Serie A: az ingyen érkezők álomcsapata

PEPE REINA (a Napolitól a Milanhoz, értéke a Transfermarkt szerint 1 millió euró)

Kell egy jó portás is! – szóltak már a régi római bölcsek is, miután feltalálták a belépőjegyet, és a nagy igazság ma is él. A Milan a jó kapusát Nápolyban találta meg a 35 éves Reina személyében, akit ingyen szerzett meg, és bizony kell egy rutinos, minden hájjal megkent, de csoda tapasztalt vetélytárs a vérforralóan tehetséges, ám olykor szeleburdi Gianluigi Donnarumma mellé. Természetesen nem lettek volna olaszok az olaszok, ha majdnem el nem transzferálják Reinát máris, ám végül is a La Ligában találta meg a kezdőkapusát a Chelsea. Reina maradt tehát végül Milánóban, míg a fent említett rutinról elég legyen megjegyezni a 36 válogatottságot, a világbajnoki címet és a két Európa-bajnoki aranyat.

A Milanhoz három évre írt alá, a télen majdnem elvitte a PSG, és Nápolytól nem a legszebben búcsúzott: a Camorrával való szoros kapcsolattal, együttműködéssel vádolták meg, de felmentette őt az Olasz Labdarúgó-szövetség. Az ügyész egyébként három hónapos eltiltást kért a szerinte tilosba sétáló játékosra. „Vetélytársam lesz az olasz válogatott kapusa a következő tizenöt évben, rendkívüli karrier áll előtte. Donnarumma profizmusa példamutató, biztos vagyok benne, hogy remekül együttműködünk majd. Tisztelem őt, megpróbálok ellesni tőle pár trükköt, közben megfiatalodom mellette. Nem is rossz, igaz?” – tervezte meg a következő három idényét Reina, akit marasztalt ugyan a Napoli, de évi kétmilliós fizetése jelentős csökkentésével, miközben a Milan megadta neki azt, amit a párizsiak is ígértek: évi hárommillió eurót. Nettóban, plusz bónuszok.

DARIJO SRNA (a Sahtar Donecktől a Cagliarihoz, értéke a Transfermarkt szerint 800 ezer euró)

Az álomcsapat második tagja, jobbhátvédje is roppant rutinos, száznál is többször volt válogatott, megfordult négy Eb-n és két vb-n, a Sahtar Doneckkel pedig annyi aranyneműt szerzett, hogy alig tudta átvinni a vámon, amikor Ukrajnából Olaszországba költözött. Érdekes, hogy míg több rutinos, sokszoros válogatott balhátvéd tusakodott az egy helyért, addig jobbhátvédből gyér volt a választék, szegény Srna meg ilyen pályafutással a háta mögött is csak azt mondhatja el magáról, hogy összesen 1.3 millió eurót fizettek érte – ezt még 2003-ban utalta a Sahtar a Hajduk Splitnek. Nem tudjuk, tartalmazott-e az a szerződés továbbadási jutalékot, bizonyára már le is selejtezték azt a dokumentumot a dalmát csapatnál, ám végül nem lett rá szükség.

A 36 éves horvát egy esztendőre írt alá a Cagliarihoz, egyéves hosszabbítási lehetőséggel. Egyébként 2016 végén nagyon kevés választotta el a Barcelonától, ahol beérte volna ukrajnai négymillió eurós fizetése felével is. Most kipihenten érkezett meg a Serie A-ba, hiszen 2017 szeptemberében majdnem egyéves eltiltást kapott tiltott szerek használatáért, s azóta nem is lépett pályára, csak már a Cagliari színeiben. A válogatottban utoljára a 2016-os kontinenstornán szerepelt, a Sahtarban pedig összesen 536 hivatalos mérkőzésen, és az ukrán klub érdemei elismeréseként visszavonultatta a 33-as mezszámát.

STEFAN DE VRIJ (a Laziótól az Interhez, értéke a Transfermarkt szerint 40 millió euró)

A Lazióban befutó holland középső védővel tavaly és a télen is gőzerővel tárgyalt az Inter, és noha vitte volna a játékost a Juventus, a Manchester City, a Liverpool, a Napoli, a Manchester United, a Barcelona, a PSG és a Chelsea is, végül a milánóiak lettek a győztesek, holott nem is emelték az egekig De Vrij római 1.3 millió eurós fizetését (csak 3.8 millióig, igaz, azt nettóban, miközben a torinóiak ajánlata, még tavalyról, megállt 2.5 milliónál). Mégis megérte az üzlet: De Vrij ingyen jött, 2023-ig maradhat, a Lazio meg szívhatja a fogát, hogy miért is nem jutott vele dűlőre a szerződéshosszabbításról, akár egy, a mai világban nagyon szerény, húszmillió eurós kivásárlási áras megoldással?

A rómaiak 2014-ben hétmillióért (vagy kétmillióval többért, egy elképesztő átverés miatt?) vették De Vrijt a Feyenoordtól, 118 mérkőzésen 15 kanadai pontot is termelt, ám egy nagyon fontos pillanatban hibázott: a Lazio és az Inter a legutóbbi bajnoki idény utolsó mérkőzésén a Bajnokok Ligájáért küzdött meg egymással, és De Vrij összehozott egy sorsdöntő tizenegyest az Internek. Leendő csapatát óriási bevételhez juttatta, a Laziót meg duplán nagy összegtől fosztotta meg...

IVÁN MARCANO (az FC Portótól az AS Romához, értéke a Transfermarkt szerint 8 millió euró)

A röpködő világsztárok és a röpködő tízmilliók között szinte elsikkadt, hogy az AS Roma ingyen megszerzett egy remek középső védőt: a nyáron jó 150 milliót költő „farkasok” az FC Portótól happolták el a már 31 éves, de jó karban lévő spanyolt, aki a Racing Santander, a Villarreal és a Getafe megjárása után az Olympiakoszban és a Rubin Kazanyban is légióskodott, a portugálok négy éve utóbbitól vették, 2.65 millió euróért.

A Romában nincs könnyű dolga a védőnek, lévén Konsztantinosz Manolasz, Juan Jesus, William Bianda és Federico Fazio is a riválisa középen, a bal oldalon pedig (ahol szintén bevethető) Alekszandar Kolarov és Davide Santon áll előtte a tornasorban. A másik kérője a Valencia volt, míg Rómába három esztendőre írt alá, évi kétmillió euróért (az általában kispados Juan Jesus 2.2 milliót kap). Marcano per pillanat egymaga többet ér, mint nevelőegyesülete, az azóta a harmadik vonalba süllyedt Santander komplett kerete.

KWADWO ASAMOAH (a Juventustól az Interhez, értéke a Transfermarkt szerint 14 millió euró)

A közelmúltban az Udinese olyan nagyokat húzott a transzferpiacon, mint K. Asamoah, Márcio Amoroso, Alexis Sánchez, Stefano Fiore, Juan Cuadrado, Gökhan Inler, Fabio Quagliarella, Roberto Pereyra, Samir Handanovic, Piotr Zielinski, Mauricio Isla, Medhi Benatia, Oliver Bierhoff, David Pizarro, Allan, Vincenzo Iaquinta vagy Luis Muriel kiszemelése, kiemelése és jó áron eladása, s különösen sokan távoztak a fentiek közül a Juventushoz. Asamoah 2012-ben 18 millióért került Torinóba (az udineiek egymillióért szerezték meg a svájci Bellinzonától), először csak közös tulajdonba, majd végleg, és szép lassan balszélsőből, támadó középpályásból balhátvéd és védekező középpályás lett.

Asamoah a Juvéban 156 mérkőzésen szerepelt, 91-szer a középpálya, 38-szor a védelem bal szélén, sőt a Bologna ellen idén tavasszal kipróbálhatta magát középhátvédként is. Az volt utolsó juventusos találkozója – az Interhez 2021-ig, évi 2.5 millió euróért írt alá a 29 esztendős ghánai, komoly udvarlói voltak a Napoli, a West Ham, a Galatasaray, a Milan és a Roma is.

Nem tud valaki egy jó burkolót?

KEVIN-PRINCE BOATENG (az Eintracht Frankfurttól a Sassuolóhoz, értéke a Transfermarkt szerint 7 millió euró)

Ugyan az idősebbik Boatengnek nem jutott annyi tehetség és siker, mint féltestvérének, Jérome-nak, azért ő sem panaszkodhat: 31 éves korára megfordult a Herthában, a Dortmundban, a Tottenhamben, a Genoában, a Milanban, a Schalkében, a Las Palmasban és az Eintracht Frankfurtban, majd friss Német Kupa-győztesként, a döntő egyik hőseként aláírt a Sassuolóhoz.

Karrierje 15. átigazolása biztosan nem az utolsó; a ghánai válogatott középpályás 2021-ig kötelezte el magát, de ez ugyebár nála nem sokat jelent. Idősebbik fivére, George az FC Brandenburg egyik edzője, egyúttal rapper, nagybátyja, Robert egykori 10-szeres ghánai válogatott támadó, játszott a Rosenborgban is, de a leghíresebb rokona – anyai ágon – az 1954-es világbajnok Helmut Rahn! Egyébként azért hagyta ott a Frankfurtot, hogy közelebb kerüljön Milánóban élő családjához, autóval bő két óra alatt megtehető az út otthonától Sassuolóig, és német munkaadói egy korábbi ígéretüknek megfelelően nem gördítettek akadályt a távozása elé.

EMRE CAN (a Liverpooltól a Juventushoz, értéke a Transfermarkt szerint 30 millió euró)

A német középső középpályás, szűrő, szélső védő a tavasz egyik legkurrensebb árucikke volt, még a push up-os bikininél, a felfújható medencénél, az akciós sörnél, az A-hitelnél és a grillkészülékeknél is jobban keresték őt, hiszen fél éve nyilvánvalóvá vált, hogy nem hosszabbít a Liverpoollal (Jürgen Klopp minden reménye ellenére sem). Már a télen majdnem megvette a Juventus, de kivárt picit – Can egyébként is kihagyta majdnem a teljes tavaszi idényt sérülése miatt, nyáron aztán aláírt az olaszokhoz, évi nyolcmillió euróért (az angoloknál tízmillióért maradt volna). Pontosabban: egyes források szerint négy évre évi négymillió a bér, és ugyanekkora, azaz 16 milliós összeg az aláírásért, két évre elosztva. Az olaszok tanultak a Poollal a bolondját járató Can esetéből: a német 2022-ig kötelezte el magát a torinóiakhoz, és 2020-ban életbe lép az 50 millió eurós kivásárlási ára, de ez is csak a külföldi kérőkre vonatkozik...

Az első két fordulóban a Serie A-ban összesen huszonhét percet futballozott, szűrőként egyszer Miralem Pjanic, egyszer Sami Khedira helyére beállva. A jövő az övé: 24 esztendős, míg Khedira és Blaise Matuidi 31-31. A Calciomecato szerint Can máris Juve-rekorder: a klub még soha nem kötött egyetlen játékosa szerződésébe sem kivásárlási opciót!

MILAN BADELJ (a Fiorentinától a Lazióhoz, értéke a Transfermarkt szerint 15 millió euró)

Tizenegyünk egyik meglepetésembere a horvát játékos a maga igen combos értékével, de ennyit ér ma egy 41-szeres válogatott, kétszeres vb- és Eb-résztvevő, sőt vb-ezüstérmes középső középpályás, aki főleg a mezőnymunkában jeleskedik. Badelj hat éve került a topligákba, Hamburgba, a Dinamo Zagrebtől, majd négy esztendeje szintén négymillió euróért a Fiorentinába, négy évre, most pedig a számmisztika jegyében négy idényre kötelezte el magát a Lazióhoz.

A Milan, a Napoli, a Tottenham és a Hoffenheim is érdeklődött iránta, ám a Fiorentina is marasztalta – egészen addig, amíg meg nem tudta, hogy Badelj és ügynöke csak minimum évi két és fél milliós fizetéssel éri be. Badelj a firenzeiek színeiben 140 mérkőzésen játszott, 16 kanadai pontot szerzett, 37 sárga és 2 piros lap mellett.

ALEN HALILOVIC (a Hamburgtól a Milanhoz, értéke a Transfermarkt szerint 2.5 millió euró)

Még csak 22 esztendős a 169 centiméterre nőtt horvát karmester, de már megjárt három topligát, volt a Dinamo Zagreb csodagyereke, a Barcelona ötmillió euróért vett új Lionel Messije, majd a Sporting Gijón, a Hamburg és a Las Palmas be nem vált ígérete. A Barca profijai között csak egy mérkőzés, 28 perc jutott neki, a HSV-ben hétszer szerepelt, a Dinamót 12, a Gijónt 10, a Las Palmast 6 kanadai ponttal segítette – nem ezért igazolta le őt most a Milan, hanem a benne rejlő hatalmas tehetségért, amelynek nagy része még benne szunnyad. A felnőttválogatottban még 2013-ban bemutatkozott, éppen mostani klubtársát, Ivan Strinicet váltva. Édesapja, Sejad amúgy sokszoros bosnyák és egyszeres horvát válogatott, testvére, a húszesztendős Dino szintén a Dinamo neveltje, de már az NK Lokomotiva játékosa.

Az ifjú Alen az önbizalommal hadilábon áll a sok csalódás után: nemrégiben kiderült, hogy a Gironához vagy az Espanyolhoz távozna, mert komoly konkurenciát kapott két szélső, Diego Laxalt és Samu Castillejo személyében (pedig szerintünk nem is a széleken, Suso, Fabio Borini vagy Hakan Calhanoglu helyén lenne esélye bekerülni a csapatba, hanem középen, klasszikus játékmesterként vagy középső támadó középpályásként). Az első bajnokit kihagyta, a másodikat végigkispadozta, így még válthat a héten. Tavaly egyebekben is váltott: a felnőttválogatottban eddig utoljára 2016-ban szerepelt, ám az U21-eseknek a csapatkapitánya lett. Mondtuk mi, hogy övé a jövő, pontosabban inkább a jövő az övé...

Younes nápolyi édes éLete

AMIN YOUNES (az Ajaxtól a Napolihoz, értéke a Transfermarkt szerint 5 millió euró)

A libanoni származású, de serdülőkora óta német válogatott szélső nagyon furcsa karriert tudhat magáénak: az őt 2010-ben holmi tízezer euróért megszerző Borussia Mönchengladbach tkönnyedén lemondott róla, ám az Ajaxban kivirágzott (igazi gyémántot találtak a személyében az amszterdamiak, de ez náluk munkaköri kötelesség), bekerült a nationalelfbe, 2017-ben Konföderációs Kupa-győztes lett, majd miután a szerződése 2018 nyarán lejárt, és az egyéves opciót nem kívánta lehívni, elkezdett klubot keresni. Előszerződést kötött a legpénzesebb kérővel, a Napolival, aztán viszont meggondolta magát, hivatkozott a maffiára, a szegényes, koszos belvárosi részekre (így jár, akinek kimaradnak az életéből a Piedone-filmek), de aztán csak meggyőzték a déli illetékesek, hogy neki is érdekében áll, ha betartja a szavát. A háttérben a Wolfsburg milliói álltak egyébként, a megzavarodott játékost meg egy fegyelmi ügy miatt márciusban kitette a keretéből az Ajax.

Amúgy már a télen meg akarta venni őt a Nápoly, ötmillió euróért (a Swansea City kétszer ennyit adott volna érte, sőt a Zenit, az Inter, a Watford és a Sevilla, korábban a Schalke is tárgyalt vele) – talán mindenki jobban járt volna egy akkori transzferrel. A Lipcse, a Mönchengladbach és a Betis is csábította már; Achilles-sérülése miatt csak a télen léphet majd pályára új klubjában.

GERVINHO (a Hopej China Fortune-től a Parmához, értéke a Transfermarkt szerint 7 millió euró)

Az elefántcsontparti csatár korunk futballjának gyermeke: hol jól játszik, hol közepesen, hol meg szeretnék megverni őt a szurkolók, hogy legalább végre lelkes futásban törjön ki, de karrierje során majdnem ötvenmillió eurót fizetett érte a Le Mans, Lille, Arsenal, AS Roma, Hopej China Fortune sor, és maga a játékos is nagyjából ennyit kapott már a zsebébe.

Az al-Dzsazira még nem vitte el Rómából, mert a kőgazdag arabok is besokalltak Gervinhótól, aki a tárgyalások során egy helikoptert és egy privát strandot próbált szerződésébe foglaltatni a fizetése mellé, emellett lakhatási lehetőséget kért családtagjainak és rendszeres repülőjegyeket Elefántcsontpartra, aztán a kínaiak már nem garasoskodtak, pedig „ahogyan a játékost és ügynökét ismerjük, egy saját légitársaságot, tengerparti villát szökőkúttal és Willy delfinnel, toronyőrt láncostól, évi hét szűz lányt és hét szűz fiút követeltek”. Kaptak is, így Gervinho tényleg Soldier of Fortune lett.

„Meccsenként 60 000 eurót kapok, gólonként pedig 150 000 euró jár, és mindez nettóban – matekolt büszkén a havi egymillió eurós alapfizetéssel bíró Gervinho. – Ekkora pénzek Európában egy csapatnál sincsenek, még a Real Madridnál sem.”

Sokkal kevesebbel be kell érje a Parmánál (2021-ig írt alá), ahol az együttes eszének, húzóemberének kellene lennie 31 esztendősen, két és fél éves, sérülésekkel és eltiltással terhes kínai kirándulás után.