Amikor az Egyház is focizik...

Elkezdődött az advent, befejeződött a Borsodi? Soproni? Franc tudja már, hogy milyen Liga az OTP Bank Liga őszi kiadása. Megérkezett a hó, befejeződött Beckham amerikai kalandja. Elkezdődött a Benitez-éra, s meglehet, hamarosan véget is ér a Chelsea-nél. Elkezdődött a női kézilabda EB, s a nyáron véget érhet a Mourinho-korszak is Madridban. Az élet csupa kezdetekből és végekből áll, mindennek ki van találva az eleje és a vége (Kowalski meg a Vega szerint mindenképp). A változatosság gyönyörködtet, heti bejegyzésem is alfából és ómegából áll, de kicsit eltér az eddigiektől. Mivel egy katolikus egyetem blogjára írok, talán nem veszitek rossz néven, ha az országos kispapbajnokságra fókuszálok ezúttal, ami az előző hétvégén zajlott Egerben. Jó tudni, hogy a szeminaristák, a jövendő papság, nem csak imádságban, lelki vezetésben, esetleg tanulmányokban számíthat egymásra és találkozik egymással, hanem más fórumokon is képes az összetartásra, például az évente sorra kerülő szemináriumok közötti focibajnokság keretében. Persze, a reverendát átvitt értelemben akkor sem vetik le, szó szoros értelemben viszont igen, mert furcsa lenne, ha a fekete öltözetben rúgnák a bőrt… S bár, nem jellemzőek a Pepe-féle „tarkón rúgások”, Torghelle-módjára sem anyázzuk a bírót, s tudtommal egyelőre az Old Traffordra sem hívtak senkit közülünk próbajátékra, talán nem is baj, mert más hivatásra készülünk. Múlt hétvégén a Real Madridtól sem volt senki Egerben, hogy szerződést kínáljon az aranylábú kispapoknak, de nem is baj, mert a Jóistennél jobb szerződést senki nem tud ajánlani számunkra!Elkezdődött az advent, befejeződött a Borsodi? Soproni? Franc tudja már, hogy milyen Liga az OTP Bank Liga őszi kiadása. Megérkezett a hó, befejeződött Beckham amerikai kalandja. Elkezdődött a Benitez-éra, s meglehet, hamarosan véget is ér a Chelsea-nél. Elkezdődött a női kézilabda EB, s a nyáron véget érhet a Mourinho-korszak is Madridban. Az élet csupa kezdetekből és végekből áll, mindennek ki van találva az eleje és a vége (Kowalski meg a Vega szerint mindenképp). A változatosság gyönyörködtet, heti bejegyzésem is alfából és ómegából áll, de kicsit eltér az eddigiektől. Mivel egy katolikus egyetem blogjára írok, talán nem veszitek rossz néven, ha az országos kispapbajnokságra fókuszálok ezúttal, ami az előző hétvégén zajlott Egerben. Jó tudni, hogy a szeminaristák, a jövendő papság, nem csak imádságban, lelki vezetésben, esetleg tanulmányokban számíthat egymásra és találkozik egymással, hanem más fórumokon is képes az összetartásra, például az évente sorra kerülő szemináriumok közötti focibajnokság keretében. Persze, a reverendát átvitt értelemben akkor sem vetik le, szó szoros értelemben viszont igen, mert furcsa lenne, ha a fekete öltözetben rúgnák a bőrt… S bár, nem jellemzőek a Pepe-féle „tarkón rúgások”, Torghelle-módjára sem anyázzuk a bírót, s tudtommal egyelőre az Old Traffordra sem hívtak senkit közülünk próbajátékra, talán nem is baj, mert más hivatásra készülünk. Múlt hétvégén a Real Madridtól sem volt senki Egerben, hogy szerződést kínáljon az aranylábú kispapoknak, de nem is baj, mert a Jóistennél jobb szerződést senki nem tud ajánlani számunkra!

Magyarországon jelenleg hat római katolikus szeminárium működik: Esztergomban, Egerben, Veszprémben, Budapesten, Győrben és Szegeden. Nyíregyházán a görögkatolikus kispapok tanulnak, akikből egyébként a budapesti Központi Szemináriumban is vagyunk ketten. Mivel Nyíregyháza két csapattal indult (van egy előkészítő év is a görögök számára…), és határon túliként Gyulafehérvár is évek óta meghívott szeminárium, ezért összesen kilenc csapat vett részt a bajnokságban. Nem szerettem a matekot sosem, de az nekem is feltűnt, hogy a kilenc az nem páros szám, viszont páratlan, így a sorsolást akárhogy keverték-kutyulták volna a szervezők, két azonos számú tagból álló csoportot sehogyan sem lehetett volna kihozni ebből. Így kevésbé ért váratlanul minket, hogy nem is sikerült… A két kiemelt csapat a tavalyi év két döntőse, Gyulafehérvár és a Központi Szeminárium Nyíregyháza volt. Az A csoportba Gyulafehérvár mellé került a nyíregyházi előkészítő év (ezután Propedeutikumként, vagy Propiként szerepel), Veszprém, Eger, illetve a Központi Szeminárium. Nyíregyháza mellé pedig a „szent maradék”: Esztergom, Szeged és Győr. Központis kispapként első ránézésre nem tűnt "mission impossible"-nek a feladat, s annak is örültem, hogy egy meccsel többet játszhatunk – de szombaton kiderült, talán járhattunk volna jobban is…

Minden évben Nyíregyháza a legnagyobb favorit, és ez most sem volt másképp. Ráadásul a görögöknek tavaly Gyulafehérvár megtépázta az önbecsülését, miután a fináléban 4-0-ra győzött, így volt miért visszavágniuk. A csoportot magabiztosan abszolválták, egyik ellenfelük sem úszta meg hat gól alatt, s csak Szeged tudott nekik gólt lőni (ők voltak a másik továbbjutók). Az A csoport szorosabban és izgalmasabban alakult. A nyitómeccsen a címvédő Gyulafehérvár 2-2-t játszott a Propival, az előkészítősök a lefújás előtti pillanatokban egyenlítettek. Akkor még örültünk az x-nek, de később kiderült, ez lett a vesztünk… Mi Veszprémmel kezdtünk, s egy 6-1-es győzelemmel hangoltunk. Az eredmény csalóka kicsit, az első félidő még 2-1 volt, s nem is játszottunk jól, Veszprém csak a hajrára adta meg magát. Örültünk, de tudtuk, a neheze csak ezután következik. Gyulafehérvár várt ránk, s egy hősies védekezés: erre még Dobó Katáék Istvánék és a 2004-ben EB-t nyerő görög válogatott tagjai is csak csettinthettek volna. 0-0-t játszottunk, bár a pálya eléggé felborult, a labdabirtoklási arány egy Barca meccshez hasonlított, de néhány veszélyes kontránk nekünk is volt. Ez akkor nagy bravúrnak tűnt, mégiscsak a címvédő ellen úsztuk meg kapott gól nélkül. Sok időnk azonban nem volt, mert következett a Propi. Tudtuk, ellenük nem biztos, hogy elég lesz a döntetlen, viszont azzal is tisztában voltunk, nem támadhatunk fejetlenül, mert jó csapat az ellenfelünk. Hajtós, jó kis meccs volt, az első félidőben kapusunk Gianni fogott egy hetest is, de gól csak a második félidőben született. A Propi góljára a hajrában sikerült válaszolni, így 1-1 lett a vége. Egy gólzáporos döntetlen jobb lett volna, mert várható volt, hogy Gyulafehérvár és a Propi megveri Veszprémet és Egert, s ha mi behúzzuk a házigazdák elleni meccset, azonos pontszámunk lesz ugyan, mint két riválisunknak, de az egymás elleni összevetésben rosszabbul jövünk ki. Mert a több rúgott gól rangsorolt sajnos, nem a jobb védekezés… Be is jött a papírforma, az Eger elleni záró találkozónknak igazából már tétje sem volt. Pontosabban hogy ne lett volna? Nyerni akartunk, hogy bebizonyítsuk, veretlenül, emelt fővel is ki lehet esni. Jó kis meccs kerekedett a találkozóból, kicsit gálamérkőzés jellege volt. Olyan, mint amilyen a vb bronzmeccs szokott lenni: a csalódott csapatok csatája, akik azért utoljára még meg mutatják magukat. 3-1-re győztünk, így 8 ponttal, 2 győzelemmel, 2 döntetlennel és 10-3-as gólkülönbséggel ragadtunk a csoportban. Kár volt érte, de így ki lehet esni. Tavaly a Központi Szeminárium utolsó lett, de Villon-t idézve, hol van már a tavalyi hó? (Az idei egyébként tegnap leesett…)

Jó csapatunk volt, de annyira azért nem, mint a nyíregyháziaknak, akik lerendezték maguk között a bajnokságot. Az elődöntőben a „nagyok” nyolcat rúgtak Gyulafehérvárnak, s a Propi sem bánt sokkal kíméletesebben Szegeddel. A bronzérmet aztán a tavalyi győztes Gyulafehérvár szerezte meg, a döntőben pedig Nyíregyháza érvényesítette a papírformát a „fiókcsapat” ellen, és a rutinjuknak is köszönhetően visszaszerezték a bajnoki címet. Amit egyébként nem sokszor adnak át másik csapatnak… A díjkiosztón azért volt még mire büszkének lennünk: az 5. hely mellé Gianni lett a legjobb kapus, aki négy meccs 120 perce alatt összesen három gólt kapott.

Bár a beszámoló alapján úgy tűnik, csak focizni mentünk, azért ez közel sem volt így. Hisz a mérkőzések alatt és között jókat beszélgettünk, az estéket is együtt töltöttük, valamint az adventet is együtt kezdtük forralt borozással imádsággal. Álszerény lennék, ha azt mondanám, hogy a foci másodlagos volt ezen a hétvégén, de a találkozások, a beszélgetések, a közös imádságok legalább annyira a lényegi részét képezték az egri útnak, mint a sport.

Monty Phyton klasszikust idézve: "És most valami egészen más!"

Nem tudom miért, de Európában senkit nem érdekelt az, hogy mi zajlott a hétvégén Egerben. Valamilyen szinten érthető is, ha egy átlagos laikust jobban izgat az, vajon mikor rúgják már ki Benitezt (két hete nevezték csak ki, de szerintem már most benne van a levegőben a menesztése, miután három meccs alatt két pontot gyűjtött a Chelsea-vel…), illetve, hogy Mourinho újabb magánszáma mire volt jó. A portugál tréner a városi derbi előtt negyven perccel kiállt a szurkolók elé másfél percre, hogy kifütyülhessék. A Real egyébként megverte az Atletico-t, de ez a rangadó nem fog bekerülni arany betűkkel a legjobb meccsek közé…. A Marca valószínűsíti, hogy Mourinho a szezon végén távozik Madridból, s ezen én sem lepődnék meg. A „Number One” nem az a hűséges típus, sehol nem dolgozott még három évnél tovább, nem beszélve arról, hogyha idén sem nyeri meg a BL-t, az egója ezt nehezen fogja megemészteni. Lehetnek még kihívások számára, például a dúsgazdag Citynél és Paris St. Germainnél, vagy Ferguson utódjaként Manchester vörös felében. Mourinho elérte, hogy tavaly végre trónfosztás történjen, ám az a helyzet, hogy madridi szurkolóként kicsit már nekem is elegem van belőle. A Mourinho-korszak, bár sikeres volt, aligha szerzett több szurkolót, épp az ellentmondásos és megosztó portugál miatt. Eléggé arrogáns, visszataszító és népszerűtlen stílust hozott Madridba, melyet átültetett játékosaiba. Az addig ártatlan Ramos „pepésedni” kezdett, a spanyolok ellentétbe kerültek az argentin légiósokkal, Casillas sem viselkedett mindig csapatkapitányhoz méltóan, Pepe pedig… Na jó, ő már Mourinho előtt is vadbarom volt, viszont elhitette vele, hogy jó, amit csinál. Szinte azért kapott bónuszt, ha lerúgott valakit… Összeveszett Mourinho azért a játékosaival, mert civilben jóban vannak a Barca focistáival. Edzői kvalitásait kétségbe vonni annyira felesleges, mint Fabien Bartheznek hajzselét venni karácsonyra, ám emberileg jócskán bele lehet kötni. Bár ezért is nagy egyénisége a szakmának…

Angliában őrült fordulót rendeztek: kikapott a Chelsea és az Arsenal, a City is csak x-elt, a Manchester United pedig a Reading otthonában győzött 4-3-as meccsen úgy, hogy a végeredmény már a 34. percben kialakult. Az United védelme ösztönzőleg hathat a támadó sorra: Rooney-nak és társainak legalább így muszáj több gólt lőnie, mint amennyit a hátsó alakzat benyel… Németországban a Bayern nem tudta növelni a Dortmunddal szembeni előnyét, ám a döntetlen nem rossz számukra. A Mainz nyerte a Hannover elleni „magyar” rangadót, ráadásul Szalai Ádám fejelte a győztes gólt emberhátrányban a 89. percben. Ötödmagával még mindig vezeti a góllövőlistát kilenc góllal… Olaszországban a Juve nyerte a torinói derbit, az Inter egy öngóllal nyert, s szépen-lassan a Milan is zárkózik, továbbra is El Shaarawy parádéjának köszönhetően.

S akkor nézzük, kik fértek be a hét csapatába azok közül, akiknek nem Kuala Lumpurban Egerben volt jelenésük a hétvégén…

Weidenfeller (Dortmund)

M. Gonzales (Sociedad) Agger (Liverpool) Szavics (Fiorentina)

Khedira (Real Madrid) Marchisio (Juventus)

Inler (Napoli) Rooney (Manchester United)

Paloschi (Chievo) Michu (Swansea) Arnautovics (Werder)

Megjegyzés: Weidenfeller a hajrában bravúrokat bemutatva segítette ponthoz a címvédőt a rekordbajnok otthonában. Gonzales a Valencia-verésből vette ki a részét góllal és remek játékkal. Agger győztes gólt szerzett a Southampton kárára. Szavics két gólt szerzett, de ez is kevés volt a győzelemhez a Sampdoria ellen. Khedira sérülése a múlté, ezt az Atletico ellen is bizonyította, Marchisio a torinói derbin duplázott. Inler két bombagólt lőtt a Cagliari ellen, Rooney a Manchester vezére volt, s kétszer is betalált a Reading otthonában. Paloschi és Arnautovics mesterhármasig jutottak, előbbi a Genoát, utóbbi a Hoffenheimet szomorította. Michu az Arsenal otthonában rúgott kettőt a hajrában, amivel kivégezte az Ágyúsokat.

Akár hisszük, akár nem, a poszt végére is értünk. Mert tényleg mindennek van eleje – és vége is… A Vidi Európa Liga szereplésének is lesz, valószínűleg holnap. Volt esély a továbbjutásra, egy pici még mindig van, de ahhoz nagyobb csodára lenne szükség, minthogy a december egyszer ne az ajándékvásárlásról szóljon. Ettől függetlenül ezt a három hónapot meg kell köszönnünk a fehérváriaknak, mert most újra „európainak” érezhettük kicsit magunkat. Hogy még "európaibbak" lehessünk, azért pedig női kéziseink is tehetnek, akik az EB-n vitézkednek ezekben a napokban – a horvátok elleni nyitány nem sok jóval kecsegtet, de bízzunk a legjobbakban… Áldott, szép adventet és karácsonyi készületet kívánok Mindenkinek!!!