Muhari Eszter: „Szerintem még álmodom!” – NS-exkluzív

– Mit élt át odafönn a kifutón, amikor hatalmas hangorkán közepette fogadta Önt is és a többi érmest az ünneplő közönség? 
– Az elején kicsit izgultam, mert ahogy korábban is elmondtam, én nem szeretek annyira szerepelni, és kicsit félénk vagyok ilyen szituációkban. De nagyon meghatott, hogy ennyi ember jött ki ünnepelni a bajnokokat és az érmeseket, a magyarok hangját is hallottam, és nagyon örültem, mert sokat jelent számomra, hogy együtt tudjuk megünnepelni ezt a sikert.

– Kiosztott pár aláírást is...
– Igen, páran kértek aláírást a pólójukra, de bevallom, ezt nekem még szokni kell...

– Olimpiai bronzérmesnek lenni, az más státusz...
– Igen, és én magam is azt mondtam korábban, hogy ez egy állomás, de itt azért kaptam valamit abból az atmoszférából, hogy megérezzem, ez mit jelent. De nem változott a véleményem abban az értelemben, hogy nagyon szeretnék már a következő szintre lépni, mert nagyon motivált vagyok, és ez a bronzérem is nagyon nagy erőt ad abban az értelemben, hogy még feljebb tudjak lépni, és akár csapatban is eljussunk Los Angelesben a legmagasabb szintig.

– Már előre tekint, de a pillanat hatása azért átjött? Az ünneplő közönség, a hangorkán, ami, bevallom, nekem libabőrős pillanatokat hozott, meg tudta szólítani?
– Még mindig nem fogtam fel, mi történt két nappal ezelőtt. Majd képek és videók alapján visszanézem, szerintem még álmodom.

– Mit mesél majd erről a napról a családjának?
– Szerintem bármit mesélek, úgysem fogják elhinni.

– És az a fogadás, ami ezt megelőzte, új fejezetet nyit az olimpiai érmesek ünneplésében?
– Szerintem igen, nagyon örülök és hálás vagyok a szervezőknek ezért az ötletért és az élményért, amit itt átélhettünk. Remélem, minél több magyar sportolónak megadatik.