Kanakuri Sizo egyike volt annak a két japán sportolónak, aki indulási jogot nyert az 1912-es stockholmi olimpiára. A nevéhez egy – nem hivatalos – maratoni rekord is fűződik 1911-ből.
A hosszútávfutó útja Japánból Svédországba 18 napig tartott, hajóval és vonattal utazott az ötkarikás játékok helyszínére. Nem meglepő, hogy az utazás rendkívül megviselte, öt napba telt, mire felkészült a versenyre. De ez sem volt elég.
A verseny napján meglepően meleg volt, 25 fok. Több futó is túlmelegedéssel küszködött. Kanakuri az utazás fáradalmaitól és a helyi ételektől teljesen le volt gyengülve, a verseny felénél összeesett, és elvesztette az eszméletét. Egy helyi farmercsalád talált rá, és segített rajta.
Kanakuri nem fejezte be a távot, és olyan kínosan érezte magát ettől, hogy senkinek sem szólt, mielőtt hazatért Japánba. A svéd hatóságok nem tudtak róla semmit, így eltűntnek nyilvánították.
Ötven éven át nem is hallottak róla, pedig eközben számos maratoni versenyen részt vett. Egészen 1967-ig hitték eltűntnek, ekkor egy svéd televíziós csatorna felvette vele a kapcsolatot, és felajánlották neki, hogy fejezze be az 1912-es versenyt. Elfogadta a felkérést, így 54 év, 8 hónap 6 nap, 5 óra, 32 perc és 20.379 másodperc alatt teljesítette a stockholmi viadalt.
„Hosszú futás volt, közben megházasodtam, született hat gyermekem és tíz unokám” – mondta Kanakuri Sizo a célba érés után.