Vidics érkezésével a védelem, Gary Medelével pedig a középpálya válhat acélosabbá, míg Pablo Osvaldo jövetelével elöl nőtt a merítési lehetőség, igaz, Ricky Álvarez távozott – ami nem túl jó üzenet a jövő szempontjából. Mindenesetre meglepő lenne, ha bejelentkezne a scudettóra a gárda, még ha Antonio Conte negyedikként azok közé is sorolta, amelyek ott lehetnek esetleg a végelszámolásnál. Pedig látatlanban alighanem a dobogó alsó foka sem számítana csalódást keltő eredménynek.
A SERIE A SZURKOLÓI SZOFTVERE LETÖLTHETŐ ITT!
LESZ-E BRAVÚRCSAPAT?
Kérdés, hogy a milánói gyengélkedés következtében képes lesz-e valamelyik rivális előrelépni a ritkásabb levegőjű élmezőnybe. A Fiorentina az elmúlt két szezonban már feszegette a Serie A status quóját, mindkétszer negyedik hely lett a végállomás, s tekintve, hogy a firenzeiek az alapembereik mellett – még Juan Cuadradót is! – megőrizték a kispadon Vincenzo Montellát, némiképp talán tiszteletlenség lenne, ha nem úgy tekintenénk a violákra, mint akik inkább előrefelé okozhatnak meglepetést, mint hátra.
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
A Parma és a Torino kevés poszton változott, így a „keresztesek” és a „bikák” is megőrizhetik helyüket a középmezőny elején, igaz, utóbbi csapat esetében az is kell, hogy Ciro Immobile góljait csapatszinten, az érkező Antonio Nocerino és Fabio Quagliarella vezetésével pótolják.
A Lazio legutóbb nem futott jó idényt, el is fogyasztotta Vladimir Petkovicot és Edy Reját, míg a nyáron Stefano Pioli kezébe került az irányítópálca, aki a védelem átalakításával kezdte a munkáját. Stefan de Vrijt kiáltották ki a nyár nagy fogásának, ám hogy a rómaiaknál a „vb legjobb védőjeként” címkézett holland bizonyítja-e a rátermettségét, még kérdéses, mindenesetre az első forduló Milan–Lazio csatája a Roma–Fiorentina mellett a nyitó kör csemegéjének ígérkezik.
Az elmúlt szezonban játékával elismerő jelzőket kivívó Hellas Verona egyike azoknak a csapatoknak, amelyek egyértelműen gyengültek, míg leginkább a városi vetélytárs Chievo alakult át, amelynek ideális kezdőjébe a Gazzetta nem kevesebb mint hét új játékost vizionál.
MELYIK ÚJONC ESIK KI?
Ugyan Olaszországban hagyományosan nem könnyű az újoncok dolga, az elmúlt évtized azt mutatja, hogy a bennmaradás reálisan kitűzhető cél minden Serie B-ből érkező csapat számára.
Legutóbb ugyanis a 2000–2001-es idényben fordult elő olyan, hogy egynél több újonc – akkor a Vicenza és a Napoli – intett búcsút az élvonalnak. A „friss elsősök” közül azóta mindig legfeljebb egy esett ki. Az évezred elején rásegített erre a Serie A bővítése is, de 2007–2008-ban például mindegyik feljutó a tabella első felében végzett (igaz, ebben benne volt a Juventus is, amely a pályán sosem esett ki, 2006-ban kizárták).
Az előttünk álló szezonra a Palermo, a Cesena és az Empoli csatlakozik a B-ből. A szicíliaiak azonnali retúrjeggyel érkeztek vissza az első osztályba, és keretük alapján joggal elvárható, hogy teljesítsék a másodosztályúaknál szokványos „csak biztos bennmaradást!” felkiáltást. A Cesena is mindössze két évadot töltött alább, ám a fekete-fehéreknek az Empolihoz hasonlóan kaparniuk kell majd minden meccsen, de ugyanez igaz lehet az előző idényben bennmaradó Hellasra és Sassuolóra, amelyeket elérhet a „másodév-szindróma”.
2013–2014: Hellas Verona – 10. Sassuolo – 17. Livorno – 20. |
2012–2013: Sampdoria – 14. Torino – 16. Pescara – 20. |
2011–2012: Atalanta – 12. Siena – 14. Novara – 19. |
2010–2011: Cesena – 15. Lecce – 17. Brescia – 19. |
2009–2010: Parma – 8. Bari – 10. Livorno – 20. |
2008–2009: Chievo – 16. Bologna – 17. Lecce 20. |
2007–2008: Juventus – 3. Napoli – 8. Genoa – 10. |
2006–2007: Atalanta – 8. Catania – 13. Torino – 16. |
2005–2006: Empoli – 8. Ascoli – 12. Treviso – 19. |
2004–2005: Palermo – 6. Messina – 7. Livorno – 9. Cagliari – 12. Fiorentina – 16. Atalanta – 20. |
2003–2004: Sampdoria – 8. Lecce – 10. Siena – 14. Ancona – 18. |
2002–2003: Modena – 12. Empoli – 13. Reggina – 15. Como – 17. |
2001–2002: Chievo – 5. Torino – 11. Piacenza – 12. Venezia – 18. |
2000–2001: Atalanta – 7. Brescia – 8. Vicenza – 16. Napoli – 17. |
„KÍVÁNCSI MÉG BÁRKI A SERIE A-RA?”
Hangzott el provokatívan anyagunk írása közben a szerkesztőségben. Nos, az tény, hogy az olasz bajnokság az elmúlt években veszített a vonzerejéből, a magyarországi népszerűségéről nem is szeretnénk értekezni, olasz szempontból nézve a helyzetet ugyanakkor sokkal árnyaltabb a kép.
1993–1994: 29 590; 1997–1998: 30 799; 2001–2002: 26 430; 2005–2006: 21 965; 2006–2007: 18 282; 2007–2008: 23 340; 2008–2009: 25 371; 2011–2012: 22 493; 2013–2014: 23 385 Forrás: wordlfootball.net |
A Serie A átlagnézőszáma az elmúlt években gyakorlatilag 20 ezer fölött stagnál, a Juventus uralkodása nem volt riasztó hatással a vonzerőre. Sőt, az elmúlt szezonok számai épp azt bizonyítják, hogy – akárcsak Magyarországon egy jó Fradinak – egy jó Juventusnak kifejezetten húzóereje van a bajnokságot tekintve. Az olasz élvonal átlagnézőszáma ugyanis akkor érte el a mélypontját, amikor a torinóiak a calciopoli következtében a második vonal purgatóriumában szerepeltek 2006–2007-ben. A bundabotrány miatt arra sem lehet világos választ adni, hogy a Serie A ki tudta-e használni valamennyire a világbajnoki cím nyújtotta ambivalens delíriumot, ám az alighanem leszögezhető, hogy hosszú távon sokat nem profitált belőle. Annyit bizonyosan nem, mint amennyit például a németek, akiknél gyakorlatilag nem kezdődik el most úgy Bundesliga-meccs, hogy ne ünnepelnék meg az emberek egy-két játékosukat, a vb-címet vagy csak úgy magukat.
A Serie A-ban az elmúlt szezonban az Inter hazai meccseinek volt a legmagasabb a nézettsége (46 246), aminél nyolc német csapat is magasabb számokat tud felmutatni! A bajnok Juventus 2013–2014-es átlaga (37 318) csak a 37. az európai klubok sorában, megelőzte például a Nürnberg, a Galatasaray, a Lille, az Everton és a harmadosztályú Rangers is, igaz, a Juventus Stadion kihasználtságára legalább nem lehet panasz. Hihetnénk, hogy az okok elsősorban gazdasági eredetűek, ám az olasz jegyárak nem erről tanúskodnak: Angliában majdnem háromszor, Németországban pedig másfélszer többe kerül egy átlagos szezonbérlet.A szakértők egy része a kevésbé hatékony marketinggépezetben látja a rosszabb mutatók okát. A Roma amerikai tulajdonosa el is mondta, hogy az első években keményen neki kell feküdni a marketinges fejlesztéseknek, mert ezen a területen óriásiak a klub elmaradásai. Az más kérdés, a szurkolók mennyire veszik jó néven, hogy – az Inter szintén új külföldi tulajdonosánál tapasztalthoz hasonlóan – a logó újratervezésével kell ezt a folyamatot kezdeni. Márpedig a Serie A fejlődőképességéhez már nem elég a hazai népszerűség, mást ne mondjunk, az olasz élvonal hivatalos oldalának 271 ezer követője van a Twitteren (amúgy négyszer több, mint egy éve!), a Premier League-nek azonban 5.47 millió. Ehhez képest egy Manchester City–Juventus meccs még egyáltalán nem tűnik lefutottnak.
Vezetőedző | Stadion | Férőhely | Mezgyártó | |
Atalanta | Stefano Colantuono | Atleti Azzurri d'Italia | 26 542 | Nike |
Cagliari | Zdenek Zeman (cseh) | Sant'Elia | 11 650 | Kappa |
Cesena | Pierpaolo Bisoli | Dino Manuzzi | 23 900 | Lotto |
Chievo | Eugenio Corini | Marc'Antonio Bentegodi | 38 402 | Givova |
Empoli | Maurizio Sarri | Carlo Castellani | 16 800 | Royal |
Fiorentina | Vincenzo Montella | Artemio Franchi | 47 282 | Joma |
Genoa | Gian Piero Gasperini | Luigi Ferraris | 36 685 | Lotto |
Internazionale | Walter Mazzarri | Giuseppe Meazza | 80 018 | Nike |
Juventus | Massimiliano Allegri | Juventus Stadium | 41 254 | Nike |
Lazio | Stefano Pioli | Olimpico | 72 698 | Macron |
Milan | Filippo Inzaghi | San Siro | 80 018 | Adidas |
Napoli | Rafael Benítez (spanyol) | San Paolo | 60 240 | Macron |
Palermo | Giuseppe Iachini | Renzo Barbera | 36 349 | Joma |
Parma | Roberto Donadoni | Ennio Tardini | 27 906 | Errea |
Roma | Rudi Garcia (francia) | Olimpico | 72 698 | Nike |
Sampdoria | Szinisa Mihajlovics (szerb) | Luigi Ferraris | 36 685 | Kappa |
Sassuolo | Eusebio Di Francesco | Mapei (Reggio Emilia) | 20 084 | Sportika |
Torino | Giampiero Ventura | Olimpico di Torino | 27 994 | Kappa |
Udinese | Andrea Stramaccioni | Friuli | 30 642 | HS Football |
Verona | Andrea Mandorlini | Marc'Antonio Bentegodi | 38 402 | Nike |