Wagner-Gyürkés Viktória krónikus sérülés után sikeres távváltással jutott ki az olimpiára

– Mit jelent önnek, hogy sikerült kiharcolnia az olimpiai részvételt?
– Durva belegondolni, hogy lassan huszonhárom év munkája van benne, hogy most ismét az olimpiára készülhetek egy olaszországi edzőtáborban. Mivel a 14:52 perces olimpiai szint teljesítése nem volt reális, ezért a kvalifikációs ranglistáról juthattam csak ki. Elég stresszes volt, hiszen nagyon a határon táncoltam. Nem rossz a kvalifikációs rendszer, de már inkább matematikusnak kell lenni, mint atlétának, ami fárasztó és kimerítő – mondta a Nemzeti Sportnak Wagner-Gyürkés Viktória.

– Hát igen, az utolsó pillanatig volt izgalom. Mi történt az ob-n, amiért idő előtt kiállt a versenyből?
– Szerencsére semmi súlyos nem történt, úgy éreztem, kicsit görcsöl a hajlítóm. Mivel az az idő, amivel a ranglistán előrébb tudtam volna kerülni, már korábban elment, ezért kiálltam. Hiába rendezték este nyolckor az 5000 métert, még akkor is 31-32 fok volt, így nem volt reális, hogy egyéni csúcsot fussak. Ráadásul másnap hajnalban indultunk az edzőtáborba, ahol így egészségesen tudtam beleállni a munkába. Nagyon vegyes eddig ez a szezon, két versenyemen is az utolsó pillanatban törölték az 5000 métert. Ugyanakkor a római Eb-n is sikerült végig jó érzésekkel futnom, bármikor aláírtam volna, hogy 12. leszek alig három másodperccel elmaradva a legjobbamtól. Aztán Oslóban álltam rajthoz és győztem, amit szintén nagy dolognak tartok, nem mindennap nyer bronzkategóriájú versenyt az ember.

– Hogyan élte meg a Tokióban történteket? Kik jelentik a szakmai hátteret, akik a legtöbbet segítettek önnek a talpra állásban?
– Nagyon nehéz volt, életem legnehezebb éve volt, de már 2022-ben felül tudtam kerekedni a nehézségeimen. Sokat tanultam a 2021-ben történtekből, a legtöbbet a férjem támogat, aki legalább ugyanannyit tesz bele a sikereimbe, mint én magam. Szeretnék köszönetet mondani az egyesületemnek, az A-Plast Ikarus BSE-nek is, amiért huszonhárom éve töretlenül segítik a felkészülésem, és edzőmnek, Babinyecz Józsefnek. Ha ő nem lett volna, akkor nem tudtam volna meglépni, hogy az egészségemet választom Tokióban, és rajthoz álltam volna. Jó gyógytornászcsapatom van, amely segített a rehabilitációban, felépítette az erőnléti edzéseim, ez azóta is tart, hogy sérülésmentes vagyok. A krónikus Achilles-ín-sérülésem miatt döntöttünk a távváltás mellett. Rögtön jó versenyeim voltak, sorra futottam az egyéni rekordokat, ami már a müncheni Eb-n kicsúcsosodott egy kilencedik helyben. Nem mindenkinél szokott ennyire egyértelmű lenni az, hogy ennyire könnyen lehet versenyszámot váltani, mint nálam. Azt gondolhatnánk, hogy a 3000 méter akadály és az 5000 méter közel vannak egymáshoz, de mindkettő más képességeket igényel.

– Mennyiben igényel más felkészülést az 5000 méter, mint a 3000 akadály?
– Könnyebbség, hogy nincsen gátas résztávos edzésem, ami bizonyos szempontból a síkforma rovására ment. Kilométerben többet kell futni, a vasárnapi futásaim általában a húsz kilométert is elérik, és a sík résztávos edzéseimen a résztávok hossza is nagyobb.

– A 36. helyen jutott ki Párizsba, de mi lehet a valós pozíciója a negyvenkettes olimpiai mezőnyben?
– A döntőbe jutás nem reális, sajnos ez kijelenthető. Ahhoz stabilan 15 percen belüli tudásszint kellene. Remélem, hogy az elődöntőben nagyon egyenletes, jó tempójú iram lesz, és hamar kialakul egy nekem kellemes vonat, amelyben van kivel futni három perc per kilométer körüli tempóban. Augusztus 2-án este hat órakor még kérdéses, hogy mennyire lesz meleg Párizsban, az sok mindent felül tud írni. Ha sikerül a római Eb-hez hasonlóan bírnom a nagy tempót, több ellenfelemet is megfoghatom.