Lónyai csipkedi a toppilótákat

A Nissan-pilóta és navigátora, Garamvölgyi Zoltán ugyanis azon kapta magát, hogy már a dobogós helyezés sincs elérhetetlen távolságban, és már nem az az elsődleges cél, hogy a középmezőnyben versenyzőket megelőzze, hanem hogy megcsipkedje a három éllovast.

Persze, ahogy az már lenni szokott ebben a sportágban, a kalandok őt sem kerülték el.

„Az első két napon gondunk volt az átbeszélővel, alig hallottam, mit mond Zoli, ami egy ismeretlen pályán azért elég nagy hátrány. Ehhez képest a második napon a negyedik helyen álltunk, és már rutinosabb pilótákat, erősebb autókat is sikerült magunk mögé utasítani” – a mondta Lónyai, akinek összességében nagyon tetszett a verseny, még úgy is, hogy törésteszt lett a vége.

Történt, hogy túlságosan nagy volt a tempó egy gödör-árok kombináció előtt – 140 km/óra körüli tempóval érkezett oda a Nissan, amelyet a gödör megdobott, és az autó orral egyenesen az árokban landolt. Hát az nem esett jól. Nem csoda – egy „orrbavágás” senkinek sem esik jól.

Ám ami előtte történt, az igazán biztató volt.

„A gyulai verseny előtt sohasem gondolkodtam azon, hogy milyen helyezést szeretnék elérni a versenyeken, inkább próbáltam megkeresni azokat az ellenfeleket, akikkel harcolhatok, akiket le akarok győzni. Furcsa volt látni, hogy mostanra már csak a három topautó maradt előttünk, amelyek mindegyike legalább ötszörösét éri a miénknek, de most nem vertek el annyira, amennyire szoktak – ezt nagyra értékeltem. Inspiráló volt, hogy ott autóztunk az élen, és akár egy harmadik hely is becsúszhatott volna. Ja, és fontos, hogy nem véletlenül, mert adva volt hozzá a sebességünk. Sebaj, majd legközelebb!”

Hogy kellenek-e a gyulaihoz hasonló bukások ahhoz, hogy valaki jó autóversenyző legyen? Lónyai Pál szerint muszáj feszegetni a határokat. Egy pályaversenyző szerinte sohasem értheti meg, hogy milyen érzés, amikor folyamatosan változnak a körülmények, hogy bár talán kétszer megy az ember ugyanazon a pályán, mégis másodszorra már teljesen más viszonyok fogadják, mint elsőre. És éppen ez benne a kihívás.

„Keressük az autó határait, és feszegetjük a sajátunkat – nagyon tetszik, hogy így hárman, az autó, Zoli és én ilyen jól tudunk együtt dolgozni. Ezáltal ugyanis az a cél, amit annak idején kitűztem magam elé, már nem is annyira elérhetetlen” – adta meg a végszót Lónyai.

Köszönet a támogatóinknak és a Whistler Racingnek!
Hírek, fotók, videók megtekinthetők a www.bioextra.hu weboldalon és a Facebookon!