Volt egyszer egy Húsvéti torna. Egy? Legalább harminc. Jellemzően Bécsben és Budapesten, magyar, osztrák és esetenként, főleg kezdetben, cseh csapatok részvételével.

Elmaradt a Budapest֪–Bécs 1944-ben, jött helyette a Fradi–Újpest – a nosztalgia jegyében.

Csak az utolsó percekben biztosítottuk be a győzelmet 1934-ben a szófiai vb-selejtezőn.

Az aranylabdás ikon utolsó bajnoki meccsére busszal ment a Népstadionba 1974-ben.

Csapkay Károly Ambrosianával játszó Triestinája ihlette a Gól című költeményt.

Kilencven évvel ezelőtt B-válogatottunk Budapest néven kapott ki a délolaszoktól.

Már akkor sem volt elég hó, de az osztrák hadsereg segített.

Tétmeccset sem játszott az őscsapat, mielőtt egyesült a BAK-kal.

A vesztesek összecsapása, a csalódottak ütközete mindig különleges hangulatú, a „csakazértismegmutatom” érzésért küzdő felekről szól.

A modern futballban a csúcsra törés és a hosszú távon megragadás legfontosabb alapfeltétele mégiscsak a pénz volna.

Portugália és Cristiano Ronaldo vb-pótselejtezős remeklése a nézők szempontjából nem volt jó bolt.

A Fradi viszont olyan álmosító játékot mutatott a Sliema ellen, hogy azt még Novotny Zoltán retro közvetítése sem tudta überelni.

Az Oranje egyből szuperrangadóval kezd, ráadásul a vesztes jó eséllyel a házigazda brazilokkal játszik a nyolcaddöntőben.

Az ember minden újat bizakodással vár... Aztán jött a 27. perc és eltűnt a varázs. Nem tartott sokáig.

1970 óta Brazília, Olaszország, Németország és Argentína is kétszer nyert vb-t, a triplázásért már trófea jár.

A Fulham elleni idegenbeli vereség összefoglalója.