Rio 2016: miért csak egy csapatsportágban vagyunk jelen?

Az egyetlen üdítő kivételt a vízilabdázók jelentik. Tőlük legalább a férfiak és a nők is kijutottak. Ráadásul mindkét csapat reálisan az éremszerzés reményében indul el Rióban, és a végső sikere sem jelentene világraszóló meglepetést.

A hiányzás különösen kézilabdában fájó. 1972 óta – leszámítva természetesen az 1984-es játékokat, amelyen testületileg nem vettünk részt – nem hiányoztak a kéziseink, legalább egy csapattal mindig ott voltunk a legjobbak között. 2004-ben mindkét nem kvalifikálta magát, négy év múlva (Peking) a nők, újabb négy esztendővel később (London) a férfiak végeztek negyedik, pontszerző helyen. A férfi kézisek ezúttal ki sem jutottak a riói olimpia legfőbb kvalifikációs versenyére, a 2015-ös vb-re. Azt követően a pótvizsgát jelentő idei Eb-n is elhasaltak. A 12. pozíciójuk nemhogy automatikus kvalifikációhoz, még az olimpiai selejtezőtornán való részvételhez sem volt elegendő. A női szakág jeles képviselői a csalódást keltő 11. helyen zárták a kvalifikációs vb-t, s ők sem vehettek rész az olimpiai selejtezőtornán.

A kézilabdához hasonlóan idehaza szintén a látványsportok közé sorolt, kiemelt állami támogatásban részesülő kosárlabdázóknál a férfiaknak nem sikerült kijutniuk a 24 csapatos Eb-re, amivel rövidre is zárták a lehetőségeiket. A nők Eb-társrendezőként a 17. helyen zárták a húszcsapatos kontinensbajnokságot. Az olimpiai kvalifikációhoz nyerniük kellett volna, a remény életben tartásához pedig elcsípni a 2–5. hely valamelyikét. Ezeknek a kritériumoknak a teljesítésétől egyelőre mindkét nem esetében távol állunk. Női kosárlabdázóink legutóbb 1980-ban (Moszkva) jutottak ki az olimpiára, a férfiak 1964-ben (Tokió).

Hasonló a helyzet röplabdázóink esetében is, már ami a nemenkénti legutóbbi olimpiai szereplést illeti. Esetükben jegyezzük meg, hogy első körben nem fértek bele az öt kiemelt látványsportág közé, és anyagi lehetőségek terén csupán az elmúlt években próbálják meg utolérni idehaza a többieket, illetve a nemzetközi porondon az európai riválisokat. A 2015-ben Eb-résztvevő nők 1987 után jutottak ki a kontinensbajnokságra. (A nyári játékok műsorán 1996-ben bemutatkozó strandröplabdában továbbra is várat magát az első magyar szereplés.)

Labdarúgásban nagyon szép hagyományaink vannak – öt olimpiai érem, köztük három arany –, Rio előtt viszont korosztályos együttesünk a jelenkor lényegesen visszafogottabb eredménysorához illeszkedett: nem sikerült kijutni az U21-es Eb-re, selejtezőcsoportunkban Spanyolország és Ausztria mögött végeztünk. Legutóbb 1996-ban, Atlantában szurkolhattunk futballistáinknak az olimpián.

Gyeplabdában és hetes rögbiben még messzebb voltunk a kvalifikációtól, a két sportág magyarországi lehetőségeit figyelembe véve álmodni sem lehetett az ötkarikás részvételről. Legközelebb ehhez a női hetes rögbisek vannak, akik szisztematikus munkával mára elérték legalább az európai középmezőny szintjét.

A TÉMÁVAL FEBRUÁR VÉGÉN BŐVEBB TERJEDELEMBEN FOGLALKOZTUNK. A TANULSÁGOK LEVONÁSA MELLETT A MIÉRTEKRE ÉS A HOGYAN TOVÁBBRA IS KERESTÜK A VÁLASZT.