A szlovén partoknál süllyedt el a "sárga tengeralattjáró"

A várakozásoknak megfelelően a spanyolok a támadásokat erőltették, számukra egyedül a gólszerzésben volt remény, ennek megfelelően mezőnyfölényben futballoztak. A lelkes, különben pedig igencsak lendületes játékosokkal pályára lépő Maribor viszont veszélyes kontráiban bízott. Nem hiába, többször is zavart okoztak a spanyol kapu előtt, olykor Vierától is bravúrra volt szükség, hogy megőrizze hálóját a góltól.A kapuk azonban egészen a hajráig érintetlenek maradtak, amikor is a 86. percben a friss szerzemény Nihat emberhátrányból betalált. Ez önmagában még még nem sokat ért, hiszen idegenben lőtt góljaik miatt még mindig a szlovének voltak nyeregben. De hogy ne legyen már olyan izgalmas a hajrá, arról a 88. percben Zajc gondoskodott és kiegyenlített. Egy újabb spanyol gól ekkor a hosszabbítást jelentette volna, ám ehelyett a kiállításoké lett a főszerep.

Tacchinardi már a 80. percben mehetett zuhanyozni, miután két sárgát követően megkapta jogos piros lapját. Nem sokáig volt egyedül az öltözőben, hiszen a szlovének egyenlítő találata után a csereként mindössze 22 percet pályán töltő Gonzalo Rodriguez követte őt. Ő nem vacakolt a dupla sárgával, azonnal piros lapot kapott. A kis csapat Diego Forlánnal lett teljes és nőtt háromfősre: az aranycipős uruguayi támadó a hosszabbítás második percében kapta meg második aznapi sárga kártyáját, majd rögtön utána az első pirosat.

Mit mondjunk, „fejben” nehezen dolgozta fel a kiesést a Villareal.

És még azt sem mondhatjuk, hogy a spanyolok tartalékosan vették fel a küzdelmet a szlovének ellen, bár ha egy csapatból olyan klasszisok hiányoznak, mint a két argentin légiós, Sorín és Riquelme, annak minden bizonnyal az eredményességben is nyomot hagyó következményei vannak.

Nevezett két sztárt azonban olyan új szerzemények próbálták pótolni – inkább ismertségben, mintsem játéktudásban -, mint az Arsenal francia világbajnok középpályása, Robert Pires, illetve a Real Sociedad gólerős török támadója, Kahveci Nihat.

A harmadik fordulót követően tizenegyen maradtak állva az Intertotó-kupában, ők az UEFA-kupában a selejtező második fordulójában folytathatják.

Vitathatatlan, hogy a 2005-2006-s Bajnokok Ligája kiírás meglepetéscsapata a spanyol Villarreal volt. A kiscsapat – nagy nevek, könnyen átlapozható múlt – veretlenül végzett a D-csoport első helyén, maga mögé utasítva a portugál Benficát, a francia Lille-t és az angol Manchester Unitedet. Két győzelmük mellett négyszer játszottak döntetlent és bár mindösszesen három gót lőttek, a hat meccsen csak egy gólt kaptak, ami igencsak dicséretes teljesítmény egy újonctól.

A nyolcaddöntőben a skót Glasgow Rangers gárdáját búcsúztatták 3-3-s összesítéssel, idegenben lőtt több góljuknak köszönhetően, majd a negyeddöntőben az olasz Internazionalét, 2-2-s összesítéssel, ugyancsak több idegenben lőtt góljukkal.

Az elődöntőben az angol Arsenal szerény, 1-0-s összesítéssel lépett tovább ellenük úgy, hogy a spanyolok legmagasabban jegyzett játékosa, az argentin légiós Riquelme a hazai visszavágó 89. percében szinte biztos hosszabbítást jelentő tizenegyest hibázott.

A Villarrealnak a bajnokságban azonban már korántsem ment ilyen jól, mondjuk úgy, nem sikerült maradéktalanul a kétfrontos helytállás. Miután a hetedik helyre futottak be, 11 ponttal lemaradtak a még BL-indulást érő negyedik helyről, míg az UEFA-kupát érő hatodikhoz is hiányzott hét pont. Az idei nemzetközi szereplésre utolsó mentsvárként maradt az Intertotó-kupa, de az sem sokáig.

Augusztus 12-én a Villarreal Budapesten vendégeskedik és egy felkészülési mérkőzés erejéig pályára lép a Bozsik Péter szövetségi kapitány által irányított magyar válogatott ellen.