Még Buffon sem eredhet Dino Zoff nyomába a válogatottban elért eredményeivel. Már 1968-ban Európa-bajnok lett, vb-t pedig csak tizennégy esztendővel később, 40 évesen nyert.
Ízelítő a vele készült beszélgetésből:
„Már gyerekkoromban is mindig kapus akartam lenni. Ötévesen álltam be először a kapuba. Van ugyan egy gépészdiplomám is, akár ebbe az irányba is elmehettem volna. Az elején nem árt, ha van egy másik lehetőség is, de engem mindig a kapu hívott. Ha valakiben megvan a tehetség, akkor a szenvedély fokán múlik, hogy sikerül-e az áttörés. Mindig is úgy tekintettem a sportra, mint ami emberségemben is nevel. Szenvedéllyel gondolok a munkámra.
Én vagyok az egyetlen olasz, aki világ- és Európa-bajnokságot is nyert. Az olasz válogatottban 1968-ban léptem először pályára, és még abban az évben győztünk az Eb-n. Utoljára 1983-ban volt rajtam a címeres mez, előtte egy évvel szereztünk aranyérmet Spanyolországban. Ha visszatekintek a pályafutásomra, boldognak mondhatom magam.
Pályám csúcspontja az a pillanat, amikor megnyertük a világbajnokságot csapatommal, amelynek kapitánya voltam. Egy futballistát nem érhet nagyobb öröm. Én lettem a legidősebb játékos, aki vébédöntőben játszott. Nem éreztem öregnek magam, és be is bizonyítottam, hogy megérdemelten vagyok ott, de a személyi igazolvány sohasem hazudik! Az a tudat, hogy világbajnoki fináléban játszhatsz, kellően motivál.”
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!