Opcionálisan már bombaerős a Milan és az Inter is

BALOTELLI VÉGRE JAVÍTOTTA EGY ÖLTÖZŐ LÉGKÖRÉT

Nem, nem nyitotta ki bukóra az ablakot, nem mondták neki, hogy Balo, de bedezodoroztad magad, hanem egyszerűen csak eligazolt – egykori mestere, a MILAN edzője, Filippo Inzaghi egyáltalán nem siránkozott csapata legértékesebb játékosának, Mario Balotellinek elvesztésén; mondván, így sokkal pozitívabb, egészségesebb lesz a légkör az öltözőben. Arról már nem is szólva, hogy jól jön az érte kapott 20 millió euró a klubnak, a felszabadult feleennyi éves bérről már nem is beszélve – a nyáron nagyjából ennyit, tízmillió körül költött a klub erősítésre. Természetesen innentől kezdve szeptember elejéig azon rágódunk majd, hogy kivel pótolják a pótolhatatlan veszteséget, amely nemcsak szellemi és erkölcsi, hiszen a rosszfiú csak összehozott az elmúlt idényben 41 fellépésén 26 kanadai pontot.

Elsőként említsük meg a házon belüli opciót, hiszen Stephan El Shaarawy zseniálisan futballozott Balotelli érkeztéig, aztán úgy eltűnt, mintha csak közpénz lett volna, de a milánói vezetők felvették gyorsan a kapcsolatot Falcaóval és Samuel Eto'óval is. Nos, előbbit aligha lehet kölcsönkapni a Monacótól, utóbbi meg az Evertont választotta és a liverpooliak évi hatmillió eurós fizetését – és milyen érdekes, a párost korábban a Pool is megkörnyékezte, sikertelenül.

Fernando Torrest sem adja kölcsön a Chelsea, és ha menne is valahová a spanyol, alighanem az Atlético lenne az, a portói Jackson Martínez túl nagy falat lenne a jelenlegi Milannak, az olasz sajtó által felvetett nevek – a római Mattia Destro, a két gólszóró, Fred és Jo, a mostanában már nem olyan keresett Leandro Damiao, valamint a Tottenham számkivetettje, Roberto Soldado – közül csak utóbbiban látunk kölcsönlehetőséget. Talán mégiscsak a torinói Alessio Cerci (akiért Giampaolo Pazzinit is beáldoznák a milánóiak) vagy a „farkasoktól" Adem Ljajics lesz a befutó a nyárvégi Mr. X-futamon; esetleg megelőzi őket egy teljesen ismeretlen versenyző, mondjuk Maxime Lestienne az FC Bruges-től?

Utóbbi a korszellemnek megfelelően úgy kerülne a Milanhoz, hogy megvenné játékjogát egy katari cég, amely aztán kikölcsönözné a támadót Inzaghiékhoz.

Felmerült még a sajtóban a sahtaros Douglas Costa neve is, akit „egy balotellinyi" pénzért meg lehetne kaparintani, és el is engedik őt az ukránok, de a széleken érzi jól magát és a két támadó mögött. Donyeckből érkezhetne a szintén brazil középső középpályás, Fernando Lucas, csak éppen vele a Fiorentina előrehaladott tárgyalásokat folytat. Olcsóbb verzió, éppen ezért esélyesebb a költözésre Clément Grenier, hiszen bár a francia válogatott középpályásért az Inter, a Newcastle United és az Arsenal is érdeklődik, de el lehet mozdítani – akár csak Blerim Dzemailit Nápolyból vagy a helyi csatársorrendben igen hátulra került Fabio Borinit Liverpoolból.

Keddi olasz hírek szerint Adriano Galliani alelnök két legfőbb kiszemeltje Falcao és J. Martínez, de hat év transzferológiai tapasztalat mondatja velünk, hogy ha a viharvert vezető bármelyik ügyet nyélbe üti, akkor az nem azt jelenti majd, hogy egy remek csatárral gazdagodik a Milan, hanem azt, hogy új hajnal hasad, a régi szép napok csillogása köszönthet a klubra. Ha mondjuk a pármai Jonathan Biabiany helyett Cerci lesz az „ördögök" friss Mr. X-e, máris elégedettek lehetnek a Milan-drukkerek, főleg, ha Marco van Ginkelt tényleg kölcsönadja egy évre a Chelsea.

VEZÉRT VETT AZ INTER

Amióta nem foglalkoztunk külön is az FC INTERNAZIONALE együttesével, alaposan megerősödött a csapat gerince: érkezett a 27 éves chilei Gary Medel, aki a védelem közepén és védekező középpályásként is megállja helyét; mondhatni, nemsokára ő lesz az új Javier Zanetti, noha a pályán inkább új Esteban Cambiassóként fungál majd. Ugyanolyan fáradhatatlan, lelkes, becsületes, kimondottan agresszív (pozitív értelemben véve), mint az argentin legenda, Medel ugyanis napjaink egyik legalulértékeltebb játékosa. Nem a média kedvence, nem twitterezik nyálas énekesekkel, nincsenek műanyag megélhetési celebbarátnői – egyszerűen csak az Inter új szíve lesz. Kész csoda, hogy a tavaly őt a Sevillától 13 millióért megvett Cardiff City nyolcmillióért (plusz 4.5 millió bónuszért) elkótyavetyélte, „Pitbull" meg négy évre írt alá, potom 1.8 millió nettóért idényenként; és a 18-as mezt választotta, amelyben anno Iván Zamorano küzdött (kényszerből, erről BŐVEBBEN ITT).

Nem rossz fogás Pablo Osvaldo megszerzése sem, még akkor sem, ha az olasz-argentin támadót mindig megtalálják a balhék (vagy inkább fordítva), de 30 felé közeledve talán éppen most jön rá: vagy benő a feje lágya, vagy nem kap több komoly esélyt a sportélettől. Őt tavaly 15.1 millióért vette a Southampton az AS Romától egy gyenge pillanatában, de Angliában csak három gólt szerzett összesen, majd kölcsönben a Juventusban szintén, a válogatottól meg messze került. Leértékelődését szépen jelzi, hogy most Szafir Taider kölcsönbe történő elengedésért került az Interhez, jövő évi hétmilliós vételi opcióval. Igaz, valamivel így is jobban keres majd, mint Medel.

Lesz még mozgás bőven, erről például a nagyon menni akaró Fredy Guarín gondoskodik, akit elvihet a Juventus vagy a Manchester United (mindenhol Arturo Vidal-pótlék lenne), esetleg a portói ismerős, André Villas-Boas által vezetett Zenit (vagy inkább főként, de ez a BL-főtáblára jutás függvénye), és egy kicsit hozzátéve az érte kapott kb. 16 millióhoz jöhet a Walter Mazzarri-kedvenc Ezequiel Lavezzi Párizsból, vagy Nápolyból Lorenzo Insigne. Utóbbi nagyobb eséllyel, lévén az arg a francia fővárosban mesésen keres, évi 4.5 millió magasságában. Nettóban. Annyi jó hírrel szolgált egy lap az intereseknek, hogy a franciák akár kölcsönben is elengedhetik Lavezzit, vételi opcióval, a támadó meg állítólag engedne béréből egymilliót a rendszeres játéklehetőség fejében, és az olasz adótörvények jóval enyhébbek.

Az „egy kicsit" más klubok finanszíroznák meg: olasz lapok szerint a Bundesligából és a Premier League alsóházából keresett Zdravko Kuzmanovics és az Atlético Madrid által megkívánt Ricardo Álvarez is megkapta az átigazolási „rajtengedélyt". Ezequiel Schelotto és Rubén Botta a Chievo Veronában köthet ki, kölcsönben, Ibrahima Mbayét elviheti egy időre a Genoa, Matías Silvestréért viszont nem állnak sűrű, tömött sorokban a pénzes kérők. A Serie A idei szupersztárja, Adrien Rabiot előtt viszont igen, ám a PSG kerek-perec kijelentette, hogy esze ágában sincs kölcsönadni (hiszen jövőre lejár szerződése), sem a Milannak, sem az Internek, sem a Juventusnak, sem az AS Romának. Örülhet: az Arsenal.

Megfricskázhatja viszont az Inter a városi vetélytárs orrát egy picit: a Queens Park felajánlotta neki is a Milannal tárgyalgató Adel Taarabtot.

Az AS ROMA eladta Mehdi Benatiát a Bayernnek (erről bővebben holnap elmélkedünk majd), helyettese, a görög Kosztasz Manolasz pedig már átesett az orvosi vizsgálatokon az Örök Városban – a klub 17 millió eurót nyert a cserén, 30-ért eladott, 13-ért vett. Szép lassan felkerül a pecsét is e két átigazolásra, akár csak a szintén védő Marko Basáéra, aki négymillióért érkezik a Lille-től Rudi Garcia után. Manolasz egyébként az Arsenalnál is járt orvosi vizsgálaton, sikerrel végig is küzdötte, csak éppen nem tudtak megegyezni vele a piszkos anyagiakon, majd a rómaiak ráígértek árára jó hárommilliót az Olympiakosznak. Arsene Wenger „bosszúból" bejelentette, hogy Lukas Podolskit nem engedi el az AS Romához, de a Napolihoz és a Juventushoz sem. Ugyanakkor Mattia Destro ügynöke meg azt jelentette be, hogy ha nem egyezik meg védencéről a Milan és a római klub (utóbbi 25-öt kér, előbbi kölcsönbe vinné, 17 milliós opcióval), akkor lecsaphat rá a Chelsea.

Opció itt, ott, mindenütt: ha nem is ad mostanában európai kupagyőzteseket a Serie A, azt elmondhatjuk, hogy opcionálisan magasan veri az összes topligát.