Nyolc-nyolc-kilenc – Deák Zsigmond jegyzete

Szögezzük le gyorsan, nem szeretek tippelni, mégpedig azért, mert a sikeres találatok feletti örömömet felülírja a kudarcok miatt érzett bosszúságom. Tudom, ez nem jó tulajdonság, de mit csináljak? Pszichológushoz mégsem megyek vele. Pedig néha voltak sikereim, néhány éve valamelyik futball-vb vagy Eb kapcsán kispályás focicsapatom szokásos, meccseredményekre vonatkozó tippjátékát megnyertem, el is vittem a fődíjat, a torna hivatalos labdájának replikáját. Idén viszont kihátráltam a németországi Európa-bajnoksághoz kötődő hasonló játékból, amit így a csapatkapitányunk nyert meg a „csonka” mezőnyben…

Ettől még természetesen megvan a szakmai véleményem a sporthoz kapcsolódó tippelésekről, konkrétan kinevettem például a statisztikai elemzésekkel foglalkozó Gracenote nevű céget, amikor novemberben mindössze két magyar aranyat jósolt a párizsi olimpiára. Hát még, amikor februárban háromra, áprilisban ötre, most júliusban pedig hétre emelte ezt a számot, noha a magyar sport nagyjából ugyanolyan erős, mint tavaly ősszel. Nincs az az adatelemző módszer, ami alapján ilyesmi történhetne, ezek után őszintén szólva nem tudom komolyan venni a Grace­note-ot, noha utolsó tippje közelít a reálishoz.

A L’Équipe 5-5-4-es mérleget és az éremtábla 13. helyét jósolja nekünk, ez nálam az elfogadható alja. Mondjuk, Milák Kristóftól két dobogós helyezést vár a tekintélyes francia sportnapilap, ha ez bejön, az klasszisunk enyhén szólva edzéshiányos utóbbi időszaka ismeretében az úszás alapvető felkészülési metódusait teszi örökre zárójelbe. De hogy kijöjjek a farbával, a Nemzeti Sport szakírói sem tétlenkedtek, az ötkarikás játékok előtt hagyományos módon megjósolták az éremtermést, ami a következő: 8 arany, 8 ezüst, 9 bronz. Ez meg szerintem a reális teteje, s még szokás szerint kozmetikáztunk rajta lefelé, hogy ne a vágyainkat, hanem a valós esélyeket tükrözze.

Két kulisszatitkot elárulok: az első, hogy egy vezető munkatársunk tucatnyi aranyat vár, de személyiségi okok miatt csak utólag és akkor fedem fel a kilétét, ha telibe találta. A második, hogy egy másik kollégánk, amikor visszafogottabb tippre ösztönöztem, azt kérdezte: mit fog szólni „ikszipszilon”, hogy őt nem vettük dobogósnak? Azt feleltem, fogja csak rám, mert egyrészt az, hogy valaki képes érmet szerezni, nem azt jelenti, hogy esélyes rá, a másik, ha tényleg érmet szerez, már senkit sem érdekel a korábbi tipp. Ha meg lemarad a dobogóról, senki sem gratulál majd nekünk, milyen jól megjósoltuk.

A lényeg úgyis az, ha a magyar sportolók kihozzák magukból vagy megközelítik eddigi legjobbjukat, az az éremtáblán is meglátszik. Legyen így!

 A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!