Florentino Pérez csúcsigazolásai lavinát indíthatnak el másutt is

Az egy évvel ezelőtti, legalábbis hektikus Manchester United–Cristiano Ronaldo szakítópróba és Kaká téli „örök hűséget fogadása” utáni pozitív felhangok ellenére sem zengtek ódákat a klubhűség fogalmáról a szakírók, és a vészjósló mondatokat Senor Pérez néhány nap alatt igazolta is.

A már említett érzet, a „pénz szaga” az AC Milan és a Manchester United vezetőit is elbódította, és Cristiano Ronaldo ugyan még nem írta alá minden eddigi átigazolást felülmúló „királyi” szerződését, ne legyen kétségünk afelől: David Gill, az angol bajnokcsapat ügyvezető igazgatója a 80 millió fontos transzferösszeg nagy részéről tudja, melyik zsebbe fog vándorolni.

Aligha sajnálhatja bárki is az AC Milant és a Manchester Unitedet, a klubokat – nem, itt nem a klubelnökök által oly sokszor emlegetett „nagy családra”, hanem a szigorúan üzleti alapon működő „labdarúgócégekre” gondolok –, hiszen nagyon is jó üzletet kötöttek.

Jellemző, hogy a Pérez-féle második pofont követően néhány órával a La Gazzetta dello Sport internetes oldala már azt elemezte, hogy a Manchester United a Ronaldóért kapott pénzt miként fogja befektetni – és természetesen miként engeszteli ki ezzel szurkolóit.

Sir Alex Ferguson alighanem legalább két-három neves játékossal erősítheti cseppet sem gyenge keretét egyik legjobbja elengedése után. Ennyit bizonyosan megengednek neki (meg kell engedniük), hiszen annak idején a labdarúgó-történelem egyik legjobb üzletét hajtotta végre – a fáma szerint játékosai unszolására – azáltal, hogy 12.24 millió fontért megvette a 18 éves portugál szélsőt, és nemcsak azért, mert az angol font inflációja nem olyan magas, mint a forinté, és mert azóta minden létező címet begyűjtöttek a „vörös ördögök”. (Igaz, ez utóbbi bizonyítja igazán a skót nagyságát: a menedzser sportszakmailag is kikezdhetetlen. Emlékeznek például arra a Ronaldóra, akinek kritikusai nem azt vetették elsőként a szemére, hogy „nagy az arca”, hanem hogy túlságosan önző?)

Nehéz elképzelni, hogy az MU-hoz néhány héten belül ne érkezne egy plusz egy támadó.

Az egyik ugye már megvan, Carlos Téveznek hívják, csak többet akar játszani, és némi többletköltséggel jár. Előbbiről tán most könnyebben meggyőzi Fergusont, és utóbbi sem okozhat gondot a világ (most még inkább) legjobban működő futballvállalkozásánál.

És ugyan a Dimitar Berbatovval és Wayne Rooneyval kiegészített támadóalakzat így is a világ egyik legjobbja (a zöldfülű Federico Macheda is elkezdhet lassan helyhiányra panaszkodni), a skót valószínűleg néhány napon belül kiveti hálóját valakire, aki az offenzív játék mestere. Ez a személy a pletykák szerint lehet Franck Ribéry avagy David Villa is, ám ha róluk van szó, hozzá kell tenni: gyorsan kell cselekednie Fergusonnak, ugyanis egy bizonyos Florentino Pérez őket is el tudná képzelni alakuló csapatában.

Mert Senor Pérez egyszerűen nem állhat meg itt.

Mert azt még le tudja nyomni a riválisok torkán, hogy ezúttal egy hét alatt véghez vitte, amit első regnálása alatt két év alatt, de ha igazán keresztbe akar tenni az ellenfeleknek, további igazolásokra van szüksége.

Hacsak nem akarja, hogy a következő szezonban a Kaká, Cristiano Ronaldo, Robben, Raúl, Gonzalo Higuain és Ruud van Nistelrooy(?) fémjelezte támadószekció azt várja, amint Lassana Diarra egyszerre szereljen hat ellenfelet, majd miután a hetedik rajta is túljut, Iker Casillas hatalmas védést mutasson be, és ezt követően Sergio Ramos már valahogy előre is vágja a labdát. (Igaz, a Barca csodatriója a rekordvilágba repítette 105 góljával a katalánokat, és bő húszast vert e tekintetben a blancókra, ám nem szabad feledni, hogy a Puyol és a Pepe vezette védelem között is markáns volt a különbség. Kapott bajnoki gólok száma, 2008–2009: Barca – 35, Real – 52.)

Mert hiába szakította szét Pérez a világ egyik legszebb – és mindenféle irónia nélkül: egyik legőszintébb – szerelmespárját, hiába zárta le a világ leggrandiózusabb eljegyzésével a „kacérkodást”, mindez semmit sem ér olyan „gyertyatartók” nélkül, akik 90 perc és a hosszabbítás ideje alatt is lankadatlanul teszik a dolgukat.

Máskülönben Madridban ismételten vizionálható az átkos BL-nyolcaddöntő.

A hegy egyik oldalán tehát már elindult a hógörgeteg, és nincs vége, mert a rengés alighanem kihat a hegy túloldalára is.

Van olyan neves szaklap (L’Équipe), amely nem tartja elképzelhetetlennek a Cristiano Ronaldo, Kaká, Ribéry – David Villa támadósort a szeptemberi Real Madridban.

Abban a csapatban pedig a kispadon sem ülnek olyan játékosok, mint Rafael van der Vaart, Klaas-Jan Huntelaar, Ruud van Nistelrooy vagy Mahamadou Diarra, hogy ne csak a holland kolóniát említsük…

Folyt. köv. by Senor Pérez & tsai.