Jarri-Matti Latvala: Ideges voltam, le akartam tudni a távot

Jari-Matti Latvala 22 évesen megdöntötte korábbi példaképe, Henri Toivonen rekordját, és hétvégi svéd diadalával a valaha volt legfiatalabb rali-világbajnoki futamgyőztes lett. A jelenlegi vb-mezőny egyik legnagyobb tehetségének tartják, s a szakemberek közül senkinek sincs kétsége afelől, ha minden jól megy, hamarosan világbajnok lesz belőle. Nem véletlen, hogy a Ford gyári csapata tavaly év végén szerződtette…

– Tetemes előny birtokában kezdte a zárónapot. Mennyire érezte biztosnak a győzelmet?
– Semennyire. Be kell vallanom, eléggé ideges voltam vasárnap reggel, persze korántsem annyira, mint egy nappal korábban. Tudtam, hogy nem fogok kockáztatni, ennek ellenére nem éltem bele magam a győzelembe, csak gyorsaságiról gyorsaságira le akartam tudni a távot – mondta Jari-Matti Latvala, a Ford gyári pilótája, a Svéd rali győztese.

– A verseny előtt azt nyilatkozta, ez a tanulóéve, nem gondolkodik eredményekben. A jelek szerint elég gyorsan tanul…
– Amikor alig több mint öt évvel ezelőtt privát versenyzőként bemutatkoztam a világbajnokságon, fogalmam sem volt róla, mennyi idő kell ahhoz, hogy a csúcsra érjek. Eltelt öt év, és egy gyári csapat színeiben megszereztem az első futamgyőzelmemet. Hogy gyorsan ment, vagy lassan, azt mindenki döntse el maga…

– Hogyan látja a saját vb-esélyeit az idén?
– Nem tudom, egyelőre nem nézek annyira előre. Jó lenne a világbajnoki címért küzdeni, de Mikko Hirvonen kemény ellenfél, Sebastien Loebről meg már nem is beszélve… Egyelőre azonban nem tudom, mit hoz a jövő, az viszont tény, hogy nagyon várom a Mexikó-ralit.

– Otthon érzi már magát a gyári Ford-csapatnál?
– Már korábban is a márka színeiben versenyeztem, úgyhogy ismertem az autót. A csapattal pedig nagyon könnyű és jó együtt dolgozni, tényleg olyan, mintha mindig is itt lettem volna.

– Ismerik minden gondolatát?
– Azt azért még nem, de a csapatfőnök Malcolm Wilson az elmúlt egy év alatt talán már megismert annyira, hogy tudja, hogyan gondolkodom.

– Nehéz embernek tartja magát?
– Ha jól mennek a dolgok, akkor kenyérre kenhető vagyok, de ha nem, akkor… Nos, akkor már nehezebb velem. Nem vagyok agresszív, nem török össze semmit, ha csalódott vagy frusztrált vagyok, akkor szeretek elvonulni, egyedül lenni és egyedül megtalálni a lelki békémet.

– Ezen a hét végén erre nem volt szükség. Jöhet az ünneplés?
– Benne vagyok!