Tűzijáték: Asi és „Janika" között 1.9 másodperc maradt

„Pááályaaa!" A kiáltás belehasított az éjszakába, és mint egy riadólánc, járt szájról szájra, ralis nyelven tudatva a néppel, hogy jön az első versenyautó.

Este fél tizenegy volt, az erdőben azonban akkora volt az élet, mint a szocialista majálisokon, amikor a környező falvak komplett lakosságát kirendelték ünnepelni. Ezúttal nem volt kötelező az ováció, mégis minden versenyzőpárost síp-, dob- és nádi hegedűszó fogadott – jó kis dzsembori alakult ki Bükkszentlászló térségében.

S azért nem mondjuk, hogy csak a faluban (bár ott is kínálták lakodalmas sátorból a debrecenit – kizárólag párban – és az alkoholos italokat), mert az erdőben, a fák között is végig álltak az emberek az utak mentén. Ez persze a töksötétben csak akkor látszott, amikor a raliautók erős lámpasora megvilágította a domboldalt.

Aki meg akarta osztani az élményt, az csapatostól szurkolt (ilyenkor általában elkerülhetetlen volt az összeveszés, hiszen a legritkább esetben ültek azonos „érdekeltségű" felek egymás mellett), aki pedig kevésbé nyilvános programra vágyott, az a két autó közti szünetben egy sötétebb részen csókolózott a fák mögött...

Megint mások tábortüzet raktak, a sátrakból előkerültek a bográcsok, a grillsütők, és már kezdődhetett is a különleges éjszakai piknik „á la rali". („Gyere barátom, igyál velünk egy kupicával" – hangzott a szíves invitálás innen is, onnan is, nem irigy nép a ralidrukker, na!)

Szóval remek hangulat kerekedett annak kapcsán, hogy a miskolci rendezők – szakítva a hagyományokkal – nem a szombat-vasárnapi programot választották, hanem a szombat-szombatit, vagyis kora délutánig lezavarták „az első napot", majd késő estétől kora reggelig a másodikat – különleges kihívás elé állítva ezzel az országos ralibajnokság mezőnyét.

S a srácok egytől egyig felvették a kesztyűt! Az első két szakasz után már nyilvánvaló volt, tényleg igazuk lesz azoknak, akik állították: éjszaka nagyobb küzdelem lesz, mint nappal. Ugyanúgy tizedekre menő párharcokat láthattunk –, és az utolsó szakasz rajtja előtt úgy állt a helyzet, hogy Aschenbrenner György elveszítette majd' 18 másodperces előnyét, és már csak 3.7 másodperccel volt ifjabb Tóth János előtt, akit pedig hárommal lemaradva követett Herczig Norbert.

Hármuk közül gyakorlatilag bárki nyerhetett – és ott volt még a spiccen Turi Tamás is, bár neki valami iszonyatos tempót kellett volna diktálnia ahhoz, hogy a maga javára fordítsa ezt a csatát.

Ott álltak a rajtnál, fél négy volt, és szemernyi fáradtság sem látszott az arcukon, sőt, körülbelül annyira voltak nyugodtak, mint egy hangyaboly.

„Úgy álltam oda az utolsó szakasz rajtjához, hogy azt gondoltam: most mindent egy lapra teszek fel, hogy a végén azt mondhassam – szülessen bármilyen végeredmény –, én mindent megtettem. És így is történt. Ennél gyorsabban már nem tudtam volna menni..." – mondta ifjabb Tóth János, aki végül 24 órányi ébrenlét, autózás és száguldás után 1.9 másodperccel (!) maradt alul Aschenbrenner Györggyel szemben, aki őszintén megmondta: örült, hogy nem volt több gyorsasági szakasz, mert folyamatosan fogyott az előnye.

Az éjszakai száguldás tetszett neki, sőt, egyenesen frissnek érezte magát a verseny végén, azt azonban bevallotta: kell még fejlődnie. A technikai háttér szempontjából és vezetéstechnikailag is.

„Annyira szoros a mezőny, hogy bármelyik gyorsaságit, bármikor bárki megnyerheti. Most nekünk volt egy kis szerencsénk, mert megmaradt az előnyünkből 1.9 másodperc. Persze, a győzelemhez egy tized is elég lett volna..." – mondta Aschenbrenner, aki immár két futamgyőzelemmel büszkélkedhet, és vezeti a bajnoki pontversenyt.

Herczig sem lehetett elégedetlen, hiszen ahhoz képest, hogy szombaton reggel túlságosan puha gumit választott, és annak a levét itta egész nap, végül fel tudott zárkózni, sőt, akár a végső sikerre is esélye volt. „A murvás felhordásokon elóvatoskodtam – beleugráltam a fékbe, és három-négy helyen is ott hagytam néhány tizedet. De értékes pontokat szereztem, és végig friss voltam, egyáltalán nem fáradtam el" – mondta a harmadikként érkező Herczig, aki profi dietetikus tanácsát kérte, hogyan maradjon friss 24 órán keresztül. Gyakorlatilag félórára pontosan be volt osztva: mikor mit egyen, mit igyon, és valóban hasznosnak bizonyultak a tanácsok, mert egyáltalán nem fáradt el.

A nap nagy vesztese Krózser Menyhért volt, aki pályafutása egyik legjobb abszolút eredménye felé száguldott (az ötödik helyen állt), amikor az első éjszakai szakaszon lecsúszott az útról (máig sem érti, hogy miért, hiszen semmi extra nem történt), és az árokban fejezte be a viadalt.

A pozícióját Turán Frigyes vette át, akinek nagyjából az éjszaka közepén lehetett az első mosolyt megpillantani az arcán. Azt mondta, nem bánta volna, ha a délelőttöt kitörlik az emlékezetéből (ugyanis folyamatos technikai gondokkal küszködött), és este kezdődik a viadal.

Persze, ez nem kívánságműsor, és Turán végül is elégedett volt azzal, hogy a történtek ellenére ötödik lett, így fontos pontokat szerzett.