Hol van az olimpiai láz a futball Eb-hez képest?

Két hónappal ezelőtt 30 éves szünet után átélhettük azt, milyen is a valódi futball-láz. Az Európa-bajnokságra eljutó magyar válogatottnak köszönhetően nemcsak a hardcore labdarúgás rajongók, hanem gyakorlatilag mindenki, aki élt és mozgott, Dzsudzsák Balázsékkal foglalkozott.

A marseille-i, bordeaux-i és lyoni utcákat magyar szurkolók ezrei lepték el, felvonultak a meccs előtt, a stadionokban pedig a mérkőzések elejétől a végéig buzdították a csapatot, amely rá is szolgált erre, hiszen ki ne tudná, hogy Nagy Ádámék a papírformával dacolva csoportgyőztesként jutottak a nyolcaddöntőbe.

Az ember Magyarországon is úgy érezhette magát, mintha a kontinenstornán lenne, hiszen az óriáskivetítők előtt is hatalmas tömegek figyelték a magyar csapatot, nem éppen csendesen: énekelve és ugrálva, igazi meccshangulatot teremtve. Nem is beszélve a mérkőzések utáni ünneplésről, amikor a körúton és szerte a fővárosban szerveződött spontán utcabálokon tartott hajnalig a buli.

De mi a helyzet most? Hiszen zajlik a világ egyik legnagyobb sporteseménye, az olimpia, ahol nem mellesleg nagyon szép magyar teljesítményeknek örülhettünk, elég, ha csak a legnagyobbakat, a hat aranyérmet említjük.

Az biztos, hogy ezúttal nem vonultak tömegek az utcára, senki nem ünnepelte a körúton Szilágyi Áron csodálatos címvédését vagy Hosszú Katinka három aranyérmét (és egy ezüstjét), de Brazíliába sem utaztak ki többezres magyar tömegek, hogy legjobbjainkat buzdítsák.

Viszont szögezzük is gyorsan le: ennek szinte biztosan nem az az oka, hogy az ötkarikás játékokat alacsonyabb érdeklődés övezné. Ennek számszerű bizonyítéka is van: a Nemzeti Sport Online-t például augusztus 10-én - vagyis az olimpia ideje alatt – 648 175 olvasó kereste fel, átadva a portál korábbi, az Eb ideje alatt felállított rekordját (638 775) a múltnak.

Az olimpia tehát nagyon is érdekli az embereket, viszont a körülmények teljesen mások: például a tengerentúlon rendezik, vagyis az utazási költségek azért jelentősen csökkentik a kedvet. Nem beszélve az időeltolódásról, ami meglehetősen érzékenyen érintette például az úszás magyarországi (és valószínűleg az egész európai) nézettségét, hiszen például Hosszú Katinka döntőit is hajnalban rendezték. Egyértelmű, hogy reggel fél 4-kor a néhány órával később kezdődő munka előtt miért nem kezdenek fiesztába az emberek az utcákon.

Azok viszont, akik egyébként is fent voltak ezekben az időpontban, nem fogták vissza magukat. A Sziget Fesztiválon például stábunk videóra vette, ahogy önkívületben szurkolják végig a koncertek után Hosszú és Cseh László döntőjét (akkor mindkettőnek ezüstérem lett a vége).

Tévedés lenne azt hinni tehát, hogy a magyar emberek nem becsülik meg ugyanúgy az olimpikonok sikereit, mint a labdarúgókéit. Biztosak lehetünk benne (már csak magunkból kiindulva is…), hogy otthon a televíziók előtt ülve (akár rögtön ébredés után), a reggeli kávét szürcsölve a hajnali híreket olvasva, netán a felvételeket visszanézve ugyanolyan lelkesedéssel szorít mindenki olimpikonjainkért, mint az Eb alatt a labdarúgókért. Aki viszont úgy érezné, hogy ez még mind nem elég, az a Telekom segítségével továbbra is támogathatja szívdobbanással a még versenyző honfitársainkat.

Sportolóink a nyerésben jók, mi a szurkolásban. Küldj egy szívdobbanást az olimpiai csapatnak az egyekvagyunk.hu oldalon!