Bezárt a bazár, a nagymenők elkezdték!

Nem irigylem Harry Pottert. Azon kívül, hogy mindenki különcnek nézi és nem is sokan hisznek neki, még ráadásul az a fránya sebhely is állandóan sajog, mikor Voldemort a közelben garázdálkodik. Dolores Umbridge kicsinálta roxforti inspektorként a fél tanári kart, Dumbledore pedig, saját bevallása szerint is, igencsak hibáztatható Sirius Black haláláért. Még véletlenül sem szeretném elmesélni a Harry Potter sztorit (bár belátom, nagy hiba volt előbb a filmeket megnézni, mert a könyvek fantasztikusan jók), már csak azért sem, mert az átigazolási szezon hajrája legalább annyi izgalmat tartogatott, mint a roxforti birtokon és a Tiltott Rengetegben történt események. ELKEZDTÉK!!!

Florentino, már megint mit csinálsz?

Mi lehet a hasonlóság Cornelius Caramel és Florentino Perez között? Eleinte a mágiaügyi miniszter is szimpatikusnak tűnt: segítette és óvta Harryt, aztán kiderült, hogy csak a saját érdekeit nézte, egy szavát se hitte el Potternek, s inkább ellensége volt főhősünknek. Florentino Perez? Természetesen, mint a Real Madrid elnökének, kijár a tisztelet, bár játékospolitikája sose nyerte el a tetszésemet – néha, mintha ellensége lenne szeretett klubomnak. Legújabb akciója is kiverte nálam a biztosítékot: Gareth Bale két hónap huzavona után végül világrekordért, 104 millió euróért Madridba igazolt, úgy, hogy egy kiemelkedően jó szezonja volt eddig; másnap Özil, aki a Mourinho-éra alatt Ronaldo után a második legjobb játékos volt, negyvenkét milláért, meglehetősen váratlanul az Arsenalba igazolt. Állítólag az edzésmunkájával és hozzáállásával nem volt megelégedve a vezérkar, én semmiképp sem adtam volna el, de az igaz, hogy Modric és Isco mellett már nem biztos, hogy ő lett volna az első számú megoldás az irányító posztján. (Di Maria legalább maradt, bár a Mourinho-éra végén az ő távozása valószínűbbnek tűnt.) A kegyvesztett Kapitányon kívüli (Casillasról lenne szó…) két kedvenc madridi játékosomat adta el idén a klub, Higuaint és Özilt, nem beszélve Kakáról, aki ugyan tényleg nem váltotta meg a világot Madridban (eleget tanulmányozza ő ahhoz a Bibliát, hogy belássa: ez nem is az ő dolga…), de azért ingyen visszaengedni őt Milánóba minimum luxus. Azt hittem, egykori mentoránál, Ancelottinál újra kibontakozhat, de az első néhány közös hét nyilvánvalóvá tette számára is, hogy ez a csapat nem rá épül. Így még nem kell keresztet vetnie jövő évi világbajnoki szereplésére, mivel Galliani megmentési kényszere Harry Potterével vetekszik, az AC Milan régi-új játékosaként még lesz lehetősége, hogy kivívja helyét a keretben.

Jöttmentek - Bale jött, Özil ment. Még hozzá kell szokni...

A madridi középpálya Kakán és Özilen túl is bombaerős: Illaramendit nem láttam még játszani, de szinte csak jókat hallunk róla, Di Maria eddig sokkal jobb, mint tavaly, Modric igazi karmester, Isco gólveszélyes és mezőnyben is rendkívül hasznos, Xabi Alonso is lassan felépül, és akkor az azkabani tottenham-i fogoly, Bale kiszabadulásáról még nem is beszéltünk. A magam részéről inkább csatár után néztem volna Cristiano mellé, mert Benzemát klasszis centernek nevezni annyira abszurd, mint a börtönviselt Stohl Bucival elénekeltetni Koppányként, hogy „rabok legyünk, vagy szabadok?” Látva Raúl madridi búcsúmeccsét (amelyen egy félidőt a Madridban, egyet katari klubjában, az Al Szaadban játszott, s ő lőtte az első Real gólt), van olyan jó Capitano, mint Benya, aki arcán még mindig elég csúnya undor ül góljainál. Ennél azért jobb érzés lehet abban a habfehér mezben pályára lépni és gólt lőni…

Idén talán nem lőttek mellé az Ágyúsok