Balogh Gábor szerint 2024 volt a magyar öttusa éve

A főváros budai oldalán elhelyezkedő Halászbástya és környezete mindentől függetlenül is impozáns – a Magyarország 190. ötkarikás aranyát megszerző olimpiai bajnokunk Gulyás Michelle Budapest „tetejére állhatott”, miután Párizsban a világ csúcsát hódította meg, a szó szoros és átvitt értelmében is. Kedden a Magyar Öttusaszövetség sajtótájékoztatót tartott Balogh Gábor elnök, Martinek János szövetségi kapitány, valamint Párizsból hazatérő sportolóink és vezetőedzőik részvételével. Az Újpesti TE-t erősítő Gulyás Michelle-nek köszönhetően húsz év eltelte – Vörös Zsuzsanna 2004-es athéni győzelme – után ünnepelhetett olimpiai aranyérmet. A hölgyeknél a DVTK-s Guzi Blanka negyedik helyen zárt, míg a férfiaknál a szintén az UTE-ban szereplő Szép Balázs és a Kőbánya SC színeiben versenyző Bőhm Csaba is a döntőbe jutott, melyben előbbi 10., utóbbi 13. lett.

„Szeretném rögzíteni annak tényét, hogy 2024 a magyar öttusa éve volt, soha nem látott eredményekkel – kezdte gondolatait Balogh Gábor. – Végignéztem az idény eredményeit, egyetlen világkupa-verseny volt, melyen nem értünk oda a dobogóra, bár itt az olimpiára készülő legnagyobb favoritjaink nem voltak jelen (az ankarai vk-viadal áprilisban, közvetlenül a budapesti előtt – a szerk.). Minden más viadalon a pódiumra állhatott valamelyik versenyzőnk. A világbajnokságon csodálatos, sporttörténelmi eredmény született, és mielőtt kitérek a lányokra, akik a legjobban szerepeltek idén, szeretném kiemelni Bőhm Csabát és Szép Balázst. Páratlan évet produkáltak, megsüvegelendő a teljesítményük, önmagában nagyszerű teljesítmény, hogy a döntőbe jutottak. Guzi Blanka folyamatosan egyre jobbat és jobbat mutatott idén, majd felért az olimpián a negyedik helyre, ez óriási dolog. Gulyás Michelle-t hagytam a végére: a lovaglással ismert öttusa százhúsz éves történetét egy magyar olimpiai arannyal lezárni hatalmas siker, ráadásul világcsúccsal, melyet már soha senki nem dönt meg, ez örökös.”

A honi szövetség vezetője ezután rámutatott, a versenyzők mellett a kluboké és a sportolók felkészítőié a dicsőség, majd így folytatta: „Elhoztam magammal az olimpiai ezüstérmemet (Balogh Gábor a sydney-i olimpián második lett 2000-ben – a szerk.). Azért tettem így, mert szeretném elárulni: mindig negatív élményeim voltak az ezüstérmemmel kapcsolatban, hogy nem sikerült a csúcsra jutnom, és csak nüanszokon múlott az arany. Viszont azok után, hogy Michelle hazahozta az aranyat, és hogy mindannyian ilyen jól szerepeltetek ezen az olimpián, életemben először úgy érzem, az ezüstérmem egy megnyert ezüst. Ezt pedig hálásan köszönöm!”

Martinek János szövetségi kapitány a felejthetetlen párizsi olimpiai hangulatot emelte ki, elmondása szerint soha korábban nem találkozott ilyen légkörrel öttusaversenyen, még pályafutása alatt sem, mint a francia fővárosban – mint mondta, 15 ezer ember előtt, méltóképpen és méltó helyszínen búcsúzott el a lovaglásos öttusa. „Emelt fővel mondhatjuk, hogy az utolsó, lovaglással rendezett öttusát Magyarország nyerte, Michelle révén a magyar öttusa tette fel a koronát a sportág fejére. A többiek is nagyon-nagyon jól szerepeltek, a fiúkban is megvolt a lehetőség, és bár sajnos nekik nem jött ki a lépés, de ha olyan hozzáállással folytatják, mint eddig, a továbbiakban még jobb eredmények igazolhatják az elvégzett munkát.”

Gulyás Michelle elmondása szerint még furcsa a nevével együtt hallani az „olimpiai bajnok” jelzőt, még időbe telik, mire ezt teljesen felfogja, majd gratulált a csapattársainak. „Mindannyian kiegyensúlyozottan teljesítettek, és talán pont ez a legnehezebb az öttusában, ahol öt különböző számban is jól kell szerepelni, és sok külső tényező is befolyásolhat. Büszke vagyok rá, hogy a csapat tagja lehetek – mondta, később pedig Balogh kérdésére felfedett egy történetet a körvívásról. – A legviccesebb az egészben, hogy igen tudatosan készültünk, videóelemzésekkel is, hogy melyik ellenfélnél milyen akciót vigyek véghez, ám az asszók egyharmadánál az tűnt fel, hogy nem azt csináltam, amit megbeszéltünk – ezt muszáj volt elmondanom Tibsinek (Tibolya Péter vezetőedzőnek – a szerk.), ám ő csak annyit válaszolt, »semmi baj, csináld tovább«, annyira jól tudtam fókuszálni az ellenfelek mozgására, szinte mindegy volt, mit lépek (végül 24:11-es mérleggel a második helyen végzett a körvívásban, mely jó alapot adott a későbbi győzelemhez – a szerk.). Bár mindig visszanézem a versenyeimet, eddig csak az utolsó kört láttam többször, és Ujvári Máté olyan átéléssel közvetített, hogy mindannyiszor elsírtam magam, ha csak az utolsó métereket láttam is, úgyhogy még nem vettem rá magam, hogy az egészet újból megnézzem.”

Guzi Blanka szintén kifejezte büszkeségét a válogatottságot illetően, kiemelte, Gulyásban végig ott volt a győzelem lehetősége, és nem született meglepetés bajnoki címével, valamint arra biztatta az sajtótájékoztatón szintén jelen lévő Bőhmöt és Szépet, értékeljék, amit véghez vittek idén, még ha az olimpián nem is mérték érmekben erőfeszítéseiket. „Bár medál nélkül tértem haza, de sok mindent nyertem Párizsban, leginkább két dolgot. Az egyik, hogy szerintem senkinek nem volt olyan szurkolótábora mint nekem, kitettek magukért, mind a helyszínen, mind otthonról, a másik, hogy én voltam a leggyorsabb a kombinált számban, így jobb szájízzel tértem haza. Nincs bennem hiányérzet, bár nem vagyok teljesen elégedett a vívásommal és az úszásommal, de mindent megtettem, egy pillanatra sem adtam fel, és sokszor ez a lényeg igazán.”

Tibolya Péter – aki Gulyás mellett Szép Balázs vezetőedzője is – kiemelte, hogy négy világbajnoki dobogós alkotta a válogatottat. „Bár én koordinálom a készülésüket, de a csapatunkból mindannyian nagy tapsot érdemelnek. És ha én is hozzáfűzhetek egy személyes dolgot: édesanyám tíz éves koromban elhunyt, szerintem akkor sírtam ennyit utoljára, de szerencsére ezúttal örömömben. Áldottnak érzem magam, hogy ez sikerült nekünk”. A Guzi Blanka felkészülését a DVTK-nál irányító Kállai Ákos pedig úgy fogalmazott: „Hatalmas utazáson vagyunk túl, benne mélyrepülésekkel és csúcsokkal, Blanka pedig mindet szépen feldolgozta. A negyedik hely szerintem még inkább megerősíti, hogy Los Angelesben beteljesüljön, amiért már Párizsban is küzdött. A DVTK-nál teljesedett ki, de fontos megemlíteni a miskolci Swimming Pentathlon Clubot is, ahol Blanka a kézilabdából kilépve ráléphetett erre az útra.”