Gólparádé Germán földön

A mérkőzés megtekintése után három kérdésre kerestem a választ:A Mi csapatunk miért nem tud lehozni úgy egy meccset, mint a (néhai) Juventus?

A Mi csapatunk mikor fog végre igazi nagy csapattá válni?

Mi a bánat faszáért ilyen nehéz Romanistának lenni ?

Miért?

< A mérkőzés számomra a "lehető" legjobban indult, lévén hogy 4 perces késéssel értem haza, igy a büntetőt már láthattam, de az azt kiváltó okról lemaradtam Torosidis édesanyának nagy szerencséjére.... Valaki irta még az elöző poszt alatt, hogy nem kellett volna erre 11-est adni, én erre csak annyit mondok, hogy a 16-oson belül ezen a szinten védő létére kurvára nem úgy kéne mozognia mint egy cséphadaró....

A megadott büntetőt a Realtól igazolt Chicharito higgadtan értekesitette, én pedig lemondóan konstatáltam, hogy idén sem kell tovább aggódnunk az miatt, hogy maradandót alkotunk az európai kupaporondon...Néhány perc elteltével, mikor már lassan úgy tűnt, hogy csapatunk kezd magához térni a nem várt "gyomrostól", menetrendszerűen érkezett a KO-val felérő második leverkuseni gól!

A változatosság kedvért most Digne elszórakozott labdájára csaptak rá a vérszemet kapott gyógyszergyári hiénák és hiába védett elsőre a lengyel hálóőrünk hatalmasat, a kipattanó ismét Chicharito előtt landolt, aki másodjára már nem hibázott és a tehetetlen Szczęsny mellett a hálóba helyezte a labdát.

Ezután a gól után még a legelvetemültebb Róma drukkerek is csak lemondóan legyintettek, tudván, hogy ha a Bate ellen nem voltunk képesek felállni két buci után, akkor Germániában ennek az esélye a nulla alá redukálódott.

Vége... Vége?

Gondolatban már egy csúnya vereség feldolgozására kezdtem pallérozni kicsiny lelkemet, esélyt sem adván ama csodának ami ezután következett...

A Róma, az én Rómám hirtelen mint egy varázsütésre "GOD MODE-ba" kapcsolt, és átvette a kezdeményezést, a 2 gólos vezetés tudatában nyugalmi állapotba kerülő német csapattól, és sorra dolgozta ki a helyzeteket. A 28. percben ennek meg is lett az eredménye, mérkőzésen csodálatosan teljesitő Pjanic által becsavart szögletre Manolas csapott le, és vette észre, hogy DDR 501 simán megjátszható, aki nem volt rest, és az adódó lehetőséget gólra váltotta.

A remény halvány csillogását véltem felfedezni ekkor a játékosaink szemében és próbáltam elhinni, hogy ez nem csak egy véletlen gól volt ami bármikor beeshet. Eme hitemben ismét Mira és az Ő "miracle-je" erősitett meg, ahogy mértani pontossággal odavarázsolta a labdát DDR 501 térdére, ahonnan az 8 perc elteltével ismét a bayern kapujában kötött ki!

Te már rég nem csak "futuro" vagy nekünk!

Igy vonultak szünetre a felek, hogy aztán a második félidőben a csoda folytatódjon. Sorra dolgoztuk ki a helyzeteket, és ha a Gervi, Salah páros valamivel koncentráltabban játszott volna akár több góllal is nyerhettük volna a mérkőzést.De ha a csatárainknak nem megy a góllövés van nekünk egy fantasztikus formában futballozó Pjanicunk aki nem csak hogy tevékenyen részt vett mind a 4 gólunk megszerzésében, de maga is felvállalt egyet hogy az idei teljesitményével garantáltan belopja magát az én szivembe is. Valami földöntúli nyugodtsággal tölt el az a gondolat, hogy amikor a 16-os környékén szabadrúgást kapunk, és Ő a pályán van az szinte garantáltan gólt jelent és, ha véletlenül mégsem menne be akkor is egy mosoly keretében letudom magamban rendezni. Szerencsére Mira most ismét magabiztosan értékesitette az adódó lehetőséget, esélyt sem adva a Bayern kapusának. 2-3 !

A varázsló...

De a varázslás itt még nem ért véget, a 73. percben Gervinhot szöktette aki a remek kiugrást követően befelé cselezett, és remekül vette észre a teljesen üresen érkező (3 percel előtte még orditó ziccert kihagyó) Falquet aki ezúttal nem hibázott és a kifutó Leno mellett a hálóba emelt. 73 perc 2-4 !

Itt már más csapatok szurkolói vidáman hátradőlhettek volna, mondván max 20 perc lehet még hátra 2 góllal megyünk, és mi uraljuk a mérkőzést, mi baj lehet?

Más csapatok szurkolói....De nem mi! Mi Romanisták vagyunk, nekünk a kereszt jut meg a lefújás végéig tartó rettegés, még ha két góllal megyünk is, mert mi bárhonnan képesek vagyunk elb@szni, és láss csodát szeretett csapatunk ma sem hazudtolta meg önmagát, és ismét képes volt a vége előtt 15 percel kiengedni a győzelmet a kezei közül. Először Kampl bombája landolt a rómaiak hálójában, előkészitve a terepet a teljes védelem lenullázása után a beadásra tök üresen érkező Mehmedi szemfüles góljának ami egyben a németek 4. egyenlitő találatát is jelentette....

A végére még majdnem megetették velünk a keserű pirulát is, de szerencsére a bayern mexicói csodagyereke kihagyta az utolsó perces ajtó-ablak helyzetét, és igy maradt a 4-4.

Mondhatnánk, hogy amiért jöttünk az megvan, de szerintem ezután az őrült meccs után mégis csak a németek lehetnek boldogabbak a remivel.

Összeségében a mutatott játék több mint reménykeltő a visszavágóra előretekintvén, bár a hét hátralevő részében én csak a védelmet treniroznám Rudi helyében, mert ez a teljesitmény a vicc kategóriát súrolja. A sorsunk továbbra is a kezünkben, de a továbbjutáshoz mindenképpen be kell húznunk a soron következő hazai mérkőzéseinket.

Aki esetleg lemaradt a mérkőzésről, az a meccs góljait ezen a linken megtekintheti!

Forza Roma!