Higuaín megjárta a poklot, egy exbankár a Serie A „új istenévé” emelte

„Boldog vagyok. Rengeteg szeretetet kaptam ettől a várostól, a fellegekben járok, ez most karrierem és az életem legcsodálatosabb pillanata. Minden a helyére került” – nyilatkozta a boldogságban úszó argentin csatár a Frosinone 4–0-s legyőzését követően.

Gonzalo Higuaín 35 mérkőzésen szerzett 36 góljával végleg beírta magát a Serie A történelemkönyveibe, a 2015–2016-os szezonban olyan szintre lépett a csatárok között, amelyet csak kevesen vártak tőle. Ebben az évben vitathatatlanul Nápoly új istene lett. De nem volt könnyű az út felfelé.

BETÖLTENI AZ ŰRT

2013 nyarán a Napoli 64 millió euróért cserébe elengedte a 138 mérkőzésen 104 gólt szerző Edinson Cavanit, akit akkor sokan pótolhatatlannak gondoltak. Az azon a nyáron vezetőedzőnek kinevezett Rafa Benítez hívószavára érkezett 40 millióért Gonzalo Higuaín a Real Madridtól. (Érdekesség, hogy 2016-ra Cavani értéke visszaesett 40 millió euróra, Higuaíné mostanra alulról súrolja a 60 milliót a transfermarkt.de szerint.)

A kezdet nem volt könnyű. A csatár nem mondta ki, de egyértelműen visszalépésként élhette meg a világ egyik legjobb klubjának elhagyását, ráadásul olyan Serie A-s csapathoz érkezett, amelyben a Bajnokok Ligája-szereplés sem garantált évről évre.

Eközben a nápolyi szurkolók közül sokan túlárazottnak vélték, de mindenekelőtt kevésnek arra, hogy Cavani távozása okozta űrt betöltse. Ennél nagyobbat talán nem is tévedhettek volna.

SÜLLYEDÉS

Beilleszkedése nem ment zökkenőmentesen, de a pályán panasz nem lehetett rá, első szezonjában 24 gólig jutott (42 tétmérkőzésen), a következő idényben 29 találat jött össze 58 találkozón. Rafa Benítez irányítása alatt Olasz Kupát és Szuperkupát is nyert a déliekkel, mégis ez az időszak jelentette karrierje legmélyebb pontját.

Azért első két nápolyi szezonjában is szép számmal akadtak nagy pillanatok. A nevét egész hamar megtanulták a szurkolók.

A francia születésű Higuaín klubjával ellentétben a válogatottban többször is betlizett, a mindig kritikus argentin szurkolók a 2014-es, Németország ellen elveszített vb-döntőt követően keményen támadták nem értékesített ziccerei miatt. Egyébként a Real Madridban is a kulcsmeccseken, kulcspillanatokban való bizonyítás volt a legnagyobb gyengéje.

Higuaín helyzetben a világbajnoki döntőben



A világbajnokságot követően a Napoli 2014–2015-ös szezonja pocsékul, elbukott BL-selejtezős párharccal indult, a befejezés pedig kimondottan feszültre sikerült.

Rafa Benítez kapcsolata visszafordíthatatlanul megromlott a játékosokkal, az Európa-liga elődöntőjében a csapat lélektelen futballal veszített a Dnipro ellen. A pályán mindig feszült, a társakkal sokat kiabáló Higuaínt sokan kritizálták, mondván, pont a legfontosabb mérkőzéseken nem teljesít, éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne a góljaira.

Így érkezett el a bajnoki idény utolsó fordulója, a Napoli a Laziót fogadta, tudván, győznie kell a harmadik, BL-selejtezőt jelentő hely megszerzéséért. Az elképesztő izgalmakat hozó mérkőzésen a Lazio kétgólos előnyt szerzett az első félidőben, amelyet a második játékrészben Gonzalo Higuaín tíz perc alatt egalizált. A 76. percben büntetőhöz jutott a Napoli, Higuaín állt a labda mögé. Ha berúgja, meglehet a BL és a mennybe megy. Kihagyta, a Napoli 4–2-re kikapott, és csak az ötödik lett. Benítez közös megegyezéssel a távozott és a Real Madrid irányítását vette át.



A nyáron Higuaín a Copa Américán szerepelt, Argentína a fináléba jutott, tizenegyespárbaj döntött Chile ellen. A Napoli csatára ismét a labda mögé állt és ismét hibázott. Nem volt vele egyedül, Argentína ezt a döntőt is elbukta.



Természetesen a Napoli BL-indulásának elmaradását és Argentína Copa-ezüstjét sem volt elegáns a csatár nyakába varrni, de mindkét esetben ő vágta el a rossz zsinórt a bombán.

A mélypont tovább fokozódott, a dél-amerikai torna után a botrányhírekben is szerepelt a támadó, aki az egyik ibizai diszkó előtt majdnem nekiment egy férfinak, aki a kihagyott tizenegyesekkel heccelte. Négyen fogták le, az esetet videóra vették.

FORDULÓPONT

2015 nyarán a Napoli szerződtette a kispadra Maurizio Sarrit, aki többek között az Empoli élvonalba juttatásával, majd benntartásával hívta fel magára a figyelmet.

Egy ekkora klub élére sokan (a szurkolók, a szakma, de főképp a klublegenda, Diego Maradona) kevésnek érezték (főleg Benítez után), hiszen az 57 éves edző egyetlen egy Serie A-s idényt tudott felmutatni az önéletrajzában. Aurelio de Laurentiis, a Napoli elnöke adott a nápolyi születésű, de Toszkánában felnövő edzőnek egy esélyt – milyen jól tette! Kinevezése a klub történetének egyik legjobb döntése volt.

Az 1990-es évek végén még bankárként dolgozó Maurizio Sarri megreformált szinte mindent a klubnál, de elsősorban az elvégzett edzésmunkán és edzésmódszereken változtatott. Benítezzel ellentétben nem panaszkodott a körülményekre, nem kért új játékosokat, azt mondta, azokkal szeretne dolgozni, akik a rendelkezésére állnak. ”Az edzésben hiszek, nem az igazolásokban" – vallotta.

A klub nem is erősített kimondottan, bár a brazil Allan a nyári átigazolási piac egyik legnagyobb fogása volt a középpályára az Udinesétől.

Sarri munkába vetett hite működött, ezt a Napoli védelmében beállt változás bizonyítja a leginkább. A klub hátsó alakzata a Benítez-érához képest alig változott, a rengeteget kritizált Raúl Albiol, Koulibaly belső védőpáros érintetlen maradt. A csapat Benítezzel a 2014–2015-ös szezonban 54 gólt kapott 38 bajnoki mérkőzésen, a következő idényben Sarrival csak 31-et. Ez döntő faktor volt abban, hogy az ötödikről a második helyre lépett előre a csapat. A szerzett pontok tekintetében 19-cel, a szerzett gólokat tekintve tízzel fejelte meg „az élvonalban tapasztalatlan” Sarri a BL- és El-győztes spanyol szakember utolsó nápolyi szezonját. Szinte ugyanazzal a kerettel.

A láncdohányos Sarri legnagyobb előnye Benítezzel szemben tagadhatatlanul az volt, hogy maga mellé állította a játékosokat, egyensúlyt teremtett az öltözőben, a kulcsjátékosokból igazi vezéreket faragott, és mindenkiből kihozta a maximumot. Ez leginkább Gonzalo Higuaínról mondható el.

A Napoli kőbe vésett 4–3–3-as felállását egy az egyben Higuaín befejezéseire építették fel. Támadásban erős szélső hátvédekkel, kemény, óriási munkabírású és jól passzoló középpályával, a támadósor két szélén gyors, technikás és kreatív játékosokkal, középen Higuaínnal. (A Napoli idényének egyik és legfőbb gyengesége a bombaerős kezdőcsapat mögül hiányzó cseresor volt. Sarri szinte 11 emberrel játszotta végig a szezont, ezért nem tudta tartani a lépést a gyenge rajt után a tavaszra mindenkit letaroló Juventusszal.)

EMELKEDÉS

Sarri 2015 nyarán a totálisan maga alatt lévő Higuaínt fogadta az edzőtáborban. Akkor és ott a játékos szemébe mondta: „A világ legjobb csatára lehetnél, csak lusta vagy.”

Az őszinteség működött, Higuaín frusztráltsága a múlté volt. A mester decemberben már a sajtó előtt mondta ki, hogy az ő csapatában futballozik a világ jelenlegi legjobb csatára, a Napoli teljesítményére gyakorolt hatását Lionel Messivel és a Barcelonával vonta párhuzamba.

„Mi nem vagyunk olyan jók, mint a Real Madrid vagy a Barcelona, de Pipita Cristiano Ronaldo és Lionel Messi szintjén van” – jelentette ki Sarri.

Féltávhoz közelítve Higuaín már húsz gólnál járt a szezonban, lehetett érezni, hogy benne van a levegőben egy életre szóló idény az argentintól.

Tarthatatlan.

„Sokat dolgozom, az önbizalmam a helyén van, köszönhetően az edzőnek, a csapattársaimnak és a klubnak. Sarri rengeteget tett azért, hogy ilyen formában legyek. Hálával tartozom neki” – nyilatkozta januárban Higuaín.

„Sarri olyan, mintha az apám lenne. Már az első találkozásunk alkalmával őszintén elmondta, hogy mit gondol rólam, a jót is és a rosszat is. De minden percben éreztem a bizalmát. Értékelem az őszinteségét és azt, ahogyan gondolkodik a futballról. Mindig azt szeretné, hogy jól játsszunk” – ezt szintén az év elején nyilatkozta a csatár.

19 fordulót követően, az őszi szezon lezárásakor listavezető volt a Napoli, az utóbbi 25 évben (a Maradona-korszak óta) nem volt erre példa a bajnokság ilyen késői szakaszában. Futott a csapat szekere, a szurkolók a bajnoki aranyról szövögettek álmokat.

Higuaín tovább folytatta a gólgyártást, tavaszra azonban kissé elfáradt a csapat, a korábban is érintett vékony kispad és a kezdőcsapat a minimálisnál is visszafogottabb rotálása a miatt.

Február közepén a Juventus otthonában balszerencsés körülmények között elveszített bajnoki fordulópont volt, a mélyről felkapaszkodó torinóiak bajnoki címéhez onnantól nem férhetett kétség. A Napoli visszaesését jól mutatta a Fiorentina, a Milan, az Inter és a Roma elleni négy mérkőzésen szerzett két pont.

KÍSÉRT A (KÖZEL)MÚLT

A szezon végéhez közeledve ismét forrani kezdett a feszültség a Napoli és Higuaín körül. Februárban még 12 pont volt az akkor éllovas Napoli és az ötödik helyezett Roma között a különbség, a szezon végére ez kettőre csökkent.

Áprilisban, a bajnoki hajrára kanyarodva a Napoli 3–1-es, némileg sokkoló vereséget szenvedett a kiesés elől menekülő Udinese otthonában, a találkozón piros lappal kiállított Higuaín dührohamot kapott, három mérkőzésről eltiltották.

Ezen a mérkőzésen úszott el végleg a Napoli (már ekkor is minimális) esélye a bajnoki címre, Higuaín esélye az Aranycipő elhódítására, és ekkor került veszélybe az automatikus BL-indulást jelentő második hely. Higuaín feje felett ismét sötét felhők gyülekeztek. De nem sokáig.

A Spalletti és Totti vezérletével fantasztikus feltámadásokat produkáló Romának a hajrában alkalma nyílt elvenni az ezüstérmes helyet a Napolitól, végül az utolsó, 38. fordulóra maradt a döntés. A déliek úgy léptek pályára a már biztos kieső Frosinone ellen, ha nyernek, biztos az ezüst. A Roma a Milan otthonában simán győzött és reménykedett a nápolyi botlásban.

Higuaín az utolsó forduló előtt 33 találattal vezette a góllövőlistát, két góllal volt elmaradva a Serie A történetének egy szezonban legeredményesebb támadójától, Gunnar Nordahltól. Az AC Milan legendája az 1949–1950-es szezonban 37 mérkőzésen 35 gólt szerzett.

Higuaín a Frosinone ellen húsz perc leforgása alatt mesterhármast szerzett, így bebiztosította a Napoli ezüstérmét (BL-indulását), és megszerezte 34., 35. és 36. bajnoki gólját, ezzel történelmet írt az olasz klubfutballban.

Érdekesség, hogy Olaszország első számú sportnapilapja, a La Gazzetta dello Sport 10-esre értékelte Higuaín Frosinone elleni teljesítményét. Az értékelési rendszer 1973-as bevezetése óta ő a nyolcadik játékos, aki képes volt kiérdemelni ezt az elismerést a rózsaszín laptól.

Stílusos. Ezzel a góllal döntötte meg a 66 éves rekordot:


A káprázatos találat másik kameraállásból, illetve a gólöröm, amelynek végén Higuaín megöleli mesterét, Sarrit.



Csak a pontosság kedvéért, az argentin olyan bajnokságban lett minden idők legjobbja, ahol előtte olyan legendák ontották a gólokat, mint Zlatan Ibrahimovic, Alessandro Del Piero, Andrij Sevcsenko, Hernán Crespo, Gabriel Batistuta, Diego Maradona, Marco van Basten és még sokáig sorolhatnánk.

„Büszkévé tesz ez a rekord. Tudtam, hogy képes leszek rá. Boldogok vagyunk, mert ismét ott lehetünk a Bajnokok Ligájában. Köszönettel tartozom Maurizio Sarrinak, ezért is rohantam megölelni a harmadik gól után. Rengeteget segített, mindig megmondta, mit kell tennem ahhoz, hogy jobb legyek, és én mindig hallgattam rá. Felejthetetlen pillanatokat élhettem át ma este. Aamikor láttam, hogy az egész csapat felém rohan, határtalan örömöt éreztem” – osztotta meg érzéseit a tv-nézőkkel Higuaín a rekordbeállítás után.

A San Paolo stadionban a Bajnokok Ligája himnuszával ünnepelték a BL-szereplés kiharcolását.

A csatár a 2015–2016-os szezonban 35 bajnokin 36 gólt szerzett, tehát meccsenként több mint egyet. Egymaga több találatot jegyez, mint a sereghajtó Hellas Verona, a szintén kieső Frosinone, az Udinese és a Bologna. A Napoli 80 bajnoki góljának 45 százalékát ő szerezte. Összesen 24 bajnokin talált be, volt kilenc duplája és egy mesterhármasa.

Vérbeli gólvadász – a legszebb Higuaín-gólok a 2015–2016-os szezonból

Nápoly lakói, a klub híresen fanatikus szurkolói visszafordíthatatlanul a város futballistenei közé fogadták Higuaínt. Akárcsak Diego Maradonát, őt sem felejtik el soha. Persze a bajnoki cím és az európai kupasiker még hiányzik a jelen csapatának eredményei közül…

HOGYAN TOVÁBB?

A támadót még két évig, 2018-ig köti szerződés a Napolihoz. Értéke 40-50-60 millió euró körül mozog, az ár természetesen a vevőtől is függ. A szerződésébe foglalt kivásárlási ára egyébként 94 millió euró. A maradás mellett szól, hogy jelenleg Nápolynál jobb helyen nem is lehetne. Van egy remek edzője, mögötte egy jó csapat, amely némi erősítéssel és keretmélyítéssel a Juventus méltó kihívója lehet. A szurkolók szeretetéről nem is beszélve. Ősztől ismét a BL-ben futballozhat.

Maradása ellen az szól, hogy 28 éves, fiatalabb már nem lesz, most van egy utolsó alkalma aláírni élete nagy szerződését. Dúsgazdag kérőkből vélhetően nem lesz hiány.

Egy dolog biztos. A fenti példa bizonyította, hogy nincs az a gödör, amelyből egy sportoló ne tudna fantasztikus magasságokba emelkedni. Persze, ehhez mindennek a helyére kell kerülnie, és Higuaín esetében ebben a szezonban minden egyes mozaik tökéletesen passzolt.