Négyből hármat ma, ha kérhetném...

Moszkvában játszani már a tél ezen szakaszában sem egyszerű. Pláne nem szerencsés mínusz tízben pályára lépni egy ilyen fontos mérkőzésen. Ez vár ma este Garcia fiaira, sorsdöntő mérkőzés a fagyos, nézők nélküli (?) orosz fővárosi stadionban. Tovább tetőzi a bajt, hogy egészséges védője szinte alig maradt a francia mesternek. Ezek a dolgok, vagy más mondatta a vezetőedzővel tegnap a sajtótájékoztatón, hogy a döntetlen is elfogadható, nem tudom. Mindenesetre nem szerencsés ilyen mentalitással belenézni az orosz medve szemébe.

Ráadásul ki – ki mérkőzésről van szó. Bár a római továbbjutáshoz valóban elegendő négy pontocska, amit két mérkőzésen kellene realizálni, de nem lenne szerencsésebb már ma hárommal gazdagabbnak lenni, és úgy várni egy vélhetően csüggedt, addigra kiesett Cityt? Döntse ezt el mindenki maga. A mérkőzés magyar idő szerint délután hatkor megkezdődik, nyolcra már sokkal okosabbak leszünk.

Felesleges talán azon méltatlankodni, hogy miért a Roma utazik utoljára erre a nehéz pályára? Vagy azt is felesleges firtatni egyelőre, melyik csoportelső lenne a legideálisabb ellenfél a tizenhatban. Maradjunk a földön, és találjuk ki, Florenzi milyen szélső hátvéd lesz este. Bevállalja-e újoncát Garcia ezen a poszton, esetleg radikálisan formációt vált? Jó sok kérdés ez, egy ilyen kiélezett mérkőzés elé.

Jómagam nem bocsátkozom találgatásokba a kezdőt illetően. De Sanctis és a Gervinho – Totti páros az, ami véleményem szerint biztos. Talán DDR és a Ninja. A többi kérdés, amire csak később, vélhetően a kezdő sípszó környékén tudunk majd csak válaszolni. Hiú ábránd lenne az első fordulóban lejátszott, tükörsima Moszkva verést alapul venni, ez ma egy másik találkozó. Az oroszok jó eséllyel pályáznak a második helyre, amit talán nem mertek gondolni a római gólesőt követően. Ma pont ellenük léphetnek elő első számú esélyessé a Bayern mögötti pozícióra.

Remélem ez elegendő motiváció a srácoknak, és meglepik edzőjüket egy győzelemmel. Mindenesetre az alapgondolat is nagyon szép, hogy az ötödik körre úgy érkezik a csapat, hogy reális esélye van a továbbjutásra, és a kezében van saját sorsa. Élni kellene ezzel a lehetősséggel, ami valljuk be a sorsolás környékén még messze nem volt borítékolható. Sőt!