„Kerkez és Tóth Alex esete is mutatja az olasz futball gondjait” – interjú az olasz guruval

– Magyarországon az előző idényben szerzett hírnevet magának, először az Újpest FC-vel, Milan Tucic, majd Damir Krznar vezetőedző szerződtetése kapcsán, azóta pedig egyre több magyar vonatkozású hírről beszámolt már. Miért kezd el érdeklődni egy olasz újságíró a magyar futballpiac hírei iránt?
– 2022 óta foglalkozom behatóbban átigazolási hírekkel – válaszolta a Nemzeti Sportnak a Football Forum Hungaryn Lorenzo Lepore. –  Firenzei vagyok, helyi szurkolóként így a Fiorentinával kapcsolatos hírek jelentették a kiindulási alapot a saját oldalamon, a spaceviola.com-on, de hozzám tartozik a BalkansSports.com is és dolgozom a Sportitaliának, illetve van egy átfogó, labdarúgással foglalkozó angol nyelvű oldalam is, az SVfootball. 2023-ban, amikor a Fiorentina bejelentkezett a Dinamo Zagrebnél a végül az Ajaxba szerződő Josip Sutalóért, több horvát ügynökkel, újságíróval kapcsolatba kerültem. Ennek köszönhetően elkezdtem kiépíteni egy hálózatot ebben a régióban. Egyre több exkluzív információ jutott el hozzám a horvát mellett a bosnyák, a szerb és a szlovén piacról is. Utóbbi eredményezte aztán a magyar futballhoz történő kapcsolódást is, amikor az Újpest Szlovéniából szerződtetett edzőt és játékost is. Miután tapasztaltam a szurkolói érdeklődést, és közelebbről megismerkedtem a helyi viszonyokkal, az láttam, hogy a magyar NB I fejlődésben lévő, jó infrastruktúrával rendelkező bajnokság, amely a térségben sok légiósnak vonzerőt jelenthet. Másrészt Magyarországon is vannak olyan tehetségek, akik nemzetközileg is piacképesek, ezért itt is kezdtem kapcsolatokat építeni. Egyébként most járok először az országban, eddig nagyon jók a benyomásaim, kezdve a közlekedési lehetőségektől a stadionok állapotáig.

– Említette, hogy először a délszláv országok futballjával ismerkedett meg. Hogyan látja a térség piaci helyzetét, hol foglal helyet ebben jelenleg a magyar bajnokság?
 – Érdekes a kép, ha Magyarországot a szomszédos délszláv országok futballpiacával vetjük össze. Horvátországban kevés pénzből, alacsony átlagfizetésekből is kimondottan jó színvonalú bajnokságot hoznak össze kevés csapattal (tíz együttes szerepel a horvát élvonalban – a szerk.), a labdarúgás ereje egyértelműen az utánpótlásban van. Hasonló a helyzet Szerbiában is, ott van a legtöbb csapat a környező országok bajnokságai közül (tizenhat), ott is alacsonyak a fizetések, a költségvetések. Magyarország viszont az elmúlt években a körülményekben, a játékosfizetésekben nagyon sokat fejlődött – egyre jobban felhívja magára a figyelmet. Ez persze az olyan tehetségeknek is köszönhető, mint például Kerkez Milos, akit néhány éve az AC Milan szerződtetett Győrből vagy most a Bournemouthhoz szerződő Tóth Alex. Éppen ezért szeretnék én is egyre több magyarországi olvasóhoz eljutni, mert érzékelem, hogy nagyon sok szurkoló érdeklődik itt is a futball iránt.

– Ha ma egy olasz emberrel beszélgetünk, megkerülhetetlen a kérdés: mi történik most az olasz labdarúgásban? Hogy fordulhat elő a csaknem 60 millió lakosú, a labdarúgás szerelmesének számító országgal, hogy egymás után harmadszor marad le a világbajnokságról?
– Összetett a kérdés… A futball változatlanul nagyon népszerű nálunk, de tény, még kissrác voltam, amikor legutóbb világbajnokságon szerepelt az olasz válogatott, és már akkor sem tündökölt, hiszen a brazíliai tornán nem jutott tovább a csoportkörből sem. Ha röviden akarok válaszolni, akkor azt mondanám, az olasz futball nem tudott megfelelő válaszokat adni a változó világ kihívásaira. Ha belemegyünk a részletekbe, akkor pedig már nagyon szerteágazó problémákat láthatunk. Az egyik, hogy a Primavera-csapatokban vagy akár alacsonyabb osztályban hiába vannak tehetséges játékosok, a nagy klubok nem várják ki, hogy a tehetségek beérjenek, ez az olaszokra és a légiósokra is érvényes. Jó példa erre Kerkez, aki a Milan Primavera-csapatában szerepelt, nem kapta meg a lehetőséget az első csapatban, most pedig már a Liverpoolban futballozik, és sok ilyen példát említhetnénk még. Türelem és bizalom híján nem látunk olyan klasszisokat kikerülni az olasz klubok utánpótlásából, mint amikor még Alessandro Del Pierók és Francesco Tottik futballoztak a Serie A-ban. Aztán ott van az edzőkérdés. Más szemléletet hozó, külföldi edzőket csak elvétve találunk az olasz bajnokságban, sokkal kevesebb a külföldi tréner, mint, mondjuk, Angliában. Ugyanakkor fiatal olasz szakembereket sem nagyon találunk az olasz élvonalban, akik megint csak új szemléletet jelenthetnének. Enzo Maresca, Roberto De Zerbi vagy az éppen az FC Portóval menetelő Francesco Farioli is külföldön szerzett hírnevet magának. Miközben nálunk olyan olasz edzők irányítják a csapatokat, akik már húsz éve is itt voltak, mint Antonio Conte, Gian Piero Gasperini, Massimiliano Allegri, Maurizio Sarri, Luciano Spalletti. Sok olasz edző pedig még idegen nyelvet sem beszél, ami a mai fejlődő világban már elengedhetetlen a minél szélesebb körű tudáshoz és tapasztalatszerzéshez.

– A szakmai oldal mellett gazdaságilag is kezd egyre inkább lemaradni az olasz futball a legerősebb európai bajnokságok versenyében, elég csak az angol klubok anyagi lehetőségeire gondolni.   
– Igen, ez a következő fontos pillér a tehetséggondozás és az edzőkérdés mellett. Az angol klubok sokkal többet költöttek fejlesztésekre az elmúlt időszakban, nálunk nincsenek új stadionok, nincs akkora reklámértéke a futballnak, mint Angliában, kisebbek a televíziós bevételek. A Premier League mérkőzéseit jóval többen nézik már a világon, mint az olasz bajnokikat. Ez vezet el oda, hogy a norvég válogatott csatárért, Jörgen Strand Larsenért egy olasz sztárklub, a Juventus a télen nem tudott versenyképes ajánlatot tenni a Premier League-ben középcsapatnak számító Crystal Palace-szal szemben. Ugyanakkor említhetjük a téli piacról Tóth Alexet is, akit a Bournemouth szerződtetett egy jobb ajánlattal a Lazio orra elől. Közben pedig egy kisebb ország, az olasz válogatottat a vb-selejtezők során kétszer is legyőző Norvégia leckét ad abból, hogyan lehet párhuzamosan sikeres válogatottat és nemzetközi szinten is eredményes klubot építeni – gondolok a Bodö/Glimt fejlődésére.    

– Végezetül térjünk egy kicsit vissza a mi szakmánkhoz! Lassan ott tartunk, hogy az olasz futball legnépszerűbb személyisége nem egy labdarúgó, hanem Fabrizio Romano transzferguru… 
– Fabrizio tökéletes munkát végez. Kialakította azt a kört a legnagyobb érdeklődésre számot tartó bajnokságok között, melyekkel elsősorban foglalkozik, és ezen a körön belül belül nagyon sok információt közöl, nagyok sok csapat terítékre kerül. Így a szurkolók érdeklődési körüknek, kedvenc csapatuknak megfelelően válogathatnak a hírek között, és az átigazolási időszakban mindenki izgatottan várja, aznap éppen milyen hírt tesz közzé az ő csapatáról. Hogy miért éppen egy olasz újságírónak sikerült ilyen népszerűségre szert tenni? Talán közrejátszik benne, amit én is tapasztalok, hogy az olasz klubokkal kicsit könnyebb a kommunikáció, nyitottabbak az újságírók felé, jobban megosztanak még nem hivatalos háttér-információkat is – ez adhatta az alapot. Persze, ehhez a munkához, amit mi végzünk, nagyon széles körű kapcsolatrendszer kiépítése szükségeltetik, ügynökökkel, edzőkkel, klubvezetőkkel, újságírókkal szerte a világon. Fabrizio nagyon nyitott személyiség, aki az elmúlt több mint tíz évben nagyszerűen felépítette a maga hálózatát. A mi szakmánkban mindenki számára példát jelenthet a hitelessége. Az átigazolási hírekben számomra is példakép. Az én munkám annyiban más, hogy taktikai, illetve statisztikai elemzésekkel is foglalkozom és mélyinterjúkat is készítek a piaci hírek mellett.