A magyar név megint szép lesz - na de mikor???

Nemzeti ünnepünkön, s magyar labdarúgásunk új fejezetének hajnalán, adja magát, hogy Petőfi Sándor soraival kezdjem a posztot: „A magyar név megint szép lesz, méltó, régi nagy híréhez, mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot!” Nos, talán nem vagyok egyedül, aki úgy gondolja, hogy van mit lemosni az elmúlt szűk három évtizedből, mit a szovjeteken, románokon és hollandokon kívül többek között olyan „nagyhatalmak” is ránk kentek, mint Liechtenstein, Grúzia és Málta. A törlesztés elindulhat, a Sors ugyanis kegyes volt hozzánk, s nem kaptunk verhetetlen ellenfeleket a franciaországi EB selejtezőkre. Igaz, túl sok bíztató momentummal nem szolgált a finnek elleni évnyitónk, az egyetlen pozitívuma a meccsnek talán csak az volt, hogy véget ért… Petőfiék a "mit kíván a magyar nemzet?" kérdésre a 12 ponttal válaszoltak - mi már az EB részvétellel is megelégednénk...:)
Nemzeti ünnepünkön, s magyar labdarúgásunk új fejezetének hajnalán, adja magát, hogy Petőfi Sándor soraival kezdjem a posztot: „A magyar név megint szép lesz, méltó, régi nagy híréhez, mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot!” Nos, talán nem vagyok egyedül, aki úgy gondolja, hogy van mit lemosni az elmúlt szűk három évtizedből, mit a szovjeteken, románokon és hollandokon kívül többek között olyan „nagyhatalmak” is ránk kentek, mint Liechtenstein, Grúzia és Málta. A törlesztés elindulhat, a Sors ugyanis kegyes volt hozzánk, s nem kaptunk verhetetlen ellenfeleket a franciaországi EB selejtezőkre. Igaz, túl sok bíztató momentummal nem szolgált a finnek elleni évnyitónk, az egyetlen pozitívuma a meccsnek talán csak az volt, hogy véget ért… Petőfiék a "mit kíván a magyar nemzet?" kérdésre a 12 ponttal válaszoltak - mi már az EB részvétellel is megelégednénk...:)

Memento Egervári

Nem Ádámtól és Évától kezdem, hanem csak Egervári Sándortól, mert úgy érzem, néhány szót érdemes a közelmúltról is beszélni. Nyilvánvaló, hogy a két csúnya fiaskó után mennie kellett, a románok és a hollandok ellen összezuhant a válogatott, mint pár napja a t mobile hálózat. De szeretném megvédeni az exkapitányt, mert szerintem igazságtalanul sok kritikát kapott. Próbálok pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Ne a holland meccsből (vagy meccsekből) induljunk ki. Igaz, vele kapcsolatban az az utolsó és legfájóbb emlékünk, de történt már előtte egy s más azért. A 86-os vébé óta ő az első kapitány, aki két selejtezősorozatot is végigvihetett, vélhetően azért, mert elégedettek voltak a munkájával. Az előrelépés valóban megkérdőjelezhetetlen? Felfedezte és beépítette a csapatba Bogdánt, Komant és Szalai Ádámot. Kijutni nem sikerült tornára vele sem, de mindkétszer volt erre reális esélyünk. Hosszú évek után legyőztünk tőlünk magasabban jegyzett válogatottat tétmeccsen – a svédeket, s a törököket, utóbbiakat magunk mögött is tartottuk a csoportban, ez szintén megér egy bravót. Nyolcat rúgtunk San Marinónak, abban a selejtezősorozatban senki nem aratott ennél fölényesebb győzelmet. Hollandiában sem mindig nyolcat kaptunk, egyszer a 77. percig egálra álltunk, még vezettünk is (hú, mekkora meccs volt az, egy jobb kapussal nyerhettünk is volna!). Sajnos az utolsó két súlyos vereség sokat ront az összképen, gyakorlatilag mindent lerombolt, de igazságtalan, aki csak a negatívumokra fókuszál az Egervári-korszakból. Épp a minap fejeztem be Privacsek András és Fűrész Attila, „Az elátkozott 11” című könyvét, mely 86 óta mutatja be a magyar foci mélyrepülését, és hát bizony, Egervári korszakánál voltak sokkal mélyebb válságok is. Persze, senki nem kapott ki 8-1-re, mindenesetre erősnek és túlzásnak érzem azt a pocskondiázást, ami folyamatosan megy az irányába. Sanyi bácsi nem fizetett ezért a monológért, de én megköszönöm neki ezt a három évet a következő néhány videóval, talán jó lesz visszanézni… (Egyébként erről a könyvről az EB selejtezők kezdete előtt tervezek írni majd egy hosszabb posztot, nem túl szívderítő, de érdekes és tanulságos olvasmány volt!)

Kellenek a légiósok!

Pintér Attila első bő keretét látva még nincs mit megköszönni. De, pontosan, hogy van: köszönjük a semmit! Köpködni azt nagyon tud a kispad mellett, kifogásokat keresni is – játékost válogatni azonban nem igazán. A türelem felé is jár, mert anélkül ebben a csodálatos sportágban sem lehet eredményt elérni, de ha első meghirdetett bő kerete nem egy megelőlegezett áprilisi tréfa volt, hanem komolyan gondolta, jobb, ha a megadás egyértelmű jeleként csak a fehér zászlót küldjük ki szeptembertől a pályára.

Ez nem a mutatott játéknak, csak a rúgott góloknak szólhatott...

Pintér Attila első, 35 fős keretébe meghívott huszonöt itthon játszó labdarúgót még sincs köztük Dombi és Torghelle, ki érti ezt?. Nem túlzás ez kicsit? Kik alkotják a csodacsapatot, avagy miért lett NB1-es tehetségkutató a válogatott keretéből? Nos ezért…

Kapusok: Bogdán Ádám (Bolton Wanderers), Gulácsi Péter (Red Bull Salzburg) – ő megsérült, helyére a másodosztály (!!!) listavezetőjének, a Nyíregyházának a kapusa, Balogh János került a keretbe; Horváth Tamás (Mezőkövesd)

Védők: Guzmics Richárd (Haladás), Heffler Tibor (MVM-Paks), Juhász Roland (Videoton FC), Kádár Tamás (Diósgyőri VTK), Korhut Mihály (Debreceni VSC-Teva), Laczkó Zsolt (Ferencváros), Lázár Pál (Debreceni VSC-Teva), Leandro de Almeida (Omonia Nicosia), Lipták Zoltán (Győri ETO FC), Vanczák Vilmos (FC Sion)

Középpályások: Dzsudzsák Balázs (Dinamo Moszkva), Elek Ákos (Diósgyőri VTK), Gyurcsó Ádám (Videoton FC), Koman Vladimir (FK Ural), Lovrencsics Gergő (Lech Poznan), Pátkai Máté (Győri ETO FC), Pölöskei Zsolt (MTK Budapest), Sándor György (Videoton FC), Stieber Zoltán (Greuther Fürth), Szakály Péter (Debreceni VSC-Teva), Tőzsér Dániel (Watford), Varga József (Middlesbrough), Vass Ádám (MTK Budapest)

Csatárok: Böde Dániel (Ferencváros), Futács Márkó (Diósgyőri VTK), Lencse László (Puskás Akadémia FC), Nikolics Nemanja (Videoton FC), Orosz Márk (Lombard Pápa), Priskin Tamás (Maccabi Haifa), Rudolf Gergely (Győri ETO FC), Szatmári Lóránd (Pécsi MFC), Varga Roland (Győri ETO FC)