Fernando Martín 57 nap után távozott

Az 58 éves, civil foglalkozását tekintve ingatlanvállalkozótól tizenhat elnökségi tag közül tizenöt megvonta a bizalmat. Martín ezek után benyújtotta a lemondását.

Az új elnök megválasztásáig az elnökség legidősebb tagja, Luis Gomez-Montejano tölti be ideiglenesen az elnöki tisztséget.

A sportvezető 1922. augusztus 24-én született, 1957 óta tartozik a Real Madrid kötelékébe. Luis Gomez-Montejano 2000-ben Florentino Pérez egyik legfőbb támasza volt a klubelnöki pozícióért vívott versenyben, azóta tagja a klub szűkebb elnökségének. Aligha meglepő ezek után, ha az új elnököt Pérez egyik előretolt emberének nevezik.

Még jóformán kis sem hűlt Martín széke, ketten máris bejelentkeztek önjelölt utódként: Arturo Baldasano és Martínez Laredo egyaránt áll a megmérettetés elé. Elképzelések abban megegyeznek, hogy mindenképpen változtatásra volt szükség a klubvezetésben - ismételten - és igazából ők jelenthetik a végleges megoldást a klub egyre inkább mélyülő és szerteágazó problémájára.

Martín megbízatása eredetileg 2008-ban járt volna le.

A szakmailag évek óta gödörben lévő, több edzőt és sportigazgatót „elfogyasztó”, jónéhány világsztárt a soraiban tudó madridi klub anyagilag viszont a csúcson van. A képzeltbeli trónról az évek óta első helyen található angol Manchester Unitedet lökték le. Köszönhetően páratlanul eredményes gazdasági stratégiájuknak és a futballban, valamint a gazdasági életben egyaránt kiváló márkanévként csengő sztárjaiknak.

A sztárok azonban idővel kiöregednek, elfáradnak, motivációjukat vesztik és elkényelmesednek. Az összefonódások és az anyagi kötelezettség-vállalások azonban nem tették, teszik lehetővé Madridban, hogy kizárólag szakmai koncepciók alapján dolgozzon – vagy éppen büntessen – az aktuális edző. 2003-ban legutóbb Vicente del Bosque tudott maradandót alkotni a csapattal: akkor a blancók bajnokságot nyertek, egy évvel korábban pedig BL-t.

Azóta edzők és sportigazgatók jöttek-mentek – leginkább mentek -, de a kitűzött célokat egyiküknek sem sikerült elérnie a csapattal.

Hiába azonban a gazdasági stabilitás, nem feledtette a kudarcokat. Így Florentino Pérez elnök, a galaktikus madridi csapat megálmodója és megalkotója februárban távozott posztjáról.

Utóda, a közfelkiáltással megválasztott korábbi elnökségi tag, Fernando Martín lett, aki alapos változtatásokat ígért.

A viharos átalakítások – különösen a játékoskeret tekintetében - később már csak szellőcskékre módosultak. Az elnök megválasztásakor kemény szankciókat ígért a csapat játékosainak eredménytelenség esetére, majd hivatalba lépte után ő volt az első, aki a betlik után már a nyilvánosság előtt felmentette a sztárokat.

Az elnökségből emiatt időközben többen nyíltan-burkoltan kritikákkal illették: nem biztos, hogy mégis ő az a keménykezű elnök, aki megmutatja a kiutat a válságból.

Persze, az sem elképzelhetetlen: a sok átalakítás egyben sok érdeket is sért Madridban a színfalak mögött.

Mások azzal vádolták meg Martínt, hogy igazából Pérez bújtatott embere és elnöki munkássága egyben a korábbi út folytatása.

Tény: érdemi változás az elmúlt 57 napban, Martín elnökösködése során nem történt Madridban. Ha csak nem számoljuk ide azt, ahogy több edző neve is felröppent, mint a madridi kispad várományosai. Lopez Caro, a mostani edző biztos nem irányítja a nyártól az együttest, de hogy akkor ki lesz az utód, azt még nem tudni. Eddig kivétel nélkül olyan sztáredzők neve lett bedobva, akik európai sztárcsapatoknál dolgoznak, méghozzá élő szerződéssel bírnak. Ez tehát egyelőre zsákutca.

A játékoskeretben sem történt még nagy változás: a lehetséges érkezők egyike sem kötelezte el magát a királyiakhoz, bár néhányuknak ez kifejezetten nem lenne ellenére.

A madridi keret meghatározó galaktikusa közül elsőként távozott Pérez első igazolása, az aranylabdás portugál Figo. A szélső Barcelonától való elcsábítása döntő lépés volt Pérez elnöki kampányában 2000-ben. Ő tulajdonképpen már a Real cserepadjáról igazolt el 2005 nyarán a milánió Interhez.

Zidane éppen a héten jelentette be, hogy a világbajnokság után visszavonul. Bár szerződése még egy évre a Real Madridhoz köti, a mostani szezonban lényegében már csak muszájból játszik, ehhez fogható hatékonysággal.

Roberto Carlos lendülete és kedve is sokat kopott az utóbbi szezonban, nem csodálkozhatnánk azon, ha beváltva egyik korábbi ígéretét visszatérne 1995-ben elhagyott szülőhazájába és ott fejezné be profi karrierjét.

Ronaldo a kezdeti időszak remeklése után adós a jó játékkal és a gólokkal. Emiatt kikezdte őt a madridi közönség, amit az érzékeny, többször is sérüléssel bajlódó csatár érthetően rossz néven vett. A klub sem ragaszkodik hozzá, a nyáron az Adrianóért, Van Nistelrooyért harca szálló királyiak egyik fő cserealapja lehet a transzfernél.

Raúl, a madridi bálvány komoly sérülés, többhónapos kényszerpihenő után tért vissza a tavasszal, de már előtte sem tudta azt a meghatározó formát nyújtani, amit tőle képességei alapján joggal elvárnak. A galaktikus csapatépítés egyik legnagyobb vesztese.