Mi lettünk a Serie A "arsenalja"?

Elnézve a vasárnap délutáni mérkőzést, pár dolgot nyugodtan megállapíthatunk. Egyrészt, és ez a kisebb baj, Edy Reja még mindig utálja a Romát. Másrészt pedig, ami a nagyobb gond, ez a tavaszi AS Roma nem érdemli meg a második helyet és a vele járó, selejtező nélküli BL szereplést. Egyszerűen képtelen Garcia csapata akciógólt lőni. Kár lenne ezt szépítgetni, kár lenne tovább púderezni az ügyet, valami eltört, még valamikor télen és azóta sem tudta a vezetőség ezt összeragasztani.

Pontosan ugyanaz történt, mint ami az elmúlt hónapokban történni szokott. Kiemelkedő labdabirtoklás, számolatlan pontos passz, labdajáratás, majd teljes impotencia a kapu előtt. Néhány elfogadható átlövés, száz kiugratási lehetőség, még több oldalpassz, de az eredmény a lábakban marad. Ettől kellemesebb pillanat nem lehetett volna a visszaelőzésre, mégsem tudott ordító lehetőségével élni a fővárosi alakulat, így bár pontokban beérte a Laziot, rosszabb gólkülönbségének köszönhetően maradt a harmadik helyen.

Hogy mit láttam vasárnap délután? Egy keservesen küzdő, de lassan sorsába beletörődő alakulatot. Mindent elmond az a fél gondolat, hogy a jobbszél; Torosidis és Florenzi volt számomra a két elfogadható teljesítmény. Régen rossz egy AS Romara nézve, ha az alapvetően védekező felfogású játékosai próbálnak gólra törően játszani vagy, hogy ők nyújtják az egyedüli elfogadható teljesítményeket. Pedig hány sztárocska rohangált még a pályán, és hány üldögélt sérülten a lelátón?

Mit lehetne mondani még? Sok oldalról, számolatlan szemszögből nekifutottunk már itt a blogon is annak a kérdésnek, hogy mi oka lehet ennek az egész meddőségnek? Nem szeretném ismételni magam, csak címszavakban összefoglalom, véleményem szerint honnan ered a gond. Nagy edzői hiba volt az első Bayern meccsen felvállalt taktika, meg is lett az eredménye. Ebből nehéz feleszmélni. Nyilván a fizikai és orvosi felkészültség sincsen a toppon, hiszen fáradt játékosok és sérült játékosok sokasága jellemzi régen a farkasok csapatát. Szóba lehet még hozni a nem túl szerencsés téli átigazolási időszakot, de ez már sokad rendű kérdés.

Hogy mi van a fejekben? Nem tudom innen megmondani, fogalmunk sincs, mi folyik egy ilyen lélekvesztett helyzetben az öltözőben? Azt azért észre kell venni, hogy Garcia küzd, mint az a bizonyos disznó… hiszen egyre több szerepet kapnak a fiatalabb játékosok. Sokra ezzel sem ment jelen állás szerint. Harmincegy bajnoki mérkőzésből 13 (!) végződött döntetlenre, ez azért már sok, főleg egy bajnokaspiráns esetében, BL induló esetében…

Átnézhetjük a statisztikákat, fogjuk látni, hogy Astori és Mapou együtt több mint 100 pontos passzt hajtott végre, vagy éppen azt is, hogy Ljajic-Nainggolan-Florenzi hármas szintén 90 % fölötti pontossággal hajtja végre a labda tovább adását, de mire mentek vele? Mert szerintem semmire. Gyakorlatilag Iturbe és Totti voltak ketten, akik képtelenek voltak 80 % -os pontosság fölé jutni, a csapat többi tagja már megtanulta a leckét. Passzolj a végtelenségig. Mi lettünk az olasz bajnokság "arsenalja"?

Nehéz egy ilyen helyzetben a jövőbe tekinteni. Hiszen maradt még bajnoki, ahol bőven tovább lehet rontani a bizonyítványt. És nem az Atalanta ellen fogunk játszani még hétszer, hanem komolyabb csapatok ellen. Mi lesz ebből srácok? Nagyon kíváncsi vagyok.

Statisztikák a meccsről itt.